„Virradtig vártunk itt, s istennél szabadabban / mentünk ki hajnaltájt az elhagyott utakra, / egészséges fogunk a zúzmarát harapta / fürödtünk álmosan a gőzfürdői habban, / kopott kabátunkon a fagy csillaga feslett, / és a Dohány-utcán rosszarcú szeretőkkel, / mint rózsaszínü rózsák, lassan ringtak a nők el: éreztük életünk s a sötét Budapestet.”

Kosztolányi Dezső: New York, te kávéház, ahol oly sokat ültem

“Egy 17 évessel??? Te f***opó köcsög!” – alig pár méterre vagyunk Budapest egyik legszebb épületétől, a New York kávéháztól, teljes pompájában már a karácsonyi világítás, de az Erzsébet körút éjszaka nem a fényesre polírozott idill terepe, a járókelőket sem igazán érdekli a szemük előtt zajló heves szerelmi-háromszög-dráma. Az Erzsébet körút pár év alatt a város ütőerévé vált. Itt készültek az ikonikus képek a villamost eltorlaszoló, eksztázisban ünneplő tömegről a foci-Eb idején; a nappali sétálóutca a bulinegyedet túl drágának, elitistának gondoló tömeg fő találkozási pontja lett éjszaka. Könnyen megközelíthető, közel vannak az éjfél után beinduló szórakozóhelyek, és a lélektani határ alatti áron lehet a sört, felest kérni.

Júniusban az Erzsébet körút volt az Eb-örömünnep egyik fő helyszíne

Fülöp Máté

De inkább idézek egy érzékletesebb, tömör beszámolót a kocsmablog.hu egyik hozzászólójától a szintén ezen a részen található helyről: „Beülsz, esetleg ki a két tenyérnyi teraszra, majd mikor rájössz, hogy nincs kiszolgálás, odamész a pulthoz, azt kérsz egy sört, plusz rád beszélnek valami akciósat, és kezdetét veszi a súlyos butulás. Pár körrel később rendelsz egy melegszendvicset, hátha visszafogja kicsit a lovakat. De nem. Veszélyes hely. Elnyel.”

Koccintás Tibi atya és Stifler áldásával

Lehet ezen a buta alapozáson fanyalogni, de ettől még a jelek azt mutatják: egy réteg helyet követelt és kapott a bulinegyed vonzáskörzetében, ha már az ékszakai élet epicentrumából kiszorították.

Ezt az igényt a korábban csak néhány elszórt helyen kocsmát (Akácfa, Bakegér, Előre 57, stb.) üzemeltető legjobbkocsma-brand érzékelte először, amely sorban nyitotta meg helyeit a Nagykörúton. Csak az Erzsébet körúti szakaszon van három a – szintén a cégcsoporthoz tartozó – 4-es 6-os kocsmából és az arculatában másokat megcélzó Stifler bárból is. A legjobbkocsma példáját persze hamar követték mások is, van már itt Ördögsarok, nyílt Baráti Kávézó 2, és a Kakas presszók közül is felbukkant itt egy Grand Kakas néven, hogy aztán az egyik legnépszerűbb egység a Tibi atya-brandből kinövő Humbák művek legyen, ahol még velőslángossal is elejét lehet venni a gyors rosszullétnek.

Fülöp Máté

Nehéz követni az átalakulást, a jelenlegi legnagyobb kérdés az, marad-e még hely a vendéglátóhelyeken és az őket bevonzó pizzás és egyéb street foodos kiszolgálókon kívül bármi másnak. Amúgy is remek kvízfeladvány lehetne, ha fel kéne sorolni szép sorban az Erzsébet körút összes jelenleg üzemelő kocsmáját a Blahától indulva a páros oldalon: Centrum, Prosit, Humbák művek, Megálló, Hauzol, Salvatore, Cinema Cváj és még csak a Dob utcai kereszteződésig jutottunk, a VII. kerület határáig, a Király utcáig minimum ennyi helyen lehet még alapozni egy hétvégi estén. A körút másik, páratlan oldalát pedig még nem is számoltuk.

Az italakciók, a nagy kivetítők árnyékában azonban néha megjelennek a magyar vendéglátás rossz sztereotípiái is: a Grand Kakasban sokan a pultos kiszolgálásnál is felszámított díjra panaszkodnak. És ahogy az egyik vendégtől a megtudjuk, a balhék sem ritkák, aminek fő oka, hogy „nincs már tisztelet”. Mondjuk elég álszent dolog olyan helyen tiszteletet elvárni, ahol két szimbolikus figura szelleme uralja nevében és szellemiségében a környezetet: egyik oldalról Tibi atya, a másik oldalról az Amerikai pite Stiflere ügyel az örök felhőtlenségre.

Fülöp Máté

Jean, egy kávét kérek, tudja, sok habbal! - szólt Karinthy

A mostani korszak előtt azonban volt még két jellegzetes időszaka az Erzsébet körútnak, amúgy is igazságtalanság lenne, ha csak "alapozócentrumként" könyvelnénk el a környéket. Ahogy azt már a fenti Kosztolányi-idézet is jól jelzi: a szakasz legszebb épülete, a 2006-tól újra teljes fényében üzemelő New York a művészvilág egyik törzshelye volt a századforduló után, ahol például az írókra szabott (értsd: pénztárcabarát) menüt is lehetett kérni. A legenda szerint nem csak a Nyugat lapszámai, hanem Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkja is az itteni asztalokon született. Az írók, kritikusok, művészek, majd a tízes évektől a később a filmstúdiók világát meghatározó filmesek (Korda Sándor és Kertész Mihály) azért is szerettek itt tanyázni, mert a pincérek is értették a világukat, lesték a kívánságaikat. Az egyik legendás pincér, „Jean” a leírások alapján mindenre figyelt: Krúdy úr söre ne legyen hideg; Bródy Sándor sötét tejeskávét kapjon; Karinthy kávéján sok hab díszelegjen, Molnár Ferencnek pedig röpüljön a francia konyak.

Ha már Molnár Ferenc: hozzá fűződik az egyik legszórakoztatóbb városi legenda is. A történet szerint ugyanis az író a hely nyitásakor a Dunába dobta a kávéház kulcsát, hogy az soha ne zárjon be. A legenda igazságtartalma erősen kérdéses, de ettől még újranyitáskor a szálloda vezetősége megismételte az attrakciót.

Mivé lettek Budapest irodalmi kávéházai? Megnéztük

Dohányfüst, hangos hitviták, kézről kézre adott napilapok, forradalmi gondolatok, helyben megszülető verssorok és cikkek, sakk, olcsó írótálak, és a törzsasztaloknál egymás mellett burjánzó művészeti ágak adták az egykor klasszikus irodalmi kávéházak zamatát Budapesten. Ady Endre bőrébe bújva néztük meg, mit nyújtanak ezek a helyek a 21.

Ugyanilyen fontos éjszakai gócpont volt a Royal Orfeum, a város legelőkelőbb kabarészínháza, amely egészen az ötvenes évekig húzta, túlélve több politikai vihart, Vígszínházzá alakulva, míg 1953-ban lebontották az épületet. A hagyomány azonban nem szakadt meg: a helyén felhúzott Madách színház is a könnyed színdarabokra, musicalekre helyezte a hangsúlyt, igaz, a mai környezetben már egészen szürreális figyelni, ahogy a színház közönsége, a helyi kocsmákból kiszédelgő fiatalsággal vegyül a villamosra várva.

Oscar-díjas filmbe csöppentünk a Nagykörúton

A Grand Budapest Hotelben megjelenő luxusszálloda a valóságban nem létezik, de az Erzsébet körúti Corinthia Hotel szinte minden, a film inspirációit összesítő listán ott szerepel. A korábbi Grand Royal nemcsak külsőségei, hanem fordulatos története miatt is szorosan kapcsolódik a filmhez.

A mozikörút, és ami maradt belőle

A New York és a budapesti kávéházak aranykora az I. világháborúval véget ért, hogy aztán a II. világháború után valóságos mozimekkává váljon az Erzsébet körút. Volt mire építeni ezt a hagyományt, hiszen Pest első már nevében is a mozgóképvetítésre utaló helye (Projectograph, később Odeon) is a 27-es száma alatt nyílt, mint ahogy a Lumiére-fivérek első felvételeit a Royal (ma Corinthia) termében vetítették a párizsi bemutató után egy évvel.

A „mozikörút” valószínűleg akkor élte csúcspontját, amikor 5 (!) helyen is zajlottak a vetítések csak ezen a részen: a második világháború után épp Mátra, Bástya, Horizont, Zrínyi, Vörös Csillag néven.

Az egykori Bástya mozi a 8-as szám alatt

Fortepan / Magyar Rendőr

Ma ennek a szinte minden négyzetméterre jutó mozi-korszaknak már alig van nyoma, sőt, egy ízben még az is veszélyben forgott, marad-e egyáltalán vetítőterem az Erzsébet körúton. A mozik hanyatlását a koncertjeiről is híres (lánykori nevén Zrínyi) Hunnia és a Filmarchívum (később Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet, azaz a „MaNDA”) vetítőjeként, régi filmeket műsorra tűző (az egykori Mátra) Örökmozgó bírta a legtovább. Előbbi 2011-ben zárt be, a helyén a Hauzol üzemel, utóbbi pedig 2015-ben jutott majdnem hasonlós sorsra. Akkor a bérlő MaNDÁval nem hosszabbított szerződést a tulajdonos Budapest Film Zrt., így sokáig nem lehetett tudni, mi lesz az épület sorsa. Végül, ha nem is régi filmekkel, de újranyitott a hely Art+Cinema néven, új bérlővel (Vertigo Media) és új filmeket preferáló arculattal.