Az Európa Kiadó azt énekelte, hogy igazi hős akarok lenni, szerintem ironikusan. Én például egyáltalán nem éreztem magam hősnek. A rendszer elleni lázadás elenyésző része volt a hazug létezés botránya elleni anarchisztikus és ontológiai lázadásnak. És az egésznek nem volt mozgalmi jellege

– mondta az író a HVG hetilapnak adott interjúban.

Szerinte az FMK-ban vagy a Lyukban mindenki maga döntötte el, hogy milyen érdekesen, milyen eszközökkel, milyen művészi módon, milyen szabadságfokkal pazarolja el, forgácsolja szét magát. Nem emlékszik, hogy foglalkoztak volna a kommunistákkal.

Úgy véli, hogy amikor a rendszerváltás megajándékozta az embereket a szabadság illúziójával, megváltozott a helyzet.

"A legtöbben akkor már technopartikra jártak. 'Egy gyilkos tréfa volt csak a rock and roll.' Mára eljutottunk a totális letargiáig, de visszatérnék oda, amivel kezdtem. Tíz-tizenkét évesek lehetnek ma még azok a gyerekek, akik ezt az egészet fel fogják forgatni."

Garaczi új regényének főhőse kezelhetetlen kamasz volt, de maga az író is arról beszélt, hogy jól tanult, de rossz magatartásjegyeket kapott. Minden májusban pótlapokat ragasztottak az intőfüzetébe: de korábban, már az oviban is voltak kisebb botrányai. "Álsírást produkáltam a csendespihenő alatt, amitől végül mindenki sírni kezdett. Jött az óvó néni, csak én aludtam, édesdeden." Később, az iskolában is sokat ökörködött, mindig megakasztotta a tanárait. Egy alkalommal – egy nagyszünetben – feltört egy lakatot gemkapoccsal és tüzet raktak a padláson.

A teljes interjút a HVG hetilapban olvashatja el.

hvg.hu