Legalábbis ez olvasható A titkos Mussolini címmel nemrégiben megjelent, Petacci 1932–1938 között vezetett naplójából összeállított kötetben. A teljhatalmú nemzetvezér, a Duce és 29 évvel fiatalabb szeretője 1932-ben ismerkedett meg. Viszonyuk kezdeti időszakáról csak rövidebb feljegyzéseket készített az akkor 20 éves Petacci, ám a későbbiekben már szinte napi rendszerességgel, hosszú történetekben számolt be beszélgetéseikről, pásztoróráikról. A most napvilágra került bejegyzések alaposan megváltoztathatják a Hitlernél kevésbé véresszájú és -kezű diktátornak elkönyvelt Ducéról alkotott képet. Több hosszú rész szól például arról, milyen féktelen dühöt váltott ki belőle, hogy miközben ő fennhangon hirdette, hogy „ezeket az undorító zsidókat mind meg kellene semmisíteni”, és addig is a katolikus–zsidó és egyéb vegyes házasságokat meg kell tiltani, XI. Pius pápa „gyáván, a katolikus egyházra szégyent hozva” kijelentette, „lelkiekben mind szemiták vagyunk”.

Elérzékenyült hangon számolt be viszont az olasz diktátor a Führerrel való találkozásáról az 1938-as müncheni konferencián. „Fantasztikus fogadtatásban volt részem, a Führer nagyon megnyerő ember. Hitler valójában szentimentális ember. Amikor meglátott, könnybe lábadt a szeme” – mesélte lelkesen Petaccinak. Önmagát fényezve hozzátette, hogy ennek az érzelmes vezérnek „a rettenetes dühkitöréseit rajtam kívül senki nem tudta megfékezni”.

A hasonló történelmi-politikai „hangulatjelentések” viszonylag kis teret foglalnak el a naplókban, részletes, erotikus hangvételű beszámolók szólnak viszont Mussolini és szeretője szenvedélyes viszonyáról, titkos találkáiról, telefonbeszélgetéseiről. „Tudod-e szerelmem, hogy tegnap este a színházban legalább háromszor levetkőztettelek? Amikor felálltam a feleségem mögött, úgy éreztem, mintha magamévá tennélek. Őrülten vágytam rád. Azt mondtam magamban, a kis teste, a húsa, amelyért megőrülök, holnap az enyém lesz” – idéz Petacci egy kettejük közötti intim telefonbeszélgetést. Az enyelgő szerelmi jelenetek mellett jócskán kapnak helyet a naplóban hisztérikus féltékenységi veszekedések is. Az ötgyermekes, házas diktátor ugyanis miközben a fentihez hasonló erotikus vallomásokkal bombázta Petaccit, büszkén dicsekedett neki szerelmi hódításaival, kielégíthetetlen szexuális vágyával. „Volt, hogy tizennégy szeretőt tartottam, esténként hármat-négyet is ágyba vittem” – hencegett az öregedő amorózó. A napló tanúsága szerint az efféle kijelentésekkel, amelyeket nemegyszer a valóság is igazolt, Mussolini az őrületig féltékennyé tette fiatal szeretőjét, aki mindennap óránként hívta-ellenőrizte telefonon. Ilyenkor a vezérnek az ország ügyeinek intézését is fel kellett függesztenie, hogy kimagyarázza újabb és újabb kalandjait.

Petacci – akit Mussolinival együtt 1945. április 28-án kivégeztek a Comói-tó melletti Dongóban az olasz partizánok – utolsó percig vezetett naplóját halála előtt egy barátnőjére bízta. A nő a több ezer oldalas dokumentumot elásta a villája kertjében, és csak 1950-ben bukkant a nyomára az olasz rendőrség. Akkor az iratokat az Olasz Nemzeti Archívumba szállították, és 70 évre titkosították. A most megjelent válogatás a zárolás alól feloldott részből készült, az 1938–1945 közötti, feltehetően még szaftosabb köz- és magánéleti részleteket tartalmazó folytatás várhatóan fokozatosan kerül majd nyilvánosságra.

VÁSÁRHELYI JÚLIA