Nagy Imre néhai miniszterelnök a Vértanúk terén lévő szobrának megkoszorúzásával kezdődtek el Budapesten a megemlékezések az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira kedden, Nagy Imre és társai újratemetésének 20. évfordulóján. Az egykori miniszterelnök szobránál elsőként Sólyom László köztársasági elnök, Bajnai Gordon miniszterelnök, Szili Katalin házelnök és Pálffy Ilona, az Alkotmánybíróság főtitkára helyezte el a közjogi méltóságok közös koszorúját. Őket Nagy Imre családjának és barátainak képviselői, a politikusról elnevezett alapítvány és társaság, valamint az 56-os szervezetek követték.

Nagy Imre miniszterelnök és vádlott-társai, Maléter Pál, a forradalom honvédelmi minisztere és Gimes Miklós újságíró halálos ítéletét 1958. június 16-án hajtották végre. A holttestek kihantolása és azonosítása 1989 márciusában kezdődött meg, az újratemetés 1989. június 16-ra esett.

A rendszerváltás tömeglélektani pillanata

Az MTI húsz évvel ezelőtti tudósításai

Sajtótörténeti kuriózummal szolgál a Magyar Távirati Iroda június 16-án, kedden, Nagy Imre és társai újratemetésének 20. évfordulóján a http://1989.mti.hu oldalon. A nemzeti hírügynökség első alkalommal tárja a széles nyilvánosság elé a rendszerváltást szimbolizáló nap eseményeiről az akkori előfizetők számára készített teljes hírfolyamát.

A múlt kihantolása, visszaperlése volt az exhumálás; Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése a rendszerváltás tömeglélektani pillanata volt - mondta Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója az újratemetés 20. évfordulója alkalmából rendezett konferencián hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián. Igazságtétel volt, és szólt arról is, hogy az átmenetnek kevés ilyen jelképes mozzanata volt - mondta az újratemetésről a történész, hozzávéte, hogy a nyilvános szertartáson a Hősök terén - bár munkanap volt - százezrek vettek részt, és addig példátlan módon a Magyar Televízió egész nap egyenes adásban közvetítette az elhangzott beszédeket.

Rainer M. János a kihantolás, majd az újratemetés közelebbi előzményei között említette, hogy a magyar közbeszédben az 1980-as évek elején megjelent a miniszterelnök és mártírtársainak holttestét rejtő "ismeretlen hely". Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy Mérai Tibor az általa szerkesztett párizsi irodalmi újságban már 1982-ben feltette a kérdést, hogy mi van a holttestekkel, majd egy évvel később ugyanezt vetette fel Vásárhelyi Miklós történész, politikus, a Nagy Imre-per azóta elhunyt túlélője.

Mint hozzátette, 1986-ban, a forradalom 30. évfordulóján megtört az emlékezések "lapos rituáléja", és már a nagyobb nyugati hírügynökségek is kilátogattak a 301-es parcellába. A történész arra mutatott rá, hogy az előzmények "tudatosították" az MSZMP vezetőiben: "a múltról szóló diskurzus nem tartható szabályozott keretek között, abból súlyos kihívások adódnak, azokat kezelni kell".

Nagy Imre unokájának érzelmi enyhületet hozott a temetés

A bűnöket és a bűnösöket meg kell nevezni, de a megtorlásnak nem híve, a bosszúvágy sosem élt sem a családban, sem benne - erről Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája beszélt az MTA-n. "Én, a kritikák ellenére, évek óta újra és újra elmondom - mert valóban úgy hiszem - csak az összefogás vihet előre bennünket" - fogalmazott Jánosi Katalin. 1989-ben a Hősök terén "amellett is hitet tettünk, politikai okokból soha többet nem lesznek koncepciós perek, gyilkos leszámolások", Nagy Imrének nem öröksége a "szemet szemért, fogat fogért" elv - tette hozzá.

Nagy Imre ravatala a Hősök terén 1989. április 16-án. Galéria, kattintson! © Bánkuti András

"A 31 évnyi 'temetetlen halotti lét' után előkerült csontok kegyetlenül szembesítettek a halál valóságával" - mondta. Jánosi Katalinnak a Hősök terei tömegdemonstráció és az emberhez méltó temetés mindezek után némi érzelmi enyhületet, emberi kárpótlást nyújtott. "Akkor úgy éreztem, nagyapám és a többiek nevét végre az egész világ előtt tisztázták" - mondta. Hozzátette: sokak számára ez a nap a köztársaság szimbolikus születésnapja is lett, mert a közemlékezet nagyobbrészt mégis június 16-ához köti Magyarország jelképes újjászületését, amely napon "végre a legszélesebb nyilvánosság előtt helyére került 1956 emléke is". Jánosi Katalin azt mondta: "a köznyelvben (...) igen sokszor újratemetésként említjük az eseményt, pedig véleményünk szerint a börtönudvaron, az akasztófák árnyékában való elföldelést nem tekinthetjük temetésnek. Vértanúinkat tulajdonképpen 1989. június 16-án temettük el emberhez méltó tisztességgel". 

Orbán akkor még nem sejtette

Húsz évvel ezelőtt, június 16-án Orbán Viktor még nem tudta, milyen felszabadító erejű, mély hatást gyakorolt a Hősök terén, Nagy Imre újratemetésén elmondott beszéde. A Fidesz elnöke az Esti Frizbi című műsor hétfői felvételén emlékezett vissza a húsz éve történtekre. "Akárkivel beszélgetek az elmúlt 20-21 évről, egy dologban mindenki hasonlít: arra, hogy hol volt, amikor én ezt a beszédet elmondtam, emlékszik, és a nagy pillanatoknak tulajdonképpen ez az ismérve" - mondta Orbán Viktor az 1989. június 16-án a fővárosi Hősök terén elmondott beszédével kapcsolatban.

Arra a kérdésre, egyeztette-e valakivel a beszédet, kifejtette: volt egy elnökségi ülésük, ahol megbeszélték, minek kell benne lennie; ott Orbán Viktor teljes támogatást kapott. Mint fogalmazott, "nem egy magányos Charles Bronson voltam ott (...), a Műcsarnok előtt, hanem ott volt mögöttem nagyon sok ember". 

Gyurcsány Nagy Imréről és a jobboldalról jelenidőben

Mi is állhat a Nagy Imrét mellőző, zárójelbe tevő jobboldali magatartás mögött? - teszi fel a kérdést tegnapi blogbejegyzésében Gyurcsány Ferenc, majd így folytatja: "az egyik ok elég nyilvánvaló. A jobboldal egy része soha nem felejti el, hogy Nagy kommunista volt, és a mártíromság vállalása sem elég, hogy ezt megbocsássák neki. A másik ok egy hajszállal bonyolultabb. Ahogy ment előre a forradalom, eredeti demokratikus szocialista karaktere felbomlott, új színek jelentek meg a palettán. A demokratikus szocializmussal szemben, valamiféle restauráció igényével fellépő csoportok nyilván nem Nagy Imrében látták a jövőt. A forradalom mondjuk úgy, „jobboldali ágának" vezetőjének sokan Mindszenty Józsefet tekintették. Ma is sokan vannak, akik nem úgy teszik fel a kérdést, hogy Nagy vagy Kádár, hanem úgy, hogy Nagy vagy Mindszenty". A szocialista politikus azt is megjegyzi: "nem kell elvenni az emberek életét, nem kell lelkiismeret furdalást okozni, de ettől még a demokratikus Magyarország és a demokratikus baloldal világosan fogalmazhat: a mártírrá, hazafivá lett Nagy Imre erkölcsének oldalán áll".