#fúziós konyha

Az ötlettől a tányérig – hogyan születik meg egy fogás a Monokini Kantin konyháján?

Tormás fagyi, rája cavaszósszal – eredeti párosítások. Miből indul el egy ilyen étel? Hogyan lesz egy szkeccsből, néhány leírt ízből és textúrából végül egy olyan fogás, amely felkerül az étlapra? Honnan hová kell eljutnia a séfnek, milyen elvárásoknak kell megfelelnie a kész tányérnak? Garai Ádám két meghatározó fogáson keresztül avatott be minket a Monokini Kantin konyhájának mindennapi működésébe. Arról is szó esik, hogyan hatott az egykori Olimpia arra a gondolkodásra, amit ma is képvisel.

hvg360

A VIII. kerületben találjuk a város legvagányabb ramenezőjét – ki mondta, hogy paprikáscsirkével nem lehet udont készíteni?

Ki ne álmodott volna arról, hogy nyit egy éttermet, ahol az utolsó desszertig és az utolsó függönyig minden olyan, ahogyan elképzelte? De mi van akkor, ha valaki egyszer csak azt mondja: itt van egy konyha és egy vendégtér, töltsd meg élettel! Így lett Nádudvari Martinnak ramenshop helyett „ramenotheque”-je egy közepesen lepukkant józsefvárosi bérház mélyén, a városnak pedig egy egyszerre titokzatos és kultikus helye, amelynek már a neve is – kicsit elferdítve – álmot jelent. A Yümében jártunk.

hvg360

„Két lyukas garasból lett a Zen Eatery” – két séf útja, befektetők nélkül, a belvárosi túlélőversenyben

A magyar vendéglátás jelenleg túltelített, sérülékeny és kiszámíthatatlan közeg: a vállalkozások döntő része már az első évben csődbe megy. Két év a vendéglátásban nem egyszerűen időtartam: szűrő, amely elválasztja a rövid életű próbálkozásokat a valódi vállalkozásoktól. A Zen Eatery története nemcsak arról szól, hogy egy lehetetlen környéken életben maradt egy ázsiai fúziós hely, hanem arról is, hogyan nőtte ki egy induló vállalkozás az első egységét. A séf-tulajdonos párossal, Luu Trong Vinh-nel és Szelei Pistivel beszélgettünk arról, hogyan lehet stabil brandet építeni.

hvg360