Időnként előkerül a közbeszédben, hogy nem baj, ha időnként megütjük a gyereket fegyelmezési célból. Most épp Márki-Zay Péter fejtette ezt ki, de korábban Orbán Viktornak is tetszett volna egy ilyen passzus a köznevelési törvényben. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő kifakadt Márki-Zay Péterre.
Mi a különbség, ha azt mondom a gyerekemnek, hogy „nyughatatlan vagy”, vagy ha egy szakértői bizottság azt írja róla a szakvéleményében, hogy „hiperaktív”? Számos pró és kontra érv sorakoztatható fel a gyerekkorban adható diagnózisokhoz, címkékhez kötődően. Egy biztos: önmagukban semmit sem jelentenek.
A Leaving Neverland rendezője, Dan Reed úgy gondolja, ha valaki előítéletek nélkül nézi végig a négyórás dokumentumfilmjét, a végére aligha maradhatnak benne kétségek. Michael Jackson rendíthetetlen rajongóinak erről más a véleménye. Furcsának tartják, hogy a szereplők az énekes halála után álltak elő a molesztálási vádakkal, hogy a legközelebbi hozzátartozóiknak sem beszéltek róla, és egyébként is nagyon gyanús, ahogy ezeket a történeteket felidézik, sőt szerintük csak a pénzért csinálják. Viszont fontos ürügyet adnak arra, hogy a gyerekmolesztálásról beszéljünk. Gyurkó Szilviával, a Hintalovon Alapítvány vezetőjével ezt tettük.
Néhány riasztó példa ellenére kicsinek tűnik a kockázat, hogy valaki rács mögé kerüljön hamis vádakon alapuló nemi erőszak miatt. De friss adatok vagy felmérések világszerte alig, idehaza egyáltalán nem lelhetőek fel.
A régi, halmozódó problémák lefoglalnak minden erőt, így sok olyan fontos kérdés itthon nincs terítéken, amellyel Nyugat-Európában kiemelt helyen foglalkoznak. Sokat kellene tenni a gyerekek mentálhigiénés állapotának javításáért is, hiszen – hogy elöljáróban csak egy adatot emeljünk ki – minden második héten öngyilkos lesz egy kamasz.
Mit jelent a választás? Mi a választások következménye? Miért van ennyi plakát? A telefonokra és tabletekre letölthető digitális könyv Gyurkó Szilvia gyerekjogász írásából készült.
A gyermekjogász szerint a felvételi rendszer súlyosan szembemegy a tizenéves gyerekek alapvető szükségleteivel és érdekeivel. A szülőknek pedig ad néhány tanácsot.
Mindez egy alternatív iskolában. „Hogy van ez? Ha tényleg olyan nagy sikertörténet az állami oktatás (permanens) reformja, vajon miért mentik ki a saját gyerekeiket a rendszerből?” – teszi fel a kérdést a gyerekjogi szakember.
Hamis narratívával kommunikáltak a jogalkotók a gyerekkori bűnözésről, a számok lebuktatták őket - derül ki a friss HVG-ből.
Mi a különbség, ha azt mondom a gyerekemnek, hogy „nyughatatlan vagy”, vagy ha egy szakértői bizottság azt írja róla a szakvéleményében, hogy „hiperaktív”? Számos pró és kontra érv sorakoztatható fel a gyerekkorban adható diagnózisokhoz, címkékhez kötődően. Egy biztos: önmagukban semmit sem jelentenek.
Újratervezés után sem képes megvédeni a gyermekvédelmi rendszer a kiskorúakat. Legalább ötvenezer, főként kistelepülésen élő veszélyeztetett gyerek maradt védtelenül, évente húszezer válik valamilyen – lelki, fizikai, szexuális – bántalmazás áldozatává. A szociális államtitkár korszakváltásról beszél, de ezen a területen a reformok nem működnek.
A hétvégén írták a gyerekek a középiskolai felvételiket. A gyerekjogász szerint az egész felvételi rendszer fordított logikára épül: ahelyett, hogy a gyerek választana iskolát, az iskola választ gyereket.
