A verés mint gyermekfenyítési eszköz tényleg népszerű a magyar szülők körében, és ami ebből következik, és látványosabb, a politikusaink körében is. Emlékezetes volt, amikor a köznevelési törvény vitájában, 2011-ben, Michl József kereszténydemokrata honatya kezdeményezésére majdnem kikerült a törvényből az a passzus, ami tiltja, hogy a gyerekeket a tanárok megverjék az iskolában.

Végül ez mégis bennmaradt, amit Orbán Viktor egyébként kifejezetten fájlalt. A Fidesz a törvényt tárgyaló frakcióülésén a FigyelőNet forrásai szerint a miniszterelnök kijelentette, hogy tetszik neki Michl József, a testi fenyítést a pedagógusoknak engedő módosítója. A KDNP-s képviselő ugyanakkor jelezte, hogy már visszavonta azt. „Kár” – vélte Orbán.

Most épp az ellenzék egyik fő üdvöskéje, a hódmezővásárhelyi polgármester interjúja hozta elő újra a témát, Márki-Zay Péter azt mondta, hogy ő szükségét érzi a nevelésben a testi fenyítést is.

E nyilatkozatra válaszolt a wmn.hu-n Gyurkó Szilvia. A gyerekjogi szakember leszögezi, hogy a gyerekkorban elszenvedett erőszak (legyen az fizikai, érzelmi vagy verbális bántalmazás) mindig nyomot hagy, mert megsérti a határokat, az alapbizalom szövetét és traumatizál.

Szerinte pont annyira nem szabad gyereket bántalmazni, mint csokit lopni a boltból, bányatóban fürödni, vagy kilőni egy védett madarat. A törvény 2015 óta tiltja a gyerekbántalmazást.

Gyurkó felidézi azokat a közkeletű érveket, hogy „senki nem halt még bele”, „velem is előfordult, mégis rendes ember lettem”, „ha időben nem kapom meg azt a pofont, ki tudja, mi lett volna belőlem”. Ezek az érvek nap mint nap elhangzanak.

AFP / Roos Koole

„Na, igen. A millió dolláros kérdés: Mi lett volna, ha… Mi lett volna, ha nem ütnek meg gyerekként, ha nem kapsz pofonokat, mi van, ha máshogyan nevelnek a szüleid? Csakhogy nem tudunk visszamenni az időben. Nem tudjuk megnézni, hogy tényleg mi lett volna, ha… Csak azt tudjuk, hogy az erőszaktól még senki nem kapott szárnyra, és ha felnőttként is emlékszünk még arra a pofonra, akkor az bizony komoly trauma volt. Bárhogy is érzünk ezzel kapcsolatban ma” – írja.

Az erőszak mindig nyomot hagy – folytatja. „Beég az emlékeinkbe, és muszáj kezdeni vele valamit. És persze, túl lehet élni (bármit túl lehet élni, amibe nem hal bele az ember). De a túlélés még nem feltétlenül az az élet, amire úgy egyébként születtünk. Ahogy a megragasztott porceláncsészén mindig látszódni fognak az apró repedések, úgy hagy nyomot a lelkünkön minden olyan eset, amikor épp az okoz fájdalmat, félelmet és sérülést, akit szeretünk, akiben megbízunk, akitől az életünk függ.”

AFP / Roos Koole

Nem azért tiltott a gyereket testi fenyítésnek kitenni, mert „belehalna a sérülésekbe” – bár, mondjuk, a kisbaba bele tud halni abba is, ha megrázzák –, hanem azért, mert a fizikai erőszak érzelmi sérüléseket is okoz. Ez utóbbi súlyosabb is, csakhogy annak nincsenek látható nyomai.

Gyurkó arra is felhívja a figyelmet, hogy ma már 54 országban van teljes tilalom e témában, és további 56-ban részleges.

Azt is aláhúzza, hogy nem igaz az, hogy a testi fenyítés nélküli gyerekkorban nincsenek határok, korlátok és szabályok.

„Kevés annyira elveszett gyerek van, mint akinek bármit és mindent szabad. Viszont attól, hogy nem ütöm meg, vagy nem verem szavakkal, még nem választottam azt az utat, hogy a gyereknek mindent szabad, és nem adtam fel a gyereknevelést. Szülőnek lenni nem könnyű, de a szülőség tanulható.”

Márki-Zay Péter közben a Facebookon magyarázkodott. Azt írta: „A testi fenyítés számomra egyáltalán nem azonos a gyermek bántalmazásával.” Szerinte „a gyermekeket a legtöbb ártalom nem egy fenékre ütéssel éri, hanem például a válással, szeretethiánnyal, a mindent ráhagyó neveléssel”. 

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: