Egy népi mondás szerint „finomabb a falat, ha mindenki harap”. Viszont nem mindegy, hogy mit – legalábbis véleményünk szerint. Akad például olyan hely, ahol egy rendezvénysornak a jól hangzó csukafesztivál nevet adták, viszont az arra járók szerint, csukát aligha láthatott ott valaki, nemhogy még evett is volna…
Nevezetesen a Fejér megyei községről, Csórról van szó. Híresen alliteráló vendéglátó helye a Csóri Csuka Csárda, amelynek ha hihetetlen is, de hiába kerestük étlapján a csukát. Ráadásul a Csukatálon – ez egyik specialitásának a neve – sem található e halfajta, helyette rántott pontyot, natúr sertésbordát és párizsi sertésbordát kínálnak. Lehet, csak mi nem értjük az egészet, de a fogást nevezhetnék akár pontytálnak is, ha az önérzetes sertésbordák ezt nem éreznék hátrányos megkülönböztetésnek. Ezek után azon sem csodálkozunk, hogy a csukafesztiválon pörköltet főztek szárazföldi jószágokból (a csukapörkölt túrós csuszával, fenomenális tudott volna lenni, de talán egy birkagulyás fesztiválon majd találkozunk vele valahol).
Mi kerül a tálba? Ígéretek helyett
Aréna 2000 kiadó
Pedig a csóriak büszkék a régi legendára. Mi szerint a sok helyen vadászgató Mátyás király állítólag egyszer Csór környékén járt, s megéhezvén vacsoráját a helyi fogadóban költötte el. A leginkább fogára valónak pediglen a csóri csukát találta. Próbált volna a fogadós mást kínálni a királynak! Így is majdnem megjárta, mivel a csukamájat ki akarta spórolni a csukából. Nem tudta, hogy ez a halbelsőség nemcsak az ő, hanem Mátyás kedvence is. Mikor a király kérdőre vonta a nemes falat hiánya miatt, arra hivatkozott, a csóri csukának nincsen mája. Hasonló szellemességgel válaszolt Mátyás király a ravaszkodó vendéglősnek, figyelmeztetve, a palotai pálcának sincsen száma. Rögtön előkerült a csuka mája...
Vajon mit kellene ma tenniük a csóriaknak, hogy a csukafesztiválon csuka is kerüljön a táljukba? – Megkeresni Bugyi és Kiskunlacháza között a Csóri Csuka horgásztavat. Ott nemcsak a nevet vették kölcsön, hanem a sokféle hal között csuka is fogható.
Az is igaz, hogy semmi köze a Balatontól nem messze található Fülének a barátfüléhez, mégis találó névválasztás a Barátfüle fesztivál. Az augusztus első hetében tartott rendezvényt ötletesen összekötötték a község nevével. A Barátfüle Kulturális és Szabadidős Egyesület által patronált eseményt nyolcadik alkalommal rendezték meg. Nem biztos, hogy végeztek kutatásokat a szilvalekváros vagy túrós változat eredetére – amely egy 19. századi budai német vendéglős lekváros tésztájának elnevezéséből eredhet –, viszont a fülei asszonyok régóta gyúrják és sütik a derelyeként, vagy lekváros füleként is emlegetett ételt. Minden évben kóstolóval döntik el, ki készíti a faluban a legjobbat. Ehhez szakértelmet nyújtott az idén Onódi Ferenc gasztronómus, Shcnitta-díjas éttermi mester is. (Bár szívesen indítanánk feltevés pályázatot, vajh hányan hallottak már Schnitta Sámuel, múlt századi áldásos tevékenységéről;50 évet töltött a vendéglátós szakmában,15 esztendőt tanított szakiskolákban, és szerzett uszkve 30 brosúrát és kézikönyvet a jövő generációjának, miért is a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség díjat alapított emlékezetére – a szerk. megjegyzése). Mivel sokan csak desszertnek tekintik a lekváros töltött tésztát, a fülei fesztiválon a fajsúlyosabb, kondéros ételek is jelen vannak.
Ha már a kondérnál és a nehezebb ételnél tartunk, akkor essék szó a nemrég, augusztus 14-én tartott úrhidai csülökfesztiválról. Az ezeréves alapítását Füléhez hasonlóan tavaly ünneplő, az utóbbi években egyre jobban benépesedő község is kitalálta saját főzőfesztiválját. Állítólag a falu jelenlegi első embere, aki úgy hírlik maga is kedvel főzni, volt az egyik ötletgazda. Másokkal együtt „kifőzte”, hogy csülkös ételeket tudomása szerint,sehol sem készítenek a közelben. Nosza, gyorsan – míg más ki nem találja –, öt évvel ezelőtt útjára indították Úrhidán a csülökfesztivált. A csülöknek egyébként semmi kötődése nem volt addig a községhez. Annál inkább híre van itt egy másik ínyencségnek, a sült kacsa- vagy libafertálynak, amivel az úrhidai kofaasszonyok tették híressé a régi székesfehérvári piacot. Igaz, ilyenkor nyár végén nincsen vágókacsa vagy liba, a sparheltet és a kemencét sem fűtik be hozzá. A kofaasszonyok megöregedtek, a sütnivaló is egyre kevesebb a gazdasági udvarokban. A csülökfesztivál főzőversenyén bármi,bárhonnan való étel rotyoghat,sülhet, a lényeg,hogy csak csülkös legyen. Tájjellegű vagy magyaros? – mindegy. Idén is sokszínű volt a választék: hagyományos csülökpörkölt, babos-káposztás csülök, tésztában sült csülök és így tovább. Az úrhidai főzőfesztiválok recepttárát gazdagította a savanyú csülök burgonyakrokettel, a töltött káposzta csülökkel, a vargányagombás vaddisznópörkölt füstölt csülökkel, a mobilkemencében sült csülkös lángos. Az sem lényegtelen, most is jól járt mindenki a csülökfesztivállal. A jóféle étkekre kiéhezettek jelképes áron, csupán 300 forintért ehettek, a falu pedig a tájházhoz tartozó pincét újítja fel a bevételből. Ez is bizonyítja, van ahol a gasztronómiába nemcsak a hagyományt mellőző csukafejessel ugranak bele, hanem nomen est omen, bele is teszik a fazékba, azt ami belejár.
