Matt Damon már korábban belezavarodott a mondanivalójába a témában: először azt állította, hogy nem tudott Harvey Weinstein meglehetősen szisztematikus és kiterjedt visszaéléseiről, aztán elismerte, hogy tudott arról, hogy a producer zaklatta Gwyneth Paltrow-t.

Az Oscar-díjas színész, aki pont Weinstein egyik fimjével, a Good Will Huntinggal érte el az első igazán nagy sikerét, most már nem csak arról beszélt az ABC News-nak, hogy miről tudott, és miről nem, hanem a véleményét is kifejtette a szexuális zaklatásokró úgy általában, és a szexuális zaklatókról is. Ami elég érdekesre sikeredett.

Weinsteinről mindenesetre ezt mondta: „Azt tudtam, hogy nem szeretném, ha bárki, aki közel áll hozzám, a felesége lenne. De nagyjából ez volt minden, amit tudtunk. És hogy ez senkinek sem volt meglepő. Szóval, amikor azt hallod, hogy Harvey így, Harvey úgy… csak nézz rá a fickóra. Nyilván egy nőcsábász… Úgy értem, én nem lógok vele.”

A Weinstein-ügy elkenése után aztán filozofálni kezdett a szexuális zaklatások mibenlétéről, és arra jutott, hogy „különbség van egy fenéksimogatás és a nemi erőszak vagy a gyerekmolesztálás között”, majd hozzátette, hogy az utóbbi bűnügyi kategória, az előbbi viszont

csak szégyenletes és undorító.

Példaként felhozta Al Franken volt szenátor esetét – aki lemondott a mandátumáról, miután több nő is szexuális zaklatással vádolta meg –, mert szerinte a politikus esetében egy etikai bizottság, és nem a nyilvánosság elé kellett volna vinni a vádakat.

Az interjúban kérdezték arról is, hogy szerinte mi a férfiak felelőssége abban, hogy ezek a visszaélések máskor ne forduljanak elő – nem véletlenül utalva arra, hogy Damon közeli kapcsolatban van zaklatással vádolt színészekkel, mint Ben és Casey Affleck –, és ő azt mondta: „Egészen addig, amíg valaki nem követ el bűncselekményt, úgy vagyok vele, hogy ez az ő élete, élje, ahogy akarja. Nem kell együtt lennünk, legalábbis a munkaidőn túl”. Amikor pedig arról kérdezték, hogy miként viszonyul a barátait érő vádakhoz, Damon így válaszolt: „Ha egy barátomról van szó, akkor mindig beszélek vele. Tudni fogom az igazságot, ha a barátom. Ha egy kollégáról van szó…, azt hiszem, a helyzettől és a vádaktól függ, és attól, hogy ezek mennyire hihetőek”. Hiszen egy barát nem hazudhat, és egy visszaélés pedig csak a hihetőségétől függ.

Úgy tűnik, Matt Damonnak az áldozati perspektívát még mindig nem sikerült elfogadnia vagy megértenie.