10. Don't Look Back In Anger - Oasis

Az Oasis egyik legnagyobb dala akár témája miatt is idekerülhetett volna, ám valójában azért, mert egy éve brit újságírók és történészek azon pörögtek egy ideig, hogy a Brexit valójában a kilencvenes évek elején-közepén dívó britmánia és annak zenei megnyilvánulása, a britpop egyenes következménye. Bár a britpop valóban arról szólt, hogy Amerikával szemben próbálták a nemzeti kultúrát divatossá tenni, de ennek egyenes politikai következménye épphogy az Egyesült Királyság leginkább EU-baráti miniszterelnökének, Tony Blairnek a hatalomra jutása lett. Szóval ennyit erről.

9. Europa Geht Durch Mich - Manic Street Preachers

A walesi munkásosztály leghíresebb zenekara, a szintén a kilencvenes években befutott Manic Street Preachers soha nem ment a szomszédba egy kis társadalomkritikáért. 2014-es dalukban Nina Hoss német színésznővel kiegészülve sorolják mindazt, amit "európainak" nevezne valaki a kontinensen kívül – mindazokat a dolgokat az európai égtől a szerelemig, az álomtól a vágyig, amelyekről jól tudjuk, valójában nem léteznek – legfeljebb egy euroszkeptikus agyában.

8. Europe Is Our Playground - Suede

És még egy kis britpop: Brett Anderson zenekara 1996-ban énekelt arról, hogy "Európa a játszóterünk, London a városunk". Lehetne akár az egy évvel korábban elindult schengeni rendszer nem hivatalos himnusza arról, hogy járjuk be egész Európát "a keleti blokkból Franciaországig" – hiszen a miénk.

7. Irish Blood, English Heart - Morrissey

A The Smiths egykori énekesét soha nem kellett noszogatni, hogy valami igazi polgárpukkasztót nyilatkozzon: tavaly attól zengett a brit sajtó, hogy Nigel Farage Brexit-párti bohócot politikust látná szívesen a miniszterelnöki székben, és mellesleg a szélsőjobboldali For Britain mozgalmat támogatja. 2004-ben még valamivel finomabb tónusokban fejtette ki véleményét: ír származásáról és angol énjéről énekel ebben a dalban, no meg arról, hogy mikor jön el végre az az idő, amikor nem "szégyenletes, rasszista vagy részrehajló a nemzeti zászló mellett kiállni". És így tovább.

6. Europe is Lost - Kate Tempest

A brit énekes/rapper/költő/forradalmár 2015-ös szerzeménye – de főleg annak 2017-es videója – a 2010-es évek protestdala, amely valójában nem Európáról szól, hanem a modern nyugati társadalom azóta is erősödő válságáról és az arra piócaként rácuppanó populizmusról, amelynek talán legsúlyosabb következménye lett a Brexit.

5. Merrie Land - The Good, The Bad and The Queen

Damon Albarn (Blur, Gorillaz, stb.) és Paul Simonon (The Clash) közös zenekarának második, 2018 végén kiadott albumát Albarn "az Európai Unióhoz címzett búcsúlevélnek" szánta a brit létről szóló szerzeményekkel – majdnem másfél évtizeddel a britekről jóval ironikusabban és vidámabban megemlékező Blur-albumok után. A lemez címadó dala, a Merrie Land a politikusaival összezárt, a külvilágtól búcsúzó "vidám" Britannia szürke éggel és gyilkos iróniával.

4. By the Ports of Europe - Benjamin Clementine

A brit popkultúra egyik friss géniuszának 2017-ben kiadott második albuma, az I Tell A Fly az évtized második felének egyszerre költői és élesen társadalomkritikus lenyomata. Az "Európa kikötőit" rohamozó állatokban ráismerhetünk a 2015-ös migrációs válság menekültjeire meg a szigetországban élő többmilliós európai közösségre is – akiknek a jelenléte az egyik fő érve volt a Brexit-párti politikusoknak az uniós tagság ellen. (A maradáspártiaknak pedig a maradás mellett, de ez most lényegtelen.)

3. The Last Living Rose - PJ Harvey

"Átkozott európaiak, adjátok vissza nekem gyönyörű Angliámat" – kezdi PJ Harvey 2011-es, Let England Shake című albumának dalában, hogy aztán kevésbé kedvesebb hasonlatokban mutassa be hazáját. Anglia itt egyszerre mocskos és szerethető, az EU szidása pedig maró irónia – bár nagy kétségünk nem volt afelől, hogy a Brexit-pártiak nem azért támogatták a kilépést, mert félreértették Polly Jane dalszövegét.

2. Full English Brexit - Billy Bragg

"Nem vagyok én rasszista, csak annyit akarok, hogy legyen úgy, ahogy eddig volt" – énekli Billy Bragg az idegenektől annak ellenére tartó brit himnuszát, hogy új szomszédairól semmi rosszat nem tud mondani, aki szégyennek tartja, hogy a berlini fal ledőlt, mert most "oroszul beszélnek a Tescóban", aki a nemzet sorstragédiáját látja abban, hogy "láb helyett méterben mérnek", és aki úgy érzi, elfeledkezett róla a politikai elit. És aki minderre a megoldást a Brexitben találta meg. Igazi gyöngyszem 2017-ből.

1. England Lost - Mick Jagger

A Rolling Stones énekese is 2017 nyarán látta elérkezettnek az időt, hogy elmondja véleményét a Brexitről, a változó politikai helyzetről. "Elmentem megkeresni Angliát, és nem volt ott" – énekel Jagger a hitehagyott britről. A dalnak egyenértékű, ha nem még érdekesebb csatolmánya azonban a hozzá készült videoklip, amelyben Luke Evans paranoid brit úriemberként rohan valami – maga sem tudja, mi – elől, amíg azt nem mondja neki egy kislány: "Szedd össze magad!"