MTI / EPA / John G. Mabanglo

Most is megnéztem, mert tényleg vonzza a tekintetet ez a hórihorgas jamaicai, méghozzá teljesen megmagyarázhatatlanul, mert azon kívül, hogy ő a világ leggyorsabb (nyilván cyborg) futója, nincs benne semmi különös. Nem mondhatni rá, hogy előkelő lenne („mint egy brit naszád” – mindig elcsodálkozom rajta, mennyire értette Szenes Iván a magyar nép lelkét), verseny előtt és után idétlen mozdulatokat tesz a kamera vagy a közönség felé; sört iszik és Chicken McNuggetst eszik; lapos igazságokat mond önmagáról az elé tartott mikrofonokba; gerincferdülését egyre gyakrabban kell kezelni. Egyik cselekedet vagy esemény sem annyira különleges (szinte bármelyikünkkel megtörténhetne), mégis az egész világ a lába előtt hever. Miatta rendelnek kétmillió jegyet az olimpia egyetlen eseményére. Ha valahol megjelenik, csődület támad. Szülőfaluját havonta látogatják az újságírócsoportok, hogy megnézzék, merre futott egykor a kis Usain. A falut egyébként úgy hívják, hogy Sherwood Content, és ez kicsit arra emlékeztet, ahogy a Galaxis útikalauz stopposoknak földönkívüli hőse bolygónkra érkezve álcázásként felveszi a Ford Prefect nevet.

london2012.com

Usain Boltról bármikor kiderülhetne, hogy földönkívüli, és talán kevesen lepődnének meg, ha az egyik verseny után Az ötödik elem vagy a Men in Black egyik szörnyetege bújna ki belőle. Bolt legnagyobb ellenfelét, a világbajnok Yohan Blake-et, aki a jamaicai válogatón legyőzte a legyőzhetetlent, tényleg Szörnyetegnek (Beast) becézik, saját bevallása szerint azért, mert sohasem pihen, még karácsonykor is edz. Blake egyáltalán nem tűnik vadállatinak, most is békésen és barátságosan futott be a második helyen, egy olyan versenyen, amely persze már az elődöntők során eldőlt; Bolt ott hatvannál kiengedett, jelezve, hogy nem érdemes vele szembeszállni. Nem is volt igazán jó a döntő, mert látszott, hogy jönni fog majd, mint ahogy mutatta a rajtnál az ujjaival (lépegetve), és felgöngyöli a mezőnyt. Usain Boltra persze akárhány szót lehet vesztegetni, közelebb nem kerülünk hozzá; ő maga valószínűleg nem több, mint egy megmagyarázhatatlan jelenség, amelyet muszáj nézni. Olyan, mint a katasztrófafilmeken, amikor az emberek döbbenten és szótlanul bámulják a New York egén feltűnő hatalmas marslakó-űrhajókat. Vagy olyan, mint amikor a Discovery Channelen keresztülkapcsolva egy pillanatra megtorpanunk, hogy lássuk az antilopot üldöző gepárdot. Lehet ember, vadállat, gép – mindenképpen félelmetes.

Utóirat. A 3000 akadályt tízéves lányommal együtt néztem, azt kérdezte, mivégre ez a sok gát meg a vizesárok. Azért, mert az egész olyan, mint a vadászat, erdőn át, vízen át – mondtam bölcsen. Nem lehet, hogy inkább a vadállatok elől menekülnek? – kérdezte az okos lányom, és valószínűleg igaza van.