Ungváry Rudolf Történelmi lecke öregfiúknak címmel a HVG április 7-i számában írt cikkében azon aggodalmának adott hangot, hogy a múlt század harmincas éveit idéző pártpolitikai berendezkedés alakulhat ki Magyarországon. Papp László Tamás hozzászólásában ezt kétségbe vonta. Ungváry az alábbi cikkben reflektál PLT írására, és új érvekkel támasztja alá, miért tart attól, hogy az ország rossz irányt vesz.
Néhány meszes agyú Horthy-imádót leszámítva van-e bárki, aki elhiszi, amit jónéhány szoclib közíró delirál a ’30-as évek visszatértéről? Matuzsálemi korú nyugdíjas csendőrök és leventeoktatók, egykori irredenta legényegyletek és fajvédő diáktársaságok aggastyán hírmondói valószínűleg reményteljes elégtételtől csillogó szemmel olvasnák sydney-i, clevelandi vagy torontói öregotthonukban Ungváry Rudolf cikkét. Könnybe lábadt tekintettel értesülve arról, hogy jönnek a régi szép idők, restaurálódik a horthysta kormányzat, mert az Orbán – egyem meg a szívét – újra bevezeti.
Mai szemmel nézve meglepő szabályok vonatkoztak a két világháború között a honvéd altisztekre. Ha minden írásos előfeltételt teljesítettek, akkor is csak engedéllyel nősülhettek. Az engedély megszerzése előtt viszont a menyasszonyt az altisztek társai gyűlésen faggatták ki.
Tiltás, demokratikus alapjogok korlátozása vagy szűkítése, újraállamosítás, a multik adóügyi gettósítása, csendőrállam létrehozása, a szülni nem akaró nők gyermekáldásra kényszerítésre. Nagyjából így festene a Jobbik-Magyarország. Ahol ideológiai kényszergyógykezeléssel vernének belénk magyarságtudatot.
„A vadászat nem más, mint puskalövés és erdőzúgás, de több erdőzúgás, mint puskalövés” – írta Széchenyi Zsigmond. Ezek mellett még sok más egyéb is, derül ki a Rubicon vadászatról szóló összeállításának sikerültebb írásaiból.
Invázió, beszivárgás, fertőzés, rombolás, aláásás. Titkos háború, amelyet egy idegen hatalom indított egy mit sem sejtő magyar város ellen. A „titkos férgek” a termeszek, a felszabadító erők a magyar hangyák. Egy elfeledett gyerekkönyv tudós újraolvasása.
