A napokban megjelent hiánypótló könyv azt is megmutatta, mekkora munka lesz összeszedni a belső elhárítás alacsonyabb rangú tisztjeinek, illetve a többi csoportfőnökség állományának az adatait.
Hányan és kik voltak az állambiztonsági tisztek? 1990 óta lett volna idő ennek feltérképezésére, ám még 33 év után is csak homályos elképzelések vannak a diktatúra működtetőinek erről a szeletéről. Lassan azért közelebb kerülünk a kérdés megválaszolásához, hiszen ha csak töredékesen is, de egyre több adat lát napvilágot a kádári titkosszolgálat embereiről.
Legutóbb Tabajdi Gábor történész tett le egy munkát az asztalra, Tartótisztek címmel, amely a belső elhárításnak, azaz a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségének tisztjeiről szól. A könyvtől tehát hiába is várnánk az állambiztonság tisztjeinek teljességre törekvő bemutatását, így például a kémelhárítás, a hírszerzés, a katonai elhárítás és hírszerzés állománya jó részének feldolgozása továbbra is hátravan még.
Pokol Béla ötletelése után felmerül a kérdés: milyen jogi megoldásokkal lehetne megkötni a választásokon győzelemre esélyes Magyar Péter kezét? De a jövő évi választás előtt kérdés az is: kétharmad nélkül miként bonthatná vissza egy új kormány az Orbántól örökölt autokráciát?
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról.
Nincsenek könnyű helyzetben az elbocsátott közép- és felső vezetők.
Egy ország sincs az EU-ban, amelynek a polgárai annyira keveset tudnának költeni, mint mi.
