Legutóbb északkelet felé vettük az irányt egy teljesen elektromos Mercedes GLC-vel, amikoris 4400 kilométert autóztunk a nyári kánikula kellős közepén is kellemes hőmérséklettel és zöld természettel, illetve megannyi történelmi emlékkel szolgáló Baltikumban.
Ezúttal az ellentétes irányban keltünk útra egy némileg rövidebb családi nyaralásra, melynek során az Adriáig oda és vissza összesen 2000 kilométert villanyautóztunk. A tesztalany most is egy GLC volt, melynek ezúttal egy a maximális hatótávra kigyúrt példányát fogtuk vallatóra.
Eredetileg lakóautózni szerettünk volna, ami végül nem jött össze, de a természetközeli életérzést nem szívesen engedtük volna el, így végül egy Trogir melletti kempingben, annak is egy a sátor és a mobilház közötti átmenetet képező tengerparti spéci szálláshelyén kötöttünk ki.

712 kilométeres ígéret
Ahogy az Észtországon, Lettországon és Litvánián átívelő baltikumi tripen, úgy most is egy Mercedes GLC 400 4Matic electric tesztautót használtunk, és bár a két kocsi egyformán 489 lóerős teljesítményű és 94 kWh kapacitású, hatótáv fronton mégis komoly eltérés akad közöttük.
Míg a múltkori levendula-ezüst GLC 634, addig a mostani égkék fényezésű példány 712 kilométeres WLTP-hatótávval rendelkezik.
A hatékonyabb működés többek közt a gyári ajánlás szerint 3 barra felfújt, hátul 1 centiméterrel keskenyebb 19 colos spéci gumiknak köszönhető, melyek kisebb súrlódási ellenállásúak 20 colos normál társaiknál.

Ezenkívül egyes fedélzeti fogyasztók kevesebb áramot fogyasztanak (jelentsen ez bármit is), illetve érdekesség, hogy ezúttal nem süllyesztett, hanem normál kilincsek feszítenek az ajtókon.
Bár utóbbiak légellenállás fronton rosszabbul teljesítenek, összességében véve könnyebbek villanymotoros mozgatású társaiknál.
Itt jegyzendő meg, hogy a Mercedes egyetlen típusát sem szereli digitális visszapillantóval, ugyanis a fejlesztők szerint ezek kevesebbet hoznak aerodinamika fronton, mint amennyit elbukunk miattuk a kamerák/kijelzők fogyasztása terén – ráadásul még felhasználói élmény fronton is komoly lenne a deficit.

Irány az Adria!
Remek dolog, hogy ezúttal nemcsak hátul, hanem elöl is található egy kisebb kiegészítő csomagtartó, ahol a töltőkábelen kívül mi megannyi lábbelinek és strandcuccnak találtunk helyet.
A kalaptartóig 520 literes, de általunk plafonig pakolt normál- és a 128 literes extra raktérben tökéletesen elfért ötünk minden csomagja, ráadásul a szokásos bőröndökön kívül egy SUP-ot, három evezőt, mentőmellényeket, két függőágyat és még egy felnőtt méretű rollert is magunkkal vittünk.

Budapesttől nettó 7-8 óra alatt tudható le a több, mint 700 kilométeres utazás, amit 3 éve már nem lassít határellenőrzés, de a horvát autópálya fizetőkapuinál még mindig meg kell állni, hacsak nem bérlünk ENC készüléket.
Az autópályán mindenhol lehet bankkártyával fizetni, Trogirig körülbelül 10 ezer forintnyi ilyen jellegű kiadásra kell számítani – viszonyításképp, itthon a havi autópálya matrica kerül hasonló összegbe.
Jövő márciustól sokak örömére megszűnik a fizetőkapus rendszer, melynek helyét nem matricás, hanem rendszám-felismeréses szakaszalapú fizetési megoldás veszi át.

Dél-nyugati szomszédunknál ugyebár már jó ideje euró a hivatalos fizetőeszköz, melyből nem árt magunknál tartani egy kisebb összeget, hiszen például egyes tengerparti helyeken sincs kártyás fizetési lehetőség.
A horvát SIM-kártyák emléke szépen lassan a feledés homályába vész az utazók számára, kint ugyanúgy telefonálhatunk és netezhetünk a mobilunkkal, mintha otthon lennénk.

Milyen a szállás?
Korábbi lakóautós utazásaink során nagyon megtetszettek az európai kempingek, és ezúttal is a nyaralás ilyen formáját választottuk.
Ezúttal viszont nem hatalmas lakóautóban töltöttük az éjszakákat, és nem is sátorban, mert egyrészt utóbbi már nem fért volna el a csomagtartóban, másrészt ennél kicsit több komfortra vágytunk.
A tengerparti mobilházak általában elég borsos áron kelletik magukat, így inkább az ár/érték arányban verhetetlen szafari sátorra esett a választásunk. Ezek a fixen telepített, masszív merevítésekkel rendelkező lakóhelyek egyfajta átmenetet képeznek a normál sátrak és a faházak között.


Található bennük többek közt főzőlappal és méretes hűtővel felvértezett konyha, előtér, két szeparált alvórész, a szellős teraszról nem is beszélve. Légkondi nincs, ami a napközben javarészt a tengerben fürdőzőknek és/vagy várost nézőknek nem igazán jelent gondot, éjszakára pedig kellemesen lehűl a laktér.
Egy hétre körülbelül 300 ezer forintba kerül egy 5 fős család részére egy ilyen "kalahári sátor", de némi szerencsével akciósan ennél jobb ajánlatokat is ki lehet fogni.
A nyaralás ezen természethez közeli formája persze nem való mindenkinek, hiszen a hotelektől eltérően itt senki sem teszi elénk a kész ételt, és természetesen mosogatni is nekünk kell.



Mit tud egy ilyen kemping?
A négy-ötcsillagos kempingek tapasztalataink szerint minden esetben igen jól felszereltek és nagyon tiszták. A közvetlen vízparti, vagy ahhoz közelebb eső helyek mindig drágábbak, de a hátsóbb sorokból is maximum néhány perc elgyalogolni a tengerhez, és maximum ilyen távolságra találhatók a vizes blokkok és egyéb létesítmények is.
Az elszeparált zuhanyzókat és mosdókat igen gyakran takarítják, mint ahogy a mosogatóhelyeken sem találkozni piszokkal, szeméttel. Az sem jelent gondot, ha elfogyott a tiszta ruhánk, igaz felár ellenében, de bátran használhatók a modern mosógépek.
A sós vízzel kevésbé szimpatizáló nyaralók az általunk felkeresett Trogir közeli kempingben az ingyenesen használható medencékben is hűsölhetnek. A Wi-Fi a hatalmas terület utolsó négyzetcentiméterén is megbízhatóan és egész gyorsan működik, az elvakult gamereknek pedig ott a légkondicionált játékszoba tucatnyi PS5-tel.


A kemping büféi és éttermei nem olcsók, de nem is feltétlenül drágábbak a hasonló balatoni létesítményeknél. Egy gombóc fagyi általában 3 euró, cserébe az adagok, mintha kicsit nagyobbak lennének a megszokottnál.
A kemping kisboltjában minden élelmiszer és egyéb, a nyaralás ezen formája esetében igen hasznos eszköz kapható. A nagy bagettért éppúgy 1,30 eurót fizettünk, mint a literes tejért, de az üdítők tapasztalataink szerint elég drágák, utóbbiakat érdemes inkább nagyobb áruházakban beszerezni.


A szükséges alapanyagok beszerzését követően a praktikus kis konyhában többek közt csevapcsicsát, csirkepaprikást és amerikai palacsintát készítettünk, és hűséges utazótársunk, "Bialetti úr" révén bármikor le tudtunk főzni egy isteni kotyogóst.


Az üzemeltetők a házi kedvencekre is gondolnak, így például több kutyazuhanyra is figyelmesek lettünk, sőt, még egy tengerparti kutya-játszóteret is találtunk.
A helyi strandon még főszezonban is szellősen elférnek egymás mellett a fürdőzők, természetes árnyékból nincs hiány (sok helyen igen drágán szokták mérni a napernyőt), a kristálytiszta vízben nagybetűs élmény az amatőr búvárkodás.


A környék szépségei
Bár nyaraláskor nehéz rávenni magunkat a korán kelésre, városnézésre mégis a reggeli, kora délelőtti időszak ajánlott, mert ilyenkor még elviselhető a meleg, és a szűk utcákban nincs olyan tömeg, mint az esti órákban.
Trogir óvárosában többek közt a főteret, az óratornyot, a Szent Lőrinc katedrálist és a 13. századi Kamerlengo erődöt érdemes megtekinteni, a közeli Splitben pedig a Diocletianus palota hív hamisítatlan időutazásra.
Trogirtól körülbelül fél órányi autózásra található Primošten, mely település eredetileg egy szigeten feküdt és fahídon volt megközelíthető. A hidat a török fenyegetés elmúltát követően elbontották, a helyét feltöltötték, és azóta a sziget már mesterséges félsziget.
Érdemes felautózni/felgyalogolni a faluval szemben található 173 méter magas Gaj dombra, ahonnan egyrészt mesés rálátás nyílik Primoštenre, másrészt megtekinthető Varga Áron építész és Milun Garcevic szobrász közös alkotása, a csillogó mozaikokkal kirakott 17,5 méteres Loretói Szűzanya szobor, mely a világ egyik legnagyobb ilyen alkotása.



Mennyire nyűg villanyautóval?
A Budapest-Trogir közötti mintegy 700 kilométeres távolság két rövidke gyorstöltéssel tehető meg a leggyorsabban és egyben a legkényelmesebben.
Bár a GLC elvileg "csak" 330 kW-os maximális töltési teljesítményre képes, nekünk a gyakorlatban 354 kW-os csúcstempót sikerült elérnünk, ami már közel jár a Volvo EX60 370-es, illetve a BMW iX3 400-as maximális értékéhez.
Ez pedig azt jelenti a gyakorlatban, hogy hazafelé az egyik megálló során mindössze 16 percig tartott 25-ről 80 százalékra tölteni az aksit, mely idő alatt mi még nem végeztünk a mosdó-gyorskajálda körrel.

Az autó fedélzeti rendszere és a csatlakoztatott mobil applikáció élő adatok alapján jelzi a töltők foglaltsági szintjét és teljesítményét. A horvát autópályák mellett sok helyen még mindig csak a több órás töltési idővel "kényeztető" 11-22 kW-os AC töltők találhatók, melyek helyett értelemszerűen a 300-400 kW-os DC példányokat érdemes favorizálni.
Töltés kapcsán egyetlen negatív élményben volt részünk, amikor is a 20 beállós töltőhelyen a feltorlódott tucatnyi villanyautó miatt körülbelül egy órát kellett várakoznunk – az ilyen jellegű szituációkat egyelőre még nem képesek előrejelezni az online rendszerek.

A teljes utazás végén 18,2 kWh-s átlagfogyasztást jegyeztünk fel, ami a javarészt tempós autópályás közlekedés és a nyári kánikulában történt masszív légkondizás ismeretében nem rossz érték, és 515 kilométer körüli valós, gyakorlati hatótávot jelent.
A baltikumi tripen ugyan 0,2 kWh-val szerényebben alakult az átlagfogyasztás, de azon az úton sokkal kevesebbet autópályáztunk a némileg nagyobb fogyasztású GLC tesztautóval, így a két mért érték teljesen korrektnek nevezhető.

Konklúzió
Az általunk korábban már alaposan letesztelt elektromos Mercedes GLC a horvát út során ismételten bebizonyította, hogy a bőséges erőtartalék, a légrugós adaptív futómű, a tágas utas- és csomagtér, a korrekt fogyasztás és a gyorstöltés révén akár hosszabb utakra is remek választás lehet.
Egy ilyen, vagy ehhez hasonló, BMW iX3 vagy Volvo EX60 kategóriás 700-800 kilométeres hatótávú szupermodern elektromos autóval abszolút nem kihívás akár egy több ezer kilométer hosszú utazás sem.
Nem, ez még nem a dízelautók 1000+ kilométeres, pár perc alatt teletankolós szintje, de a gyakorlatban semmivel sem volt nyűgösebb ez az utazás, mint az, amelyen 3500 kilométert autóztunk egy gázolajos BMW kombival.

Trogir és környéke abszolút nem okozott csalódást, a horvát tengerpart ezen része egész gyorsan elérhető Budapestről, és a fizetőkapus rendszer átalakítását követően hamarosan még fájdalommentesebb lehet a horvát autópályázás.
A kempingezés, mint életforma nem való mindenkinek, és nem is feltétlenül olcsó nyaralási forma, azonban az ez irányban érdeklődést mutatók számára remek ár/érték arányú természetközeli, akár közvetlen tengerparti élményt biztosíthat.
Legyen szó egyszerű vagy akár – mint esetünkben – komolyabb sátrazásról, mobilházban történő pihenésről vagy épp lakóautózásról.





