Ma harminc éve jelent meg a Common People, az a dal, amely után a Blur vagy Oasis kérdésre jobb körökben az a válasz, hogy a Pulp. Jarvis Cocker zenekarának slágere egy gyorsan jött, annál is gyorsabban ment, ám máig ható brit őrület himnusza, csajozásba bújtatott osztályőrület és ami még fontosabb: remek diszkósláger.
Az új lemez, a címét az önéletrajzi elemeket fikciós környezetbe helyező, népszerű regényformától kölcsönző Autofiction simán ott van az angol zenekar pályafutásának legjobb pillanatai között.
El kell ismernünk: a brit popzenészek érzékenyebben és értelmesebben énekeltek az elmúlt években, évtizedekben a Brexitről, vagy mindarról, ami ide elvezetett, mint ahogyan a politikusok szóltak róla. És van pár igazi remekmű, amelyik aligha született volna meg, ha nincs a 2016-os, a kilépésről döntő népszavazás. Itt a hvg.hu Brexit-listája.
Ha az elmúlt 30 év könnyűzenei reneszánsz emberének nevezzük, egy kicsit sem túlzunk. Elmondjuk miért.
A munkásosztály a slágerlistára megy. Ezredfordulós pánik. Két zenekar, melyek két évtizedben is remekműveket alkottak. A hvg.hu kultúra rovata felkért több kritikust, szakírót, írót, és a szavazataik alapján összeszedtük az elmúlt hatvan év legfontosabb zenei albumjait. Hat cikkből álló sorozatunkat az ötödik résszel, a '90-es évek nagy lemezeivel folytatjuk.
A leginkább a Blur és a Gorillaz frontembereként ismert, de nemrégiben szólólemezt is kiadó Damon Albarn operával már próbálkozott, most még egy területen kipróbálja magát.
