szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A múlt héten elhunyt Szalay Zoltán életművéből jó néhány, a maga idejében közölhetetlennek bélyegzett fénykép vált az ábrázolt korszak ikonikus darabjává – írja a HVG. Többek között az 1986-os kommunista csúcson készült képe.

Negyedszáz fotós kereste tülekedve a helyét – egymással azért udvariaskodva is – 1986. június 11-én, a budai Béla király úti állami rezidenciák kertjében. Akkortájt sem túl gyakorta adódott ugyanis lehetőség arra, hogy egyszerre készülhessen fénykép hét kommunista pártvezérről.

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülése ilyen alkalom volt. A protokollemberek gondterhelt arca azonban zavart jelzett, mint ahogy a forgatókönyvben percre lebontott menetrendhez képesti nagy csúszás is.

Történeti elemzésekből ma már pontosan tudható, a román pártvezér, Nicolae Ceausescu habzó szájú vagdalkozásai ugyanúgy hozzájárultak a tanácskozás feszültségéhez, mint az, hogy a magyarországi reformokat a keményvonalas csehszlovák és keletnémet pártfőtitkár – Gustáv Husák és Erich Honecker – sunyi ideológiai oldalvágásokkal illette. A magyar pártfőnököt, Kádár Jánost azonban alighanem ennél is jobban foglalkoztatta az, hogy a szovjet peresztrojkát akkor még csak óvatosan erőltető Mihail Gorbacsov nemcsak hogy nem állt ki mellette, hanem a négyszemközti beszélgetés során a nyugdíjasélet szépségeit kezdte ecsetelni.

©

Egy jelentőségteljes csúcstalálkozó azonban nem zárulhatott – a szavanként kikínlódott közös közlemény megfogalmazásával: testvéri barátságot és elvtársi együttműködést tükröző – békés „családi fénykép” nélkül. A kerti fotózkodásra először Gorbacsov lépett ki az ajtón, szinte a sarkát taposva követte őt lengyel kollégája, Woyciech Jaruzelski, valamint a már említett Honecker. Ők hárman, arcukra műmosolyt varázsolva, a főbejárat előtt várakoztak, beszélgettek. Az utánuk érkező durcás Ceausescu nem csatlakozott hozzájuk, néhány méterrel távolabbról megvetően nézte a „strébereket”. Ekkor bukkant fel az üvegajtóban a házigazda.

„Észrevette a vidáman csevegőket, lépett volna tőlük jobbra, ott viszont Ceausescu állt. Kádár tétován megtorpant, na, én abban a pillanatban exponáltam” – elevenítette fel öt évvel ezelőtt az ikonikus kép születését Szalay Zoltán a HVG munkatársának, s fontosnak tartotta hozzátenni, hogy a szemvillanásnyi jelenetet akkori népszabadságos kollégájának, Rédei Ferencnek is sikerült „elkapnia”.

A lélektani háttérről szinte mindent eláruló fotó azonban még évekig fiókban maradt, noha a Magyar Hírlap akkori szerkesztői röpke pillanatig még kacérkodtak a közzétételével, amikor fotóriporterük az asztalukra tette a frissen nagyított kockát. A rigorózusan realista főszerkesztő-helyettes, a politikai boszorkánykonyha titkainak jó ismerője, Tábori András a főnökét is felülbírálva egyetlen kérdéssel döntött: „Más nincs?” Persze volt, és meg is jelent a szokványos protokollkép.

Szalay Zoltán további munkáiról, ikonikus fotóiról az e heti HVG-ben olvashat.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!