A csirke a magyar hétköznapokból való, a pankómorzsa a japán ünnepnapokból, logikus lenne, hogy sose találkozzanak. Ám mégis összefutnak, mi több, egyre gyakrabban randevúznak. Valamire való étterem konyháján mindenképpen. Mi itt, a rántott húsok országában különben is minden morzsafajtát szívesen látunk.
Tudjuk, hogy a zserbó szent és sérthetetlen karácsonyi sütemény, de frivol módon kicsit eljátszottunk vele, és farsangosítottuk. Már lehet sejteni, hogy kis sütimaskarázás és némi alkohol szóba jön.
Közép-európai körútja során a napokban Budapesten járt Jack Daniel ükunokahúga, Lynne Tolley. Amellett, hogy a márka utazó nagykövete és whiskey mesterkóstoló, még séf, szakácskönyv író is. Ezúttal nemcsak kóstolt, de főzött is egy belvárosi étteremben. Naná, hogy whiskey-vel. Hamisítatlan amerikai fogásokat.
Az Ausztráliában őshonos barramundi nagyon egészséges, és Magyarországon is tenyésztik.
Ilyen tájt valami melegségre vágyunk, még akkor is, ha pluszokat dönget a hőmérő, viszont órákon belül minden pocsék szürkébe képes váltani, nedves lesz és lehangoló. Csalóka tavaszidézés ide-oda, január van. Jöhet a leves, amiben megáll a kanál. Mi is egy ilyet választottunk, ráadásul a kevésbé favorizált holland konyháról, ami méltán nem híres, viszont ez a ronda leves igazán finom.
Történt, hogy a minap kicsiny titkos pesti ínyes társaságunk évzáró közös ebédjét ülte egy méltán népszerű budai tetthelyen, ami éppen az idén hagyott fel a bisztróskodással, hogy igazi vendéglő legyen. A közelgő karácsonyra tekintettel, többek között isteni sáfrányos, bársonyos, savanykás halleves került az asztalra.
Régebben, amikor még nem voltak ilyen csilivili, dizájnos díszek, mint legújabb korunkban, az alma, a mézeskalács és a szaloncukor mellett az aranydió is ott függött a karácsonyfaágakon. A szép emlékű csonthéjas manapság inkább a karácsonyi asztalra kerül, ha másként nem, hát a diós bejgliben. Mi most más formában, igazi ünnepi csemegeként ajánljuk.
Hála a gasztro forradalomnak, mára nemcsak a vendéglátásunk van átalakulóban. Divatba jött a főzés, s ha némi fáziskéséssel is, de visszakéredzkedik a konyhákba a kenyér, a kalács, a péksütemények sütése. Pláne ünnepek közeledtével.
Első kézből kaptunk egy tuti túrógombóc receptet, némi extrával. Meg egy jó tanácsot: „sütni jó, süteményt enni pedig nem bűn". Igaz, hogy a gombócot nem sütjük, de enni szeretünk.
Mondják, egy igazi kávéfan sosem keverné a kávéját semmi mással, mint ahogy szofisztikált borkedvelő sem spriccelne szódát nagy boraiba. Csakhogy van, amikor a kávé átlényegül: maga lesz a desszert.
Mediterrán ízek és magyar alapanyagok kombinációja – ez Leonardo di Clemente konyhája, hazánk egyik legelegánsabb szállodájának éttermében. A dél olasz származású séf közel két éve költözött Magyarországra, munkáiban egy kis japán hatás is érződik, miközben imádja a magyar pirospaprikát és a libamájat. Egy különleges kreáció apropóján beszélgettünk vele, saját teakeverékükhöz álmodott magyar-olasz ihletésű fogást, és még csak nem is titkosította a receptet.
