Wiesel tényleg rossz helyen járt: Magyarországon. Abban az országban, amely semmit nem tanult, semmit nem dolgozott fel, ellenben nagyon sokat felejtett, és amelyik szélsőpolgári dühvel és daccal reagál, ha minderre emlékeztetik.
Az arab sakknagymester brutális bántalmazása és a Schweitzer főrabbit ért inzultus után világos: ha a társadalom egy részének és a magyar hivatalosságoknak a mozgása ennyire párhuzamosan halad, akkor annak - és ez tiszta matematika - a vége valószínűleg az, hogy egyszer találkozni fognak.
„Már 1921-től fajvédő voltam. Nem értem, hogy gondolhatják, hogy Hitlert utánzom, ő akkor még meg sem született. Nevetséges... Meg kell értetni az olaszokkal a faj jelentését, hogy ne nemzzenek meszticeket, és ne tegyék tönkre, ami szép bennünk” – fakadt ki az olasz fasizmus atyja, Benito Mussolini 1938 augusztusában szeretőjének, Claretta Petaccinak.
A fasizmus és a kommunizmus dicstelen korszakai után kiment a divatból az „ideologizálás”, ám a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték, a szellemi produktumok, az ideák, eszmék, kulturális értékek is relativizálódtak. A poltika és a gazdaság összeomlása logikus következménye ennek a folyamatnak. A közgazdászok magabiztosan ugyan, de a sötétben tapogatóznak.
