#bántalmazás


Dordzsceren Csingisz: Az anyámmal és az apámmal semmilyen kapcsolatom nincs, ami az én döntésem volt

„Az influenszerek nagy része nem áll oda semmilyen társadalmilag fontos ügy mellé. Abból áll az életük, hogy drága utazásokon vesznek részt és luxustárgyakat gyűjtenek” – bírálja influenszertársait a 700 ezer követőt magáénak tudó Dordzsceren Csingisz. Bántalmazó dinamikákkal működő családban nevelkedett, és már kisgyerekként megtapasztalt mindent, ami ezzel jár. Egy veszprémi lakótelepen felnőve gyakran céltáblává vált mongol származása miatt. Kereste a gyógyulás lehetőségét, és végül sikeres emberré vált. Ezt az ívet járja be a minap megjelent életrajzi könyve.

















Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.