Hetesen nem először kerül elő iskola gyerekbántalmazási ügy, a Népszava újabb esetről szerzett tudomást. Az érintett igazgatót nem lehetett elérni, az iskolába nem ment be hétfőn, és keddre se várják.
Ha a közbeszédből vagy a kommentekből indulunk ki, úgy tűnhet, hogy Magyarország a hétköznapi pofonok országa. A jelenség azonban számokban is mérhető, és az UNICEF legfrissebb eredményei elég elkeserítő képet festenek: túl sokan nincsenek tisztában azzal, hogy egy gyereket még indokolt esetben sem lehet elfenekelni vagy megpofozni.
A szülők elmondása szerint az egyik gyereknek egyszer összekötözték a kezeit, máskor a száját ragasztották le. Egy másikat megalázott az óvónő. A rendőrség kiskorú veszélyeztetése miatt nyomoz.
Egyes egyházkerületekben a 15 százaléknál is nagyobb volt az állítólagos szexuális bűnözők aránya a katolikus papok között. De az egyik rendben a 40 százalékot is elérte a gyerekmolesztálással gyanúsított papok aránya.
Könnyen lehet, hogy már ön is belefutott akár az utcán, akár a közösségi média valamelyik felületén azokba a férfiakba, akik büszkén pózolnak pirosra vagy más színűre festett körmükkel. – Nem új, meghökkentő divatirányzatról, hanem egy jótékonysági akcióról van szó.
A tündérmesék kora végképp lejárt: a kortárs gyerekkönyvszerzők egyre fontosabbnak tartják, hogy a gyerekek olvasmányaiba beszűrődön a valóság, tele bántalmazással, káros szenvedéllyel és családi konfliktusokkal. Mindemellett a mai gyerekkönyvek írói rendkívül érzékenyen közelítenek mindehhez. Nem véletlen, hogy idén nyárra különösen színvonalas kínálat született.
Nyolcan laktak abban a lakásban, ahol rendkívül súlyosan bántalmaztak egy kétéves kislányt. Egyelőre nem tudni, ki volt a tettes, a nyomokat igyekeztek eltüntetni. Az anya elköltözött a VI. kerületi házból.
Úgy tudjuk, jön a törvénymódosítás, és hamarosan már csak egyszer lehetne kihallgatni a gyermekkorú sértetteket, még akkor is, ha emiatt az elkövető esetleg megúszhatja. A nagy kérdés, hogy felkészült-e erre a magyar igazságszolgáltatás.
Az Unicef Magyar Bizottság legújabb kutatásában felmérte, hogy a magyar szülők mit tartanak elfogadható nevelési eszköznek, mit gondolnak a fegyelmezésről, a testi és a lelki bántalmazásról.
Első fokon a gyulai bíróság életfogytiglanra ítélte azt a 20 éves férfit, aki egy síró csecsemőt babakocsistól bedrogozva az ajtónak lökött, majd ököllel megütötte. A csecsemő belehalt a sérülésekbe.
Miért nincsenek kampányok az iskolai erőszak megelőzéséért? Tisztában vagyunk-e azzal, mi ellen kell küzdeni? Fel vannak-e vértezve a pedagógusok azzal a tudással, amely ehhez kell? És van-e erejük és idejük konfliktuskezeléssel foglalkozni? Földes Petra mentálhigiénés szakember, az Osztályfőnökök Szakmai Egyesületének elnökségi tagja beszélt erről a HVG-nek.
Magyarországon a 11–17 éves tanulók több mint fele élt már át online bántalmazást a felmérések szerint, és az iskolai erőszak, amelynek szinte kivétel nélkül előbb-utóbb lesz online vetülete is, ma már a 11-12 éveseket is egyre jobban érinti. A generációs szakadék miatt a szülők többsége nem érti, hogy mi történik a gyerekével, az iskolák pedig tagadnak: a cyberbullying az ő iskolájukban egyáltalán nem jellemző. Pedig az alattomos jelenségről beszélni kell, állítják többek között azok a művészek, akik a témát színdarabban és regényben dolgozták fel.
Ősszel hirdethetnek ítéletet egy újabb gyerekbántalmazási ügyben. A vád szerint P. Zoltán vádlott hónapokon át ütötte, rúgta, harapta élettársa gyerekeit, akiket a pár vészesen elhanyagolt. A férfi 2013. májusban betépve akkorát ütött a babakocsiban fekvő gyerek fejére, hogy betörte a koponyáját, és a kicsi meghalt. A bíróság zárt tárgyalást rendelt el a most kezdődő perben.