Lehet-e egyszerre bűnszervezetnek, maffiának és "egyszerűen csak" rossz kormánynak nevezni a fennálló hatalmat. Mi következik az egyikből, mi a másikból és mi a kettős értelmezésből? Szerzőnk a hatpárti megállapodásról ír és a jelenlegi magyar politikai valóság egy, a jellemző értelmezéstől eltérő változatát kínálja.
Aggályos pontok is szerepelnek az ellenzéki pártvezetők által elfogadott, a leendő kormányzás alapelveit tételező nyilatkozatban. Ezeket tisztázni kell. Vélemény.
Disszidensnek, emigránsnak nehezen lehetne nevezni a szépírót, a hvg360 egyik szerzőjét, aki lakhelyét feleségével közösen Olaszországba tette át. Sátorverésükről Péterfy Gergely lapunk felkérésére írta esszéjét.
2020-ra beérett és járványhelyzetben a maga teljességében mutatta meg magát az a szemlélet, ami biztonságos, puha és fájdalommentes életet – safe új világot – követel, a vitákat pedig elutasítja. Vélemény.
A kormány hivatalos kommunikációjában ezúttal semmi olyan nincs, amely ne felelne meg az európai normának.
Jövőnk – a stratégiai mátrix szemüvegén keresztül.
Szerzőnk világvége-licitet lát és azt, hogy a szorongás kultúrája pár év alatt minden egyéb világnézetet maga alá gyűrt. S persze itt a koronavírus, amely egyre kevésbé tárgya a racionális diskurzusnak.
Gondolatok szabadságról, hitről, Krisztusról és a klasszikus zenéről. Van-e karácsony, amely összefog, és mit gondoljunk arról az állami hivatalnokról, aki kirekeszt, de végül maga szorul ki a keresztényeket és nem keresztényeket összefogó karácsonyból.
A szerző lajstromba veszi, mit és hogyan alakított a tudományos életen a járvány és a járvány éve. Az összkép – talán nem meglepő módon – nem kifejezetten pozitív.
A klasszikus vicc aktuálisabb mint néha, írja szerzőnk: antiszemitizmus nincs, de igény volna rá. A hazai politikai oldalak különféle motivációktól vezérelve, különféle jó pontokat gyűjtve, egymással versengve akarják megvédeni a zsidókat, akiket éppenséggel nem bánt a földön senki.
2020 volt az az év, amikor alapvető kérdések kerültek mérlegre és alapvető kérdéseket kellett újragondolnunk, írja filmrendező-forgatókönyvíró szerzőnk.
Vélhetőleg az egyes társadalmak kulturális szintjén és civil társadalmának életerején múlik, hogy a válság idején részben elkerülhetetlenül megindult állami-kormányzati terjeszkedés tartós irányzat marad-e, írja szerzőnk.
Karmester szerzőnk optimista: új évtized, új remények. Jön a posztcovid generáció.
A Magyarságkutató Intézet kábé egymilliárdból nettó hazudik, leírhatatlan gagyi minőségben. Ezzel valóban megmutatja, mi a magyar most.
Már megbuktak, de még nem buktak meg - szerzőnk állításában első látásra belső ellentmondás látszik, ám a következőkben pontosan kibontja, mire gondol.
2010-ben szabadságom, 2020-ban biztonságom maradékát veszítettem el. Nem egyedül – egy egész országgal együtt. A veszteség traumatizál és gyászmunkát von maga után: fel kell dolgozni. Aki nem képes leválasztani életét az elszenvedett veszteségről, megreked a gyászállapot sivatagában – kezdi a lapunk felkérésére készült, halvány reményt felcsillantó esszéjét a költő, esztéta.
Rettenetes év volt az idei, késekből és bogáncsokból kötött csokor. 2020 bűnlajstromából lapzártakor már csak egy vulkánkitörés hiányzik. A csapások és aljasságok sorát csak a jóságos, mindenki arcára derűt varázsoló szakállas öregúr szakította meg. Szubjektív körkép.
Nézzük, mi lehet mégis jó a 2020-as évet alapvetően befolyásoló eseményekben. Karácsonyi esszé.
