"Vannak alkatok, akiket úgy hajtanak az évek, hogy mind távolabbra kívánják a célszalagot" – ez a futó Őze Bálint summája Mészöly Miklós örök érvényű regényében, Az atléta halálában. A londoni mezőnyben kevés koros atléta futott, de a szám sava-borsát (eszement tempó két órán át, bolyozás, meglógás, taktika, győzelmi ambíciók, hiú remények), összességében a maraton kolorlokálját tökéletesen megmutatta.
Mielőtt gyorsjelentést adnánk a kiértékelés higgadtsága és objektivitása nélkül az elmúlt másfél hét atlétikai eseményeirő, nézzük mi történt még tegnap az Olimpiai Stadionban és azon kívül.
A tegnapi programmal -egy szám kivételével- befejeződött az atlétika a londoni olimpián. A férfiak maratoni távján ma avatnak bajnokot,minden más atléta befejezte versenyét.
Évek óta kutatom a jamaicai futók sebességének titkát, de az égvilágon semmire nem jutottam, mígnem tegnap elbeszélgettem egy kedves barátommal a dologról, és a segítségével végre megfejtettem Usain Bolt titkát.
Mozgalmas nap volt a tegnapi az olimpiai atlétikai versenyeken, „benézett dobással”, bahamai meglepetéssel, és egy szakállas világcsúcs megdöntésével megspékelve.
A diszkoszvetés londoni olimpiai bajnoka, a német Robert Harting nem mehetett a szállására aludni, mivel az éjszakai buliban elvesztette a belépőjét az olimpiai faluba.
Sokan vártak a csütörtöktől világcsúcsot az atlétikai versenyeken, akár három rekord ( férfi 200m, 800m, tízpróba) is megdőlhetett volna. Egy dőlt meg.
Usain Bolt az olimpiák történetében elsőként védte meg címét a két rövidtávú sprintszámban, 100 és 200 méteren a londoni olimpián. Rajta kívül még két jamaicai fért fel a dobogóra.
A csütörtök reggeli előfutamban, az amerikai 4x400-as váltó első futója, Manteo Mitchell az utolsó kétszáz métert már töréssel a lábában teljesítette.
A világcsúcstartó az olimpiai csúcsért száll harcba férfi többpróbában, míg a női távolugrásban ketten is hét méter fölötti eredménnyel zártak - amire rég volt példa. Erős nap volt az atlétikapályán.
Azok nyertek a tegnap délutáni-esti döntőkben az atlétika pályán, akiktől előzetesen a leginkább várható volt. A diszkoszvetés mondjuk thriller volt, kár, hogy mi nem vehettünk részt benne.
A brit atlétika sötét napja a mai, könnyekből is bőven kijutott az Olimpiai Stadionban, pedig csak selejtezők zajlottak délelőtt. Dráma Shakespeare-módra, gerelyhajításban és hármasugrásban egyaránt.
Bár nem tartozik szorosan az olimpiához, mégis elég szorosan hozzátartozik, hogy kerületemben a közterületesek három-négy napja végigsétáltak a sugárutunkon, és minden üzletet megbüntettek – ötvenezer forintra –, aki este 10 után nem szedte be a teraszát.
Az atlétika rajongói számára a hétfő délután legnagyobb kérdése az volt, vajon megszerzi-e harmadik bajnoki címét sorozatban a világcsúcstartó Yelena Iszinbajeva? Vagy valaki másé lesz a korona a női magasugrásban? Végül többszörös meglepetés született.
Nem volt meglepetés nélküli a mai délelőtt a londoni atlétikapályán, volt sírás-rívás, volt esélyes, aki nem jutott döntőhöz, és vannak magyarok – akik nagyon hiányoznak. Elsősorban a dobókörből…
Négy évvel ezelőtt, Usain Bolt híres olimpiai futása után megfogadtam, hogy nem nézek meg több százméteres futóversenyt, mert ez már nem emberből való. Aztán persze másként alakult. (Szerintem úgy lehetett, hogy egyszer valahol ment a tévé, én meg véletlenül odanéztem és éppen száz métert futottak, oda is lett a fogadalom.)
Magyarország Közép-Európában, a Kárpát-medencében fekvő, tengerparttal nem rendelkező ország. Népessége a 2011-es népszámlálási adatok szerint 9 982 000 fő. Ebből jelen állás szerint négy fő arany, egy fő ezüst, és három fő bronzérmes a londoni olimpián.
A vasárnap esti 100 méteres síkfutás döntője nem csak az eredményekről marad emlékezetes. A rajt előtti közjáték ugyan nem zavarta meg a futókat, ám könnyen baj lehetett volna belőle.
A kazah Olga Rypakova nyerte a női hármasugrást a londoni olimpia vasárnapi versenynapján.
A kenyai Ezekiel Kemboi nyerte meg vasárnap a férfi 3000 méteres akadályfutást a londoni olimpián.
