Hull a szilva a fáról - recept
Lehet, hogy a hőmérő higanyszála még nem jelzi a nyár végét, de a piacokon lassan átveszik a főszerepet az őszi gyümölcsök. Szatmárban már ünnepre készülnek: beérett a lila színű, hamvas ruhájú szilva.
Lehet, hogy a hőmérő higanyszála még nem jelzi a nyár végét, de a piacokon lassan átveszik a főszerepet az őszi gyümölcsök. Szatmárban már ünnepre készülnek: beérett a lila színű, hamvas ruhájú szilva.
Hosszú hétvége sütemény nélkül? Na, ne. Kell valami könnyű, még nyárias, kívánatos, már-már a súlytalanságba forduló édesség. Hogy szinte lebegjen a tányér fölött. Tüllfüggöny-súlyú túrótorta, sötét tekintetű szederrel.
Az új kínai nálunk a vietnami, legalábbis, ami a Pho-leves hatalmas rajongói táborát illeti. S persze, mert már itt vannak nekünk a többé-kevésbé autentikus levesbárok. De a vietnami konyhában azért más is van.
Ha nem ostromolná a hőmérő higanyszála fölfelé a 40-et, akkor ezt a receptet igazából egy másik recepttel kellene kezdeni, nevezetesen a marhahúslevesével. Az adja meg ugyanis az ilyesfajta, nem gyümölcsből készülő tányérba valóknak a gerincét, noha fejlődéstanilag ez egy értelmetlen majdnem-metafora, hiszen a leves soha nem tartozott a gerincesek rendjébe.
Puliszka, pogácsa, sós palacsinta - mi juhtúróval szeretjük a legjobban. Meglehet, a juhtúrós ételek megosztják a közönséget, annyi biztos, hogy rajongói tábora is meglehetős. Otthon is számos fogásban élvezhetjük jellegzetes, enyhén csípős ízét, krémes állagát. S azt is eláruljuk, hogyan készíthetünk házilag juhtúrót.
Ilyenkor nyáron a lángososok után a halsütödéknél áll a leghosszabb sor a Balatonon, a strandokon. De ez sajna nem változtat azon a tényen, hogy Magyarországon a halfogyasztás még mindig messze elmarad az európai tagországok átlagától. Van néhány érvünk, hogy miért tennénk jól, ha jobban ennénk, és több hal kerülne a tányérunkra. Kedvcsinálónak séfrecept.
Teljesen felesleges bizonygatni, mennyire jólesik a mostani fülledt estéken egy pohár jéghideg limonádé vagy koktél. A klasszikus ízek mellett minden szezonnak megvannak a maga sztárjai a poharakban.
Állítólag a gyarló emberiséget még a cseresznye-meggy kérdés is képes megosztani. Ki erre esküszik, ki arra, még ölre is mennének egyesek, hogy melyik az előrébb való. Pedig egyszerű: a cseresznye kora nyáron leérik, a meggy pedig ilyenkor is boldogít. Pláne jéghideg, illatos, fűszeres, krémes leves képében.
Dübörög a grillszezon. Most aztán igazán mindent, amit csak lehet, a rácsra teszünk. A konyha kiköltözik a kertbe, teraszra.
A kovászos uborkának mindig is nagy létjogosultsága volt a nyári ételek mellett, de legújabb korunkban már nem elégszik meg a kísérő szerepével. Jó ideje tányérban, leveses csészében landol, kis raffínériával.
A salátázás szezonját éljük. Sorra kaphatóak a friss, vitamindús, zamatos hozzávalók. A nagy melegben a saláta a köret és főétel kísérőjének szerepéből gyakorta főfogássá is előléphet. Hogy változatosabb, finomabb legyen, adunk pár ötletet a salátaöntetek elkészítéséhez.
Kulináris újdonsággal rukkolt ki egy marhatenyésztő spanyol testvérpár. Tataki bélszínjük konyhatitka egy régi japán húskészítési módszer, amelyet a szamurájok alkalmaztak.
Vannak túlbonyolított dolgok, noha korunk divatja éppenséggel a túlegyszerűsítés. Például a sushi a világ egyik legegyszerűbb étele, viszont olyan mitológiája van, hogy sokan még a nevét is csak félve ejtik ki. A több nevét. Nigiri, maki, temaki – mi mások is lehetnének, mint az ázsiai gasztro kultúra bonyolult műalkotásai? Pedig csak egy kis kézügyesség, és semmi bonyodalom.
Agyoncukrozott, híg, engedélyezett színezékkel s egyebekkel rafinált ipari szörpimitációk felcímkézve a bűvös szóval: házi. S akkor kerüljön akárhány száz forintba, sok jéggel, szívószállal, trendik vagyunk.
Gurulnak a vidám zöld szemek, szezonja van a zöldborsónak. Ezekben a hetekben biztosan sok család asztalára kerül magyaros zöldborsóleves. Ám tekintettel a hőségriadóra, mi mediterrán, hideg borsóleveseket választottunk.
A cider a britek, a franciák, a belgák, az amerikaiak nagy kedvence. De ne kérdezzük tőlük, hogy ez bor vagy sör, mert mindegyik mást fog mondani. Mindenesetre jó ideje már nálunk is nagyon népszerű ital.
Ez igenis csirkesült, még ha ezúttal nem is egyben, hanem feldarabolva sütjük, Ugyan nem lesz annyira impozáns, mint egyben készült társai, viszont olyan mézes-citromos illatot áraszt, hogy azt egy parfümőr azonnal megpróbálná üvegbe zárni.
Crème caramel, mondják a franciák. Szinte ezt mondjuk mi is: karamellkrém, selymesség, becézés és életigenlés. Mindez egy kis csuporba zárva. Csodálatos, hogy szorulhat ennyi íz ilyen apró edénykébe. De hát tudjuk, sok jó íz kis helyen is elfér. Most megmutatjuk, hogy nem kell érte trendi bisztróba, étterembe menni.
Igaz, hogy a májusi eső aranyat ér, de a szürkeségtől elfog minket az urbánus lelki fájdalom. Kell valami friss, ropogós, valami harsány, markáns és mégis behízelgő – a tányéron. Úgy tűnik, az újhagyma, de még inkább kicsit vaskosabb, termetesebb rokona, a póréhagyma tökéletes erre a célra.
Állítólag a szakácsok azért szeretik a csirkemellet, mert olyan nekik, mint a festőnek az üres vászon. Bármi megtörténhet vele, bármi kisülhet belőle. Csak egy valami nem eshet meg, hogy száraz maradjon. Mert alapállásból az. És sokak szerint, jellegtelen, egyhangú, íztelen hús, legyen bármilyen divatos, hála a folytonos fogyókúrázóknak. Most eloszlatjuk ezeket a tévhiteket.