Majtényi László: A szamuráj éve
Már megbuktak, de még nem buktak meg - szerzőnk állításában első látásra belső ellentmondás látszik, ám a következőkben pontosan kibontja, mire gondol.
És a rendszer bukásáé is. Jó, de itt az év vége, és a rendszer nem bukott meg. Ez igaz. Egy példával mondom el, Orbánék miért buktak úgy, hogy közben uralmon vannak, ami egyáltalán nem merő formaság.
1973 nyara volt, amikor barátommal a Lukács fürdő napozóteraszán a korlátnak dőlve, nem tolakodóan nézegettük a platánt, a lányokat és az asszonyokat. Akkor barátom, megtörve a szemlélődő csendet, kérdezte:
Észrevetted, hogy azt a szót, hogy elvtárs a magyar filmekben mindig gúnyos hangsúllyal mondják?
Persze, észrevettem – válaszoltam.
És szerinted ez mit jelent?
Azt, hogy megbuktak.
Igen.
Ezután még elég sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez az önmagában helytálló megállapítás érzékszervi valósággá váljon. Mert a párbeszéd elhangzásakor a Bakony erdeiben meglapuló rakétasilókban a nukleáris csapásmérő szovjet rakéták repülni vágytak. A Szovjet Déli Hadseregcsoport tisztjei új öröklakásait is átadták. A mostani helyzet ezektől legalább mentes.
Mérő László: Mostanra lett elegünk az Orbán-féle katonásdiból
Miért keresi mindig a háború lehetőségét Orbán Viktor? - boncolgatja a kérdést írásunk matematikus-pszichológus szerzője, Mérő László, katonazenészhez hasonlítva a kormányfőt: katonának zenész, zenésznek katona.