Ajándéklink létrehozása

Szánkba vettük a friss, csupasz Rudit

Negyvenötödik születésnapját ünnepelte idén a Túró Rudi. A hvg.hu munkatársai megnézhették a mátészalkai gyárban, hogy készül "az igazi pöttyös". És igen, látták, kóstolhatták a királyt ruhátlanul.

  • Gy.Zs.

Bizony 45 éves a mi Rudink, a pöttyös, az igazi. 1968-ban látta meg a napvilágot az édes, enyhén citromos, csokimázzal bevont túrós csemege. Mostanra hungarikum lett, nincs párja a világban.

Érkezik a friss Rudi - kattintson galériánkért!
Érkezik a friss Rudi - kattintson galériánkért!
Fülöp Máté

Hungarikumságát annak ellenére érdemelte ki, hogy vaskos szocialista múltja van. Sejtszintű állapota ugyanis a nagy Szovjetunióhoz is kötődik: még 1954-ben járt egy magyar tejipari szakemberekből álló küldöttség moszkvai tanulmányúton, s a küldöttek állítólag onnan jöttek haza egy túrómignonos ötlettel. Aztán egy ideig mégsem történt semmi. Végül 1968-ban indult meg a nagyüzemi gyártás az Erzsébetvárosi Tejüzemben Mandeville Rudolf (!) művezető és termékfejlesztő csapata jóvoltából.

A bevezető kampány és a frappáns név azonban Klein Sándorhoz, a Budapesti Műszaki Egyetem egyik oktatójához kötődik. Bár ez sem ment egyszerűen, a Hírlapkiadó Vállalat ugyanis nem engedte lapjaiban reklámozni a pöttyös papírba csomagolt újdonságot. Igaz, az is szeméremsértő lehetett, hogy Rudi ruháján egy copfos hajú kislány figura is feltűnt. Az viszont idővel le is csússzant onnan.

Kattintson galériánkért!
Kattintson galériánkért!
Fülöp Máté

A gyártást hamarosan Nyíregyháza vette át, majd Rudi kikötött Mátészalkán, s azóta is ott lakik. A 90-es évek óta holland (Friesland Campina) felügyelet alatt áll, s ez nemcsak jól karban tartja, hanem egyre fiatalítja is. Sőt, bámulatos átváltozásokra képes: megjelent már tucatnyi ízben, újabban már bonbonos és kekszes formában is.

Mindehhez kell azonban a lelkes, hozzá töretlenül hű, több mint 200 fős magyar csapat. Ennek a nagy családnak a legrégebben kitartó tagjával, Eölyüs Ferenccel – aki 42 éve rudizik – is találkoztunk július 4-én Mátészalkán. És mindezt – mondhatjuk – rendkívüli helyzetben. A gyárba ugyanis most először engedtek be újságírókat, fotósokat, igaz, most is szigorú biztonsági intézkedések és szoros felügyelet mellett. Pedig a hipermodern, zárt rendszerű gyártási folyamatnak igazából alig van földi Rudi-hívő számára érthető és látható mozzanata. Tulajdonképpen annyi, hogy néhány technológiai ponton érhető tetten tej, vaj, túró, formázás, csokiba hempergőzés, ízesítés.

Cserébe elfújtattuk a gyertyát a Rudi születésnapi tortáján, és megtudtuk, hogy csak magyar tehenek tejelnek Rudinak, "akiből" naponta 68 ezer darab csúszik le a gyártósorokról. És megtudtunk titkot is, inkább sósat, mint édeset, a legújabb Túró Rudiról, ám ezt egyelőre nem árulhatjuk el.

Mindenesetre igaza lett a cég egyik vezetőjének, aki még útközben azt mondta: "Meglátjátok, a nap csúcspontja az lesz, amikor a szátokba vehetitek a friss, csupasz Rudit". Király volt, ruhátlanul.

Hozzászólások