Pénteken történelmi rekordot dönt a benzinár, a 95-ös átlagára mostantól 454 forint lesz. A gázolaj is drágul, bruttó 6 forinttal emelkedik az ára, ezzel 449 forint lesz átlagosan egy liter. Aki autóval jár, az már hónapok óta folyamatosan szoktatja magát a dráguláshoz, és úgy tűnik, egyelőre nincs visszaút. Úgyhogy a rekorddrága benzin arra indított bennünket, hogy összeszedjük és leírjuk, hogyan lehetne takarékosabban vezetni. Mert ugyan a benzinárra nincs befolyásunk, arra igen, hogy mennyi üzemanyagot etetünk meg az autónkkal.

Szerencsére vannak működő technikák, amelyekkel komoly spórolást lehet elérni – mondja Kőrös András a Hungaroringen működő Groupama Tanpálya szakmai vezetője, ők szerveznek kifejezetten Eco Driving tanfolyamokat is, vagyis a takarékos vezetésre instruáló tréningeket. Az egész üzemanyag-takarékos autózás leglényegesebb pontja eleve a motiváció – mondja –, vagyis hogy az autóst valóban érdekelje, hogy mennyit fogyaszt a kocsija. Utána jön az, hogy a már létező technikákat következetesen használjuk.

A legnagyobb energiaráfordítással a kocsi megmozdítása és gyorsítása jár, vagyis ha jó fogyasztási átlagot akarunk elérni, akkor egyszerűen ezt a részt kell lerövidíteni – tanácsolja Kőrös András.

„Egy benzines autót nyugodtan forgassunk el váltás előtt 2000-2500-as fordulatig” – mondja –, minél hamarabb érjük el az utazósebességet, ahol már a lendületünk révén, alacsonyabb lesz az energiaráfordítás. Ugyan ez a szemlélet természetesen a dízelek esetében is igaz, némileg alacsonyabb 1700-2300-as percenkénti fordulatnál lesz a gazdaságos gyorsítás.” Innentől pedig lényegében az utazósebességünkhöz tartozó legmagasabb fokozat lesz a leghatékonyabb. Ehhez hozzájön, hogy ha valaki 100 km/h helyett 140-nel halad, amikor simán kijöhet akár 1 literes fogyasztási többlet is száz kilométerenként. Döntse el mindenki, hogy kell-e éppen annyira sietnie.

Taxistrükk – a túlfújt gumi

Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a fogyasztás elleni küzdelemben az úgynevezett ECO gumiabroncsok. Az alacsony gördülési ellenállással bíró gumiktól csodát nem kell várni, átlagosan 3-5 százalékos csökkenés, amit ezekkel el lehet érni. Természetesen a hagyományos abroncsoknál is rettentően fontos a megfelelő guminyomás. A rossz értékre fújt abroncs duplán megkéri az árát. Egyszer a többletfogyasztással, egyszer pedig a gyorsabb elhasználódással, amely az alacsony guminyomásnál jelentkezik. A helyes guminyomás értékeket jellemzően a kocsi üzemanyagbetöltő-fedelén, vagy a B-oszlopon elhelyezett ábra, matrica jelzi.

Régi mítosz, hogy a tempomat használata csökkenti a fogyasztást. Kőrös András azt mondja, a rendszer alapvetően arra szolgál, hogy tartsa a sebességet, viszont ennek következményei is éppen attól függnek, hogy milyen körülmények között használjuk. Egy hosszú, sík szakaszon nincs jobb, mint a tempomat, de emelkedőhöz, felüljáróhoz érve pont az okozza hátrányát, hogy ragaszkodik az előre beállított sebességhez. Vagyis míg egy autóját vezető sofőr nem érzi tragédiának, ha egy felüljárón áthajtva kicsit lelassul a kocsi (lefelé úgyis visszagyorsul), addig a tempomat csak azért is a beállított sebességgel fogja felküzdeni magát, vagyis a fogyasztás magasabb lesz.

Kis motor, nagy hideg, drága lesz

A légkondicionáló és más elektromos eszközök is sok energiát fogyasztanak, de helyette ne nyitott ablakkal autózva frissüljünk, ha már választani lehet, mert az így növekvő légellenállás is növeli a fogyasztást. (Autópályás sebesség tartományban lényegesen jobban, mint alacsonyabb, mondjuk 70 km/h alatti sebességnél.)

Általánosságban minél kisebb a motor teljesítménye, annál többet fog követelni a klíma használata, száz kilométerenként akár fél liter benzint. De mivel egy forró kocsiban balesetveszélyesebb autózni, lehet, hogy mégiscsak jobb, ha megy az a klíma.

Nem elhanyagolható az sem, hogy milyen útvonalat választunk, mennyire használjuk ki a navigációs eszközök adta lehetőségeket – amelyek többsége ma már ECO-útvonal opciót is ajánl – vagy az okostelefonra telepített navigációs alkalmazásokat. A rendszerek használata nemcsak azon segít, hogy ne tévedjünk el, hanem abban is, hogy az akár jól ismert útvonalon milyenek a forgalmi viszonyok. A vezetési instruktor felidézi, hogy egy céges flottának tartott tréning során például sikerült elérni, hogy 10 százalékkal kevesebbet ültek a sofőrök az autóban, és a fogyasztás is 6 százalékkal csökkent az ideálisabb útvonalakon.

Vitatott vezetéstechnikai fogás az úgynevezett „vitorlázás”, ez az, amikor a váltót üresbe rakva gurulunk lefelé az enyhe lejtőn. Balesetmegelőzési szempontból az a kifogás merülhet fel ez ellen, hogy adódhat gurulás közben olyan váratlan helyzet, amelyet csak hirtelen nagy gázadással lehet elkerülni, vagyis üresben balesetveszélyesebb autózni. Ezt a dilemmát oldják meg helyettünk a modern motorok, amelyek jellemzően akkor is elzárják a befecskendezést vagy adagolást nagyjából 1100 fordulat/perc feletti tartományban, ha sebességben maradunk, de nem nyomjuk a gázt. Ráadásul sok automata váltós autó elektronikája éppen úgy spórol, hogy figyeli az ilyen motorállapotot és szétkapcsolja a hajtást: lényegében ilyenkor is "vitorlázó" üzemmódba kapcsol.

Az autó technikai kezelése mellett szakmai anyagokban a mentális hozzáállás fontosságát is ki szokták emelni. A stresszes sofőr hajlamosabb az átgondolatlan, hirtelen manőverekre, és ez nemcsak balesetveszélyt rejt magában, hanem a folyamatos gyorsítás-lassítás a kocsit és a benzint is jobban elhasználja. A dugóban szlalomozók, vagy azok, akik rátapadnak az előttük haladókra, nem lesznek a takarékosság bajnokai.

A lényeg, hogy a forgalmi helyzetet folyamatosan figyelembe véve próbáljunk minél egyenletesebb tempóban haladni. Ha van előttünk hely az úton, akkor érdemes kísérletezni. Ha egy messziről is jól látható, vagy jól ismert jelzéshez közeledve látszik, hogy piros a lámpa, akkor elvehetjük a gázról a lábunkat, bőven elég elgurulni a lámpáig, amit ha ismerünk is, nagyjából azt is tudni fogjuk, mikor vált újra zöldre. Ugyanígy, ha valaki előttünk a saját ritmusát is megtörve folyamatosan fékezget, akkor maradjunk le, ezzel megspórolunk egy csomó felesleges fékezést, gyorsítást, és persze üzemanyagot magunk számára. Autópályán vagy országúton pedig az elénk soroló autóknak hagyjunk helyet. Sokszor itt is elég a gázelvétel. Ne feledjük tehát, hogy a gazdaságos autózás elsősorban fejben dől el, és a fogyasztást növelni sokkal egyszerűbb feladat.

Az éheztetés bajnoka

Az általános tanácsok elméletben jól hangzanak, ám vannak olyan emberek, akik a gyakorlatban is tökélyre vitték a takarékos autózást. Ilyen az osztrák Gerhard Plattner, ő úgy vezet, hogy azt tanítani kéne: volt, hogy egy Skoda Fabiaval 2006 kilométert ment egy tank gázolajjal, ausztriai otthonától Dániáig jutott vele, majd vissza. Vagy volt, hogy egy sima Volkswagen Caravelle kisbusszal elment egy tankolással Hannoverből Isztambulba, ami 2500 kilométer.

Az ő taktikája egyébként nem tér el nagyban azoktól a tanácsoktól, amelyeket Kőrös András is mondott, ugyanakkor például nem hajt 110 km/h-nál gyorsabban, leginkább a kamionok tempójában közlekedik és a tempomatot is nagyon célzottan használja. Ha kell, üresben vitorlázik, és amikor újra fokozatba kapcsol, akkor is a lehető legmagasabb fokozatot választja ki, amely a motor leggazdaságosabb üzemállapotához tartozik. Gerhard Plattnernél persze a felesleges csomagok is főbenjáró ellenségek, azt mondja, egy átlagos személygépkocsiban minden száz kilogramm hozzávetőleg hét tized literes étvágynövekedést jelent, és mivel eddig több mint négymillió kilométert vezetett, tapasztalata biztos van ezen a téren.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.