Vannak cégek, amelyek kisebb főzdéket vásároltak, és menő márkákat immár maguk gyártanak. Dee olyan is előfordul,hogy adott termék kerül be a nagyok disztribúciós hálózatába. A pilseniek kicsit még innovatívabban gondolkoztak, és létrehozták a tartályos sörcsapolást. Ennek lényege, hogy a sör néhány órával a főzés és lehűtés után speciális tartályokba kerül és a gyárból egyenesen a fogyasztási helyre érkezik. A tankos sör lényege – legalábbis a gyár szerint –, hogy a pasztörizálatlan sör íze friss, tiszta és harmonikusabb, hiszen semmilyen hőkezelést nem kapott és a hűtési-szállítási eljárásnak köszönhetően gyakorlatilag olyan élményben lehet részük a fogyasztóknak, mintha közvetlenül a gyárban kóstolnák az elkészült sört.

Dreher

Azt pontosan tudjuk, hogy az igazi „sörkockák” – bocs, szóval a legelvetemültebb kézművessör-rajongók – még így is sanda szemekkel figyelnek, mert szerintük egy nagyüzemi sör soha nem tudja felvenni a versenyt a kisüzemiekkel. Erre egyébként pont a Pécsi Sörfőzde cáfolt rá a közelmúltban, amikor a Kisüzemi Sörfőzdék nemzetközi versenyén két benevezett sörével is ezüstérmet nyert.

A sörszeretők többsége azonban örömmel fogadta a múlt héten ünnepélyes körülmények között „csapra vert” első budapesti Pilsner Urquell tanksört. (Apropó: a csapra ver kifejezés abból az időből származik, amikor még kalapáccsal ütötték ki a dugót a fahordóból, mielőtt a kicsapolták volna).

 A tartályos Pilsner Urquell kétségtelen remek, friss ital, de igazi különlegességét az a háromféle csapolási technika jelenti, amelyek között kalandozva meggyőződhetünk, hogy a csapolás milyen lényeges szerepet játszik abban, hogy egy sör mennyire ízlik a fogyasztónak.

Dreher

A Na Dvakrát csapolás tulajdonképpen a klasszikus módszer: az aranyló folyadékot csapolják először, és a habbal zárják le a végén. A Hládinka csapolást társasági összejövetelekkor használják a csehek, mert ez simább és kevésbé szénsavas sört eredményez. Ilyenkor előbb a korsó aljára habot csapolják ki először, majd utána a sört. Ha ilyet csapol egy átlagos kocsmáros, akkor itthon hajlamosak lennénk csalónak nevezni, mivel a sör mennyisége ebben az esetben nem igen haladja meg a négy decit. A legérdekesebb azonban a Mliko-nak nevezett módszer – ezzel ugyanis habbal töltik meg a korsót – no, egy füttynyi sör mindenképp lecsapódik a korsó alján – ekkor a hab, melyre a hangsúly kerül, meglepően édes ízzel kényezteti fogyasztóját.

Ezekben a csapolási technikákban, annak ellenére, hogy tényleg érezhető némi különbség, azért joggal érezhetünk némi marketinges huncutságot.

A lényeg azonban mégsem ez, hanem hogy a tankos sör tényleg a legszebb arcát nyújthatja a sörivóknak. Nem véletlen tehát, hogy a Dreher sörgyár már két éve telepített nagy forgalmú helyekre 500 literes tartályokat saját márkáival feltöltve és ennek a kísérletnek a sikerén fellelkesedve, most újabb Dreher sörtankok kerülnek ki első körben két budapesti, majd újabb vendéglátóhelyekre.