Szomjan haltak a mamutok utolsó példányai – derítették ki most kutatók a BBC beszámolója szerint.

A jégkorszaki óriás szőrös elefántokra emlékeztető állatok 10 500 éve pusztultak ki a vadászat és a környezeti változások miatt, de egy Alaszkához tartozó kis északi szigeten, a Szent Pál-szigeten még tovább életben tudott maradni egy csoportjuk, amely csak 5600 éve halt ki.

A tudósok úgy vélik, ez a mamutpopuláció végül azért tűnt el, mert a Föld éghajlatának felmelegedése miatt sekélyebbé váltak a tavak, a mamutok pedig már nem tudtak inni belőlük, ezért egyszerűen szomjan haltak.

A most megjelent tanulmány szerint a Föld felmelegedése miatt megemelkedett a tengerek szintje, a sziget mérete lecsökkent és a helyi édesvizek egy részébe is sós víz jutott. A mamutok ivóvízkészlete lecsökkent, ezért a maradék források körül kezdtek tolongani, ahol letaposták a növényeket és a környéket, ezzel pedig a források elapadásához járultak hozzá. Mint a tudósok írták, ez a jelenség a mai elefántoknál is megfigyelhető.

A tanulmány rámutatott arra, hogy a kis populációk nagyon érzékenyen reagálhatnak a klímaváltozásra, mert a mamutok így végül hamar szomjan haltak, ha egyszer nem esett elég eső, vagy nem olvadt el elég hó, hogy feltöltse a tavakat. A mai elefántok adataiból kiindulva ráadásul a mamutok sokat ihattak, napi 70 és 200 liter víz közötti mennyiséget, így ha egy forrás akár csak egy hónapra is elapadt, az már végzetes lehetett.