Más terveim voltak, egy összkerékhajtású kocsival akartam áthágni az erdélyi kapaszkodókat. Tudom, nevetségesen hangzik - ezt megerősítették mások is a gépjárműiparban -, hogy az autós újságírók egy része elszokott az autóvezetéstől. Ha esik az eső, netán a hó, már egyből 4x4 után kiáltanak, sóhajtoznak az ónos esőben és az első hóesés után kínlódnak áruházak parkolóiban a hólánccal. Én is az anyámasszony katonák közé tartozom, így meglehetősen fájt, amikor megtudtam, egy 200 lovas széles gumis, leültetett Octaviával vágok neki a 750 kilométeres útnak. Még azt is elfelejtettem a sokk hatására, hogy ez a kedvenc autóm. Ha korábban bárki megkérdezte, milyen autót vennék magamnak, ha megtehetném, ez az RS mindig ott bujkált a lehetőségek között. Valahogy olyan reálisnak tűnik, minden szempontból.

További képek a galériában

bcs

Aztán az istenek is ellenem esküdtek, bő havat jósoltak a meteorológusok indulásom napjára, ami be is jött: a leghidegebb és leghavasabb napon vágtam neki, félő volt, hogy elakadok. Lassan feloldódott a kapcsolatom a kocsival és rájöttem, ha nem is 4x4-es az RS, de öröm vezetni (persze ezt tudtam fagyos viszonyunk előtt is, a nemzetközi bemutatón versenypályán is teszteltük, erről beszámolónkat itt olvashatják). Szolnok után már a takarítatlan belső sávban előztem a sort, csak a rendületlenül szaporodó kátyúkat kellett kerülgetnem.

A Királyhágó meg sem kottyant, szép lassan csúszásmentesen teljesítettem a durva szerpentineket. A hóesésben nem vettem észre az ákosfalvi rövidítést (ami sokak szerint nem is rövidebb időben, de elkerüli Vásárhelyt), így még a Koronkával is megküzdöttem a szürkületben. A legdurvábbnak a Korond és Farkaslaka közötti Kalonda-tető bizonyult. A jeges havas úton nehéz volt megtartani a Skodát a sűrű hóesésben, amelyhez köd is társult. A Nagy- és a Kis-Küküllő vízválasztója nem fekszik magasan, csak 845 méteres, de annyira kiszámíthatatlanok a kanyarjai, hogy a szívem a torkomban dobogott. Ezek után a Cekend és a Tolvajos-tető gyerekjáték volt, a Lobogónál még egy korty friss borvíz is belefért az esti repertoárba. Hóláncra nem volt szükség, erős lélekjelenlétre annál inkább, meg arra, hogy ne vállaljak be túl sokat. Nem kell hősködni, ha a Dacia bírja, hadd előzzön, nekem jó itt a Roman teherautó mögött – nyugtattam magam. Így aztán nem csodálkoztam, amikor az 1900 kilométeres tesztelés végén 7,5 literre jött ki az átlagfogyasztás. Pedig városban 11-12 litert is jelzett a fogyasztásmérő.

Vannak gyenge pontjai az autónak, hármat találtam: a kormány túl nagy, a kormányzás túl indirekt, nem elég közvetlen. A futómű keménységét lehet élvezni, amit kifogásolnék, az a turbómotor vérszegénysége alacsony fordulaton, jobban szeretem a kettős feltöltésű motorokat. A motor és a kipufogó hangjával sem voltam megelégedve, a hátsó szárny és a LED-füzér, a nagy kerekek hiába hirdetik, hogy sportos autóban ülünk, nem halljuk. Nagyon nyomni kell a gázt, hogy életre kelljen.

bcs

A kétliteres turbómotor pörgetve nagyon vad, a DSG-váltó is csak sportfokozatban tereli versenypálya-hangulatba a vezetőt. A kellemetlen időjárás miatt nem hajtottam gyorsan, de azért autópálya-tempóval is haladtam, sőt fölötte is. 130 kilométer/órás sebességnél 3000-et, 160-nál 4000-et, 180-nál 4200-at, 200-nál 5000-et forog a főtengely. Előzni könnyű, szépen gyorsul a kocsi, kézzel is válthatunk, de az igazi brutalitását sportfokozatban mutatja meg az autó, ilyenkor megjön a hangja is, miután csak 3000-es fordulatnál kezd följebb váltani. A kickdown funkció érezhető, hatvannal hatosban poroszkálva nyomunk egy padlógázt, a pedál csattanására felüvölt a motor, kettesbe visszavált az automatika, kilő a gép.

Nagy hóban is könnyedén kapaszkodik az Octavia, néhányszor kikapcsolt ESP-vel indultam, hogy megkönnyítsem a dolgát. A hóval, jéggel telement a kerékjárati dob, így minden bekanyarodás erős hanghatásokkal, félelmetes csikorgással járt. Eleinte féltem, hogy megsérül valamilyen alkatrész. Örültem, hogy nem kell a hólánccal bajlódnom, mert egy papírlap sem fért be a kerék fölé.

A beltér kényelmét jó minőségű és gyorsan létrehozható Bluetooth-kapcsolat tette teljessé, még a szöveges üzenetek megjelenítésére is képes a rendszer. Az sms-ek a műszerfali kijelzőn olvashatók, ha fontosak, egy két mozdulattal a kormányról is a telefonunk memóriájába menthetjük. A telefont távoli SIM-módban használja, így a telefonunk adataihoz nem férünk hozzá, amíg aktív a kapcsolat. A bútorzat visszafogott, csak a sportos ülésekbe varrt RS-jelzés, az alumínium pedálok, a 270-ig skálázott kilométeróra, az egyedi kormány és az indításkor körbeszaladó fehér óramutatók jelzik, mit is tud valójában az autó.

Tesztautónk már 19 ezer kilométert futott, hibát nem találtam az erőltetett teszt során, nem nyikorgott, nem kattogott semmi, minden a helyén volt és minden működött, pedig ahogy láttam a szervizkönyvben, még nem esett át a 15 ezres szervizen. Az hogy cégautónak és családi autónak igen kedvelt, sokban köszönhető annak, hogy öten kényelmesen utazhatnak benne és csomagtartóját sok kombi is megirigyelné.

Biró Csongor

További képek a galériában

bcs