Mitikus gyümölcs az alma, ez igazán köztudott. Az almával kezdődött minden. Alma már akkor is volt, amikor az úr lelke lebegett vala a vízek fölött, s az sem kizárt, hogy az apokalipszisban is lesz némi része.
Minden év októberének második péntekjén van a tojás világnapja. A sokoldalú élelmiszer és alapanyag az International Egg Commission (Nemzetközi Tojásbizottság – ilyen is van!) jóvoltából 1999-ben kapott piros betűs dátumot a naptárban. Azóta ezen a napon több mint 30 országban tartanak rendezvényeket, hogy felhívják rá a figyelmet. Mi a protokoll helyett inkább egy receptet választottunk.
A kókuszpálma diója már beírta magát a szuperétkek közé. Egyre többen fedezik fel a kókusz áldásos hatásait. Jól tesszük, ha a tej helyett is kókusztejet kortyolgatunk, de akár főzhetünk is vele.
Eredetileg a berberek mindennapi betevője volt, ma a kényes ízlésű franciák harmadik legkedveltebb étele. Szicíliában pedig minden év szeptemberében Cous Cous Fest-et rendeznek.
Háromféle evő létezik. Van, amelyik inkább éhen hal, de nem vesz a szájába belsőséget. Van a látens, aki titokban két fitnesz saláta között befalja, aztán gyónni megy. A harmadik igen bensőséges viszonyt ápol a belsőségekkel. Különösen a pacallal. Ehhez erős gyomor és idegzet kell. Pláne egy fesztiválon.
El tudjuk képzelni, hogy Piedonét diétára fogják? Hogy nem ehet csilis babot? Pedig ez nem egy rossz forgatókönyv, hanem maga a valós élet, ami valljuk be, tán még inkább aggasztó. Bud Spencer az Eszem tehát vagyok című kötetében a tőle megszokott hagymás bab helyett egészen más igét hirdet, de a könyv így is az evés és a főzés öröméről szól - ami hősünk számára az élet egyik legfőbb értelme is.
Egy pléd, egy piknikkosár és már csak a jó társaság kell, hogy a szabadban kiélvezzük az indián nyár napsugarait. De mit vigyünk a kirándulásra?
A guacamole az egyik legjobb nyári, őszi meg téli és tavaszi mártogatós. Vagyis, négyévszakos és megunhatatlan, köszönhetően a jellegtelen avokádó lenyűgöző átváltozásának, ami kisebb csoda.
A súlyos babos-húsos egytálételek nagy tiszteletet vívtak ki maguknak térségünkben. Legyen szó akár babgulyásról, rakott paszulyról vagy cassoulet-ről – ami a franciák morzsakéreg alatt készülő változata, és hazáját olykor Közép-Európához sorolják - , de amelyik mindent visz, az a sólet. Vasárnap egésznapos fesztiválja lesz a Kazinczy utcában.
Lehet, hogy a hőmérő higanyszála még nem jelzi a nyár végét, de a piacokon lassan átveszik a főszerepet az őszi gyümölcsök. Szatmárban már ünnepre készülnek: beérett a lila színű, hamvas ruhájú szilva.
Hosszú hétvége sütemény nélkül? Na, ne. Kell valami könnyű, még nyárias, kívánatos, már-már a súlytalanságba forduló édesség. Hogy szinte lebegjen a tányér fölött. Tüllfüggöny-súlyú túrótorta, sötét tekintetű szederrel.
Az új kínai nálunk a vietnami, legalábbis, ami a Pho-leves hatalmas rajongói táborát illeti. S persze, mert már itt vannak nekünk a többé-kevésbé autentikus levesbárok. De a vietnami konyhában azért más is van.
Ha nem ostromolná a hőmérő higanyszála fölfelé a 40-et, akkor ezt a receptet igazából egy másik recepttel kellene kezdeni, nevezetesen a marhahúslevesével. Az adja meg ugyanis az ilyesfajta, nem gyümölcsből készülő tányérba valóknak a gerincét, noha fejlődéstanilag ez egy értelmetlen majdnem-metafora, hiszen a leves soha nem tartozott a gerincesek rendjébe.
Puliszka, pogácsa, sós palacsinta - mi juhtúróval szeretjük a legjobban. Meglehet, a juhtúrós ételek megosztják a közönséget, annyi biztos, hogy rajongói tábora is meglehetős. Otthon is számos fogásban élvezhetjük jellegzetes, enyhén csípős ízét, krémes állagát. S azt is eláruljuk, hogyan készíthetünk házilag juhtúrót.
Ilyenkor nyáron a lángososok után a halsütödéknél áll a leghosszabb sor a Balatonon, a strandokon. De ez sajna nem változtat azon a tényen, hogy Magyarországon a halfogyasztás még mindig messze elmarad az európai tagországok átlagától. Van néhány érvünk, hogy miért tennénk jól, ha jobban ennénk, és több hal kerülne a tányérunkra. Kedvcsinálónak séfrecept.
Teljesen felesleges bizonygatni, mennyire jólesik a mostani fülledt estéken egy pohár jéghideg limonádé vagy koktél. A klasszikus ízek mellett minden szezonnak megvannak a maga sztárjai a poharakban.
Állítólag a gyarló emberiséget még a cseresznye-meggy kérdés is képes megosztani. Ki erre esküszik, ki arra, még ölre is mennének egyesek, hogy melyik az előrébb való. Pedig egyszerű: a cseresznye kora nyáron leérik, a meggy pedig ilyenkor is boldogít. Pláne jéghideg, illatos, fűszeres, krémes leves képében.
Dübörög a grillszezon. Most aztán igazán mindent, amit csak lehet, a rácsra teszünk. A konyha kiköltözik a kertbe, teraszra.
A kovászos uborkának mindig is nagy létjogosultsága volt a nyári ételek mellett, de legújabb korunkban már nem elégszik meg a kísérő szerepével. Jó ideje tányérban, leveses csészében landol, kis raffínériával.
A salátázás szezonját éljük. Sorra kaphatóak a friss, vitamindús, zamatos hozzávalók. A nagy melegben a saláta a köret és főétel kísérőjének szerepéből gyakorta főfogássá is előléphet. Hogy változatosabb, finomabb legyen, adunk pár ötletet a salátaöntetek elkészítéséhez.
