Hozzávetőleg minden századik ember szenved lisztérzékenységben Magyarországon, amely a leggyakrabban felszívódási zavarral járó autoimmun betegség – hívta fel a figyelmet Arató András, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára. 

Néhány évtizede még azt gondolták, hogy minden ezredik embert érintheti ez a probléma, akkor ugyanis kizárólag súlyos felszívódási zavar esetén, elsősorban gyermekeknél merült fel ennek a kórképnek a lehetősége. Később viszont kiderült, hogy mindenkinél, akár az időseknél is előfordulhat, és nem csak felszívódási zavar képében jelentkezhet.

Lisztérzékenységről akkor beszélünk, ha búza, rozs vagy árpa fogyasztása esetén, az azokban lévő gluténra autoimmun jellegű reakció alakul ki. Ezeknek a gabonaféléknek az elhagyásával ugyanakkor ismét teljesen egészséges életet élhetünk. 

A lisztérzékenység autoimmun betegség, hatására a minden szervünkben jelenlevő szöveti transzglutamináz elleni antitestek keletkeznek. Így – bár a kórkép legfontosabb jellemzője a felszívódási zavar – az egész szervezetet érintő autoimmun betegségről van szó, ami bármilyen szervet érinthet. A cöliákia gyakran fordul elő az 1-es típusú diabéteszesek körében, hozzávetőleg 8-9 százalékuk lehet lisztérzékeny.

Az orvos rámutatott, hogy a lisztérzékenység kialakulása leginkább hajlam kérdése, a cöliákia kialakulásában genetikus és környezeti tényezők játszanak szerepet. Amennyiben az egyik szülő lisztérzékeny, akkor 10-15 százalék az esély arra, hogy a gyermek is az legyen, egypetéjű ikrek között ugyanakkor már 50 százalékos a kockázat.

Az örökletesség mellett a lisztérzékenység megjelenése szempontjából azonban az is kulcskérdés, hogy mikor kap először glutén tartalmú ételt a csecsemő: ha 4 hónapos kor előtt, akkor komolyabb tünetekkel kell számolni, krónikus hasmenés, hasfájás, puffadás, sőt, akár életet veszélyezhető állapot is kialakulhat. Amennyiben azonban egy éves kor után találkozik először gluténnal a gyermek, akkor sokáig tünetmentes lehet, vagy csak enyhe tünetek jelenhetnek meg, nincs vashiányos anémia vagy haspuffadás, ami segítené a diagnózis felállítását. Mivel nem derül ki, hogy baj van, nem kezd el diétázni a páciens, hosszabb távon azonban súlyos következményekkel, például máj- és bőrproblémákkal, csontritkulással, idegrendszeri panaszokkal is számolni kell, sőt, akár a meddőség hátterében is állhat cöliákia. A csecsemőknél így a fél éves kor tekinthető a leginkább optimálisnak, ekkor kell elkezdeni liszttartalmú ételeket adni a babáknak.

A betegséget speciális vérvizsgálattal és a vékonybél nyálkahártya biopsziával lehet igazolni.