Már a mediterrán konyha sem a régi. Mario Mazzocchi, a Bolognai Egyetem közgazdász oktatója azzal rendítette meg a közkeletű előítéletet, hogy egyik tanulmányában olyan jövőt vázolt fel, amelyben várhatóan „a mediterrán országokban minden harmadik gyermek kórosan elhízott lesz felnőtt korára”. Pedig a mediterrán étrend – sok zöldség és gyümölcs, az omega-3 zsírsavban gazdag tengeri halak és olívaolaj – az utóbbi időben olyan egészséges táplálkozásnak tűnt, amellyel talán csak a magas átlagéletkorral büszkélkedő japánok konyhája veheti föl a versenyt.
A romlás hátterében Mazzocchi azt látja, hogy – mint a HVG-nek e-mailben magyarázta – a technológiai változásoknak köszönhetően ma már olcsóbban és egyszerűbben készíthetők el a gyorsételek, mint korábban bármikor. A New York Times például tavaly arról számolt be, hogy létezik olyan automata, amely néhány perc alatt viszonylag ehető pizzát produkál. Árnyalja ugyan a képet, hogy míg a fejlett országokban elsősorban az alacsony jövedelműek vannak kitéve az ilyen táplálkozás veszélyeinek, a fejlődő világban most még a tehetősebbek luxusa a gyári étel – tette hozzá Mazzocchi. Ezt érzékelteti az a felmérés, amely szerint Indiában az emberek a Pizza Hut hálózatot tartják a legmegbízhatóbb márkának.
A fejlett országokban a mostani gazdasági válság miatt különösen a munkanélküliek és a munkahelyük elvesztésétől félők nyelik le gondolkodás nélkül a gyorsan és egyszerűen elfogyasztható, olcsó ételeket. Nekik igazán nem a változatos, egészséges étkezés a legfontosabb szempontjuk. Az Európai Bizottság számításai szerint a 27 tagállamban 43 millió ember nem táplálkozik megfelelően, vagyis nem jut legalább minden második nap húshoz vagy halhoz. Mazzocchi szerint a nemzetköziesedő éttermi kínálat előnyei is inkább csak a csúcsgasztronómiában érzékelhetők, mert az étkezdéket nyitó bevándorlók elsősorban éppen az olcsón elkészíthető otthoni ételek receptjeit hozzák magukkal.
Spanyol, görög és francia fiatalok, akiket a HVG (nem reprezentatív felmérésként) e-mailben keresett meg, szintén arról számoltak be, hogy a recesszió miatt átalakultak a mediterrán étkezési szokások. Egybehangzóan állították, hogy hetente többször fogyasztanak gyorsételt, amiben az a figyelemre méltó, hogy nemcsak akkor teszik ezt, amikor gyorsan bekapnának valamit, hanem a barátaikkal együtt is. A hosszadalmas főzőcskézés mintha kikopna a társasági együttlétből, és feltűnő, hogy a fiatalok így gyakran még spórolnak is, márpedig rossz szájízt okozhat, ha a gyári és bolti készétel olcsóbb, mint a hagyományosan mindeddig kevesebb pénzből kihozható házi koszt. A filmekből ismert és az identitás fontos részének tekinthető nagy családi ebédek, vacsorák a vasárnapokra szorulnak vissza, bár – ahogy Maria, egy görög egyetemista a HVG-nek megerősítette – „a családdal étkezni még mindig óriási társadalmi érték”.
A gyorséttermek népszerűségét növelő válság nem hagyja érintetlenül az előkelőbb étkezőhelyeket sem. Jó ebéd 35 euró alatt címmel adott ki kötetet az Ibériai-félsziget éttermeiről a szigorú értékítéleteiről ismert Michelin. A kalauz négyszáz olyan elegáns vendéglőt sorol fel, ahol nagyjából 10 ezer forintnyinál olcsóbb egy minőségi, többfogásos ebéd vagy vacsora (HVG, 2009. április 14.). A nehéz időkben másképp járt vendégei kedvében a London pénzügyi központjában, a Cityben lévő Little Bay étterem: Peter Ilic tulajdonos levette étlapjáról az árakat, mindenki annyit fizet, amenynyit akar, mióta a válság miatt nemcsak kevesebben térnek be a menő étterembe, de az amúgy pénzes vendégek is mindinkább megnézik, mire mennyit adnak ki.
GÁL KRISZTIÁN
