Egyszerre ejtette át a bírói kart, a devizaadósokat és a szavazókat, akik – semmi kétség – majd elérzékenyülnek a társadalmi igazságosság és a könyörületesség miatt a globális finánctőkével csatába szálló nemzeti kormány nagylelkűségétől és vitézségétől. S mindez egyetlen fillérbe se kerül!
1956: történelem, ami azt jelenti, hogy időszerűtlen – véli Tamás Gáspár Miklós. Szerinte nem lehet zokon venni, hogy 1956 igazi karakteréről mindenki megfeledkezett, és aki rá akar hivatkozni, hamisít, még ha önkéntelenül is.
A magyarországi választók nagy része „bizonytalan”. De nem abban bizonytalan, hogy a két tömb közül melyiket válassza, hanem inkább abban, hogy nem kellene-e hátat fordítania ennek az egésznek.
A Fidesz alelnöke, az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke (volt miniszter) pártjának XXV. kongresszusán azt mondta a jobboldali militánsoknak, hogy a közelgő választási kampányban nem óhajt buzizást, zsidózást, cigányozást hallani.
Kilenc és fél millió magyarországi lakos tiltakozik, mert jogellenesen arra kényszerítik, hogy Magyarországon éljen.
Magukat baloldali humanistáknak nevezők csoportja követeli, hogy a magyar kormány határolódjon el Szíria tervezett amerikai bombázásától.
Pontosítás TGM-hez.
G.-N. Tamás neof******* országgyűlési képviselő csak hangot adott az elémelyedett unalomnak; a Központi Nyomozó Főügyészség nem fogja a magyar adófizetők nyomorult filléreit arra pazarolni, hogy nemzetünket már megint ezekkel a marhaságokkal nyaggassák. S ha valaki emiatt n*** vagy ny**** szimpatizánsnak nevezi az ügyészeket, arra majd lesújt a magyar igazságszolgáltatás vasökle.
Ami az elmúlt években történt, némán suhant el a magyar állampolgárok kócos feje fölött. A magyarországi jobboldal megértette az új médiák alaptermészetét, és erre a tudásra építi politikáját. Az Orbán-kormány ugyanis titkolja az intézkedéseit, megtévesztő nevekkel látja el őket – ezeket nincs idő helyesbíteni a médiasürgésben és médiaforgásban –, s ha mégis híre megy az aktusnak, hát elhallgatják, „cáfolják”, letagadják vagy az általános médiaömlenybe passzírozzák.
Születésnapi megemlékezés a 25 éves Fideszről, a mozgalom nélküli mozgósításról mint a szubjektivitás látszatát keltő jéghideg technikáról, a saját tréfáin göcögő Orbán Viktor modoráról és a „valahogy tovább vacakolni” heroikus jelszaváról.
A bevándorlási szabályok szigorításából meredek dolog levonni azt a következtetést, hogy a kapitalizmus válságba jutott. Még meredekebb, hogy az állampolgárság esetleges megtagadása maga a posztfasizmus.
Előadást tartott az ELTE bölcsészkarán Tamás Gáspár Miklós csütörtök délután, a filozófus a nap folyamán korábban fórumot rendező diákoknak gratulált a tüntetésekhez. Később az ELTE-n zajló megbeszélések résztvevői a kormány nem támogatott szakokkal kapcsolatos csütörtök délutáni bejelentésére reagálva arra kértek minden diákot, menjen az ELTE-n zajló tanácskozásra.
Óvodás akció, reklámfogás, az MSZP-hatalom restaurációja, oligarcházás – ellentmondásos reakciók születtek az elmúlt egy hétben az ellenzéki térfélen Bajnai visszatérési kísérletével kapcsolatban. Az MSZP-ben, az LMP-ben, a Millában és a Szolidaritásban is feszültségeket gerjesztett az október 23-ra tervezett akció, azóta is megy az üzengetés, a beszólogatás. Összeszedtük az elmúlt napok aranyköpéseit.
A Milla frissen megválasztott elnöke ragaszkodik ahhoz, hogy október 23-i tüntetésükön „pártpolitikusok” nem beszélhetnek, pártok zászlói, transzparensei pedig nem tűnhetnek fel. Ezzel szemben a tüntetéshez csatlakozott Szolidaritás vezetője, Kónya Péter az ATV-ben a pártlogók jelenléte mellett érvelt.
A Milla rendezvényén nem Bajnai Gordon lesz a vezérszónok, többek között felszólal Tamás Gáspár Miklós, Kónya Péter és Balavány György.
„Lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást.” Ennek ugyan nincs értelme, de azért sejtjük, hová akar kilyukadni a szónok: ha a szülők gyermeket „vállalnak”, akkor túl fáradtak hozzá, hogy püföljék egymást. „Föl sem merülhetne a családon belüli erőszak.” És a gyerekeket ki veri? Őket nem a gyermeket „vállaló” családokban verik? A mai magyarországi parlamentben a hasba rúgás oka a hasba rúgás ellenzése; a durvaság oka a szelídség; a gyerekpofozás oka a meg nem született gyermek.
Magyarországon, mint mindig, ma sem lehet középen állni, mivel ilyen hely egyszerűen nincs. Bírálatot legföljebb zárt ajtók mögött, s kizárólag választási meg kommunikációs szakértőktől fogadunk el.
Sólyom László nem a jobboldal árulója, nem renegát, akit mind az elárultak, mind az új szövetségesek jól-rosszul leplezett megvetéssel szoktak üdvözölni. Ennek ellenére a balközép épp ezt követeli: tessék árulónak lenni, akkor számíthat némi baráti hátbavágásra, barackra és fülhúzásra. Tamás Gáspár Miklós írása az aszófői beszédre érkezett reakciókról.
A Nyirő-ügynek kevés köze van ahhoz, hogy milyen író volt Nyirő József, a magyar házelnök a nyilas csonka parlament egyik képviselőjének a tiszteletére rendezett áhítaton vett rész, és a dolog pokoli humora sem csökkenti a dolog politikai jelentőségét, amelybe ráadásul sikerült teljesen ártatlanul belekeverni az erdélyi magyarság legkülönfélébb tényezőit - írja a Magyar Narancs e heti számában Tamás Gáspár Miklós filozófus, aki szerint a magyar házelnök saját Alaptörvénye szellemét sértette meg, a magyar állam pedig tengelyhatalomnak nyilvánította magát.
Az, amit Csurka – hogy megnevezzük legnagyobb, legmélyebb szenvedélyének tárgyát – „zsidónak” tekint, Otto Weininger és legnagyobb tisztelője, Adolf Hitler óta egyértelmű kulturális képlet. E tekintetben, semmi kétség, Csurka náci volt meg fasiszta. De nem úgy volt náci, mint a Jobbik, amelynek indítékai között nem szerepel a magyar nép. Csurka a magyar népet a zsidónak tekintett belső szabadsággal szemben definiálta, a Jobbikot nem érdekli a magyar nép, csak a diadal: a csonkítás, a verés, az elhallgattatás. Az apokalipszis lovasai (tudjuk a Doktor Faustusból) hidegek. A Jobbik jéghideg. Csurka István gonosz szíve azonban forró volt. Szláv asszimilánsként imádta a magyart. A Jobbik nem szeret semmit. Csurka része a magyar történelemnek, a Jobbik kívül áll rajta, strukturális globálfasiszta.
