Gyertyagyújtással rótták le kegyeletüket a mártírok előtt az emlékezők a fővárosi ötvenhatos emlékhelyeken, ahová kedd délelőtt folyamatosan érkeztek, hogy adózzanak a mártírhalált halt Nagy Imre egykori miniszterelnök és az 1956-os forradalom és szabadságharc valamennyi áldozata emlékének.
Nagy Imre emléke az egész nemzeté, de életműve a baloldalnak külön tanulságokat is kínál - írta közleményében az MSZP az 56-os Vértanúk Emléknapja, Nagy Imre néhai miniszterelnök és mártírtársai újratemetésének 20. évfordulója alkalmából kedden.
Mit tudtak és mit gondoltak a budapestiek Nagy Imréről, szerepéről? Milyen várakozások előzték meg az ünnepélyes gyászszertartást? A HVG felkérésére többek között ezeket a kérdéseket tette fel közvélemény-kutatók egy csoportja 1989 júniusában, Nagy Imre újratemetése előtt. Az alábbiakban a közvélemény-kutatás fontosabb megállapításait közöljük, változatlan formában.
Ötvenegy éve végezték ki Nagy Imrét és mártírtársait. 1989-es újratemetésük a rendszerváltás jelképes eseménye lett. Kedden a mártírhalált halt miniszterelnökre emlékezünk.
Csak jelentéktelen szereplői voltak Nagy Imre és mártírtársai újratemetési ceremóniájának a Belügyminisztérium állambiztonsági hálózatának tagjai 1989. június 16-án - mondta Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója pénteken.
„Aki keveset lop, azt elkapják, aki sokat, az megússza a felelősségre vonást” – hangzik az általános közvélekedés. Ezért meglepetést okozott, hogy Kulcsár Attilát, a több milliárd forintot elsikkasztó brókert első fokon komoly, nyolc éves börtönbüntetésre ítélték. A fehérgalléros bűnügyek – az államot vagy az emberek befektetéseit érintő lenyúlások – esetében igen változatos verdiktek születtek. Felelevenítünk néhány ügyet – a teljesség igénye nélkül –, hogy megnézzük, kik úszták meg, és kik nem.
