Egyre jobban tetszik nekem a RAV4. Még civil koromban is úgy tekintettem rá, mint a vágy titokzatos tárgyára – már akkor is elérhetetlen volt számomra. Aztán egyszer vezettem a második generációst turbódízel motorral, és úgy éreztem, ez egy bivaly, egy mindent legyűrő izomgép. Úgy emlészem rá, mint életem második komoly autós élményére. Az első sem Mustang Bullit volt. A saját halvány Fiatjaimhoz képest a félve, sötét éjszakába burkolózva kipróbált bukaresti rendszámos 90 lovas 1,6 literes Golf IV tüzes sárkánynak bizonyult. Azóta persze már több mint 400 kocsit teszteltem, de a tiszteletem a RAV4 iránt maradt.

Az első RAV4 tesztemben még kritizáltam a Toyotát amiatt, hogy egy kiváló terepjáróból hobbi szabadidőautót faragtak, mondván, az ügyfeleik alig, vagy egyáltalán nem járnak terepre a RAV4-essel. Ebben lehetett valami igazság, de akkor is fájt, hogy hízott kombivá léptették elő az autót. A háromajtós változat megszüntetését azóta sem értem, a fiatal párok, nők, kezdő autóvezetők szívesen választották megbízhatósága, robosztus megjelenése és magas üléspozíciója miatt.

További képek a galériában

am

Pályafutásom harmadik RAV4 tesztautója kívül metál barna, belül sötét homokszínű, csúcsfelszereltségű változat bőrös, elektromos állítású, fűthető ülésekkel, elektromos panorámatetővel, duplaklímával, Bluetooth-szal, merevlemezes zenelejátszóval és gyári navigációval. Jó benne ülni, az útra lenéz a sofőr, nyeregben érzi magát. A felsőbbrendű létet erősíti a masszív futómű, ami városban nem ismer akadályt, csak a bombakrátereken átugratva érezzük a határait. Terepen magabiztosan mozog, ám a felázott talajjal nehezen boldogul. Kipróbáltam kipörgésgátló, majd menetstabilizáló és összkerékhajtás nélkül is – kár, hogy nem láttam a közelben dolgozó földmunkások vigyorgó arcát. Csúsztam-másztam a két centi magas jégként viselkedő friss sárban. Szerencsére nem akadtam el, de újra bizonyságot nyert az az állítás, miszerint, mindegy a 4x4, ha nincs tapadás. Megfelelő gumi nélkül ne hagyjuk el a műutat. A menetstabilizáló bekapcsolását hangjelzés is kíséri: jaj, vigyázz! - sikítja.

A beltér a Toyoták többségével ellentétben tetszetős, elegáns, látványos, sok az üvegfelület. A kapcsolók elrendezése ergonomikus, csupán a vészvillogó van túl messze. Az ülés kényelmesen beállítható, az ülőlap rövid. A komfort azonban nem hibátlan, az ajtó kárpitjába épített ablakemelők és a karfa túl mélyen vannak, a térdemet folyton bevertem. Hátul magam mögött kényelmesen elférek, de ezzel csak én vagyok így, két kollégám kifogásolta a belső méreteket. Akinek ez az autó szűk, vegyen nagyobbat – adtam nekik a kifogásolhatatlan riposztot. Egy átlagos családnak (két gyerek), tökéletesen megfelel, bár az átlagos család nem engedhet meg magának Magyarországon új RAV4-est. A hátsó üléspad osztottan dönthető (akár a csomagtartóban található karokkal is), és előre-hátra tologatható, így méretes rakteret is képezhetünk. A csomagtartó oldalra nyíló ajtaja pakoláskor nagy helyet kíván, parkoláskor ez jelenthet gondot, de kárpótol azzal, hogy széles a nyílása és alacsony a padlója.

am

A komfortnyitás és –zárás különlegessége, hogy már az autóhoz közel érve felvillannak a belső fények, adjonistennel köszönti a Toyota kulcsának birtokosát. A nyitáshoz elég a vezető ajtóhoz érnünk, a záráshoz a kulcslyuk melletti gombot kell nyomva tartanunk. A motort ugyancsak gombbal indítjuk be. A tolatókamera radar nélkül fél egészség, ha a pityegéshez szoktunk hozzá, legyünk figyelmesek és inkább a tükröket használjuk, ha nem akarjuk színes képernyőn nézni, amint koccanunk.

A korábban tesztelt kétliteres motorhoz képest a 2,2 literes morcosabb, nagyobb hangerőn üzemel, ugyanakkor nem annyira lagymatag, egyenesen dinamikusan mozgatja a nehéz autót. A fékek jól fognak, nem érezzük ennek során a terepjáró tömegét. A fogyasztás arányban áll a kigyorsítások számával, ha tartjuk a tempót a pályán és az országúton, és megmutatjuk, hogy kihozható az autóból a gonosz, akkor ne számoljunk a gyári adatokkal. Vegyes használatban, terepezéssel a 350 kilométeres próba során 7,2 liter gázolajat fogyasztott a RAV4 100 kilométerenként. 

Nincs könnyű dolga a kategória teremtő RAV4-nek, elveszik a hobbiterepjárók tengerében. Kedvező ár nem emeli ki a többi közül, a tesztautónk 10,3 milliós ára elrettentő, igaz, ha megnézzük a versenytársakat (nem teljes lista, a Dusterben nincs kétliteres motor, a Captiva hétszemélyes), ez a szegmens nem a kispénzűeké.

Verseny 

 Biró Csongor

Műszaki adatok

További képek a galériában

am