#strand




„Szívem, üssél össze egy kis bivalytatárt, megyünk a szabadstrandra!”

A balatongyöröki Kicsi Csóka Bisztró velőscsontba töltött bivalytatárja lett az idei év strandétele, illetve a balatonmáriafürdői Pizza Sztori harcsasupplija nyert strandbüféételek kategóriájában. Bár egyre távolodunk az idei nyártól, a Duma Aktuál csapatának gasztronómiai elemzése nem romlandó. Bár Ceglédi Zoltán pár pillanatra inkább levonult a színpadról, de kiderült, mi köze van a bankszektorhoz Európa legnagyobb édesvízi halának és hogy herekrémmel nemcsak a patikában lehet találkozni.







Az akvafóbia vagy a thalasszofóbia csak kis része a dolognak, hogy miért utáljuk sokan a strandot

Testképzavar, víziszony vagy gyerekkori negatív megjegyzések is állhat annak hátterében, ha valaki utál strandra menni. Milyen szerepe van a (közösségi) médiának az efféle szorongásaink kialakulásában? Mi a különbség a valódi és a képzelt testképzavar között? Hogyan lehet kezelni a strandiszonyt? És mit kérdezzünk magunktól, ha nem szívesen megyünk vízpartra?










Tényleg van értelme a nyári formára gyúrni? És hogyan csináljuk, hogy jó is legyen?

A nyári szezon előtt az edzőtermek ezerrel hirdetik a kedvezményekkel megtámogatott, néhány hetes „bikiniprogramokat”, amelyek jól hangzanak ugyan, de csodát azért nem érdemes várni tőlük: könnyű belebukni, és még többet visszahízni, mint ahány kilóval eleve belevágtunk. Min múlik, hogy ki adja fel idejekorán az életmódváltást, és viszi sikerre? Mi kell ahhoz, hogy tudjuk tartani a heti egykilós fogyást, és közben izmosodjunk is? Miért jóval kisebb a napi húszezer lépés hatékonysága, mint amekkorát tulajdonítunk neki? Személyi edzőt kérdeztünk.