Kik voltak a besúgók, és miért jelentettek? Azontúl, hogy a nemsokára nyilvánosságra kerülő ügynöklistából megismerhetjük, hogy a családból bárki érintett-e valamennyire, rengeteg egyéb kérdés merül fel a beszervezéssel és annak pszichológiai hátterével kapcsolatban.
A napokban megjelent hiánypótló könyv azt is megmutatta, mekkora munka lesz összeszedni a belső elhárítás alacsonyabb rangú tisztjeinek, illetve a többi csoportfőnökség állományának az adatait.
A történész legújabb kötetében összeállította a kádári belső elhárítás, a hírhedt III/III központi állományának listáját, könyvében mintegy 600 nevet és életrajzot közöl.
Gervai András „Fedőneve: szocializmus. Művészek, ügynökök, tartótisztek” című könyve a napokban jelenik meg. A 25 írásban filmesek és színházi emberek, hálózati emberek, besúgók és besúgottak, cenzorok, politikusok jelennek meg, de mint Gervai hangsúlyozza, a könyvnek valójában a politikai rendőrség, a kádári elnyomó gépezet a főszereplője.
Egy nemrég előkerült levéltári dokumentum alapján fény derült a titkosügynöki találkozóknak helyt adó fővárosi lakások és ingatlanok elhelyezkedésére. Mindez az egykori állambiztonság tevékenységének újabb dimenziójáról rántja le a leplet, egyszersmind érdekes adalékokkal szolgál Budapest „titkos történetéhez”.
