A popszakma nem túl megengedő az öregedéssel. Különösen a nők öregedésével. Hatvan év pedig már bőven az a kor, amikor illik háttérbe vonulni, csendben elmosódni. Madonna ma 60 éves, és eszében sincs tiszteletben tartani ezt a forgatókönyvet. De mit is várunk egy olyan művésztől, akinek a munkásságát a társadalmi-kulturális barikádok lerombolása mozgatta?

AFP / DPA / Rainer Jensen

Madonna váltogathatta ugyan az arcait, és a rajongók mindegyikért képesek voltak rajongani, de volt egy pont, amikor néhányan azért elkezdtek zavarba jönni: nagyjából akkor, amikor 47 évesen is rózsaszín cicanadrágban pörgött – pörögni merészelt! – a táncparketten. És innentől valahogyan már nem a művészete, hanem a kora lett a téma.

Mi a jeles alkalomból mégis – a kor alapú diszkrimináció elleni társadalmi harca előtt fejet hajtva – nem a kora, hanem az életműve előtt szeretnénk tisztelegni. Ennek érdekében feltúrtuk az emlékeinket és a YouTube-ot, és egy szerkesztőségi szavazáson listába rendszereztük a kedvenc Madonna-számainkat. Tartsanak velünk egy rendhagyó születésnapi buliba!

Vogue (1990)

Az 1990-ben megjelent Vogue a mi listánkon a Madonna-számok királynője lett. A dal a Dick Tracy című film soundtrack-albumán szerepelt, a képregényadaptációban ugyanis Madonna egy dögös szőke bombázót alakított. A Dick Tracyt Warren Beatty rendezte, a Vogue híres fekete-fehér klipjét viszont egy másik nagynevű rendező, David Fincher. Finchernek és Madonnának hála a klip a zenén kívül két remek dolgot is adott a világnak. Egyrészt megmutatta minden idők egyik legszexibben fényképezett női hátát, másrészt a szélesebb közönség számára is ismertté tette a meleg underground szcéna népszerű táncműfaját, a Vogue-ot. A kitartott pózok, a catwalk és a barokkos táncmozdulatok sajátos keverékének illusztrálásához Madonna maga válogatta a táncosokat. Még egy adalék a dalhoz: 2012-ben a VMG lemezkiadó beperelte Shep Pettibone producert és Madonnát, miután úgy tűnt, hogy a slágerhez bizonyos elemeket megjelölés nélkül átemeltek egy 1983-as számból. A bíróság 2013 novemberében Madonnáék javára döntött.

Frozen (1998)

Hideg és érzelemmentes emberről szól Madonna egyik legsikeresebb dala – amelyért később belga plágiumvádak is érték. A megelőző két évben az énekesnővel olyan horderejű dolgok történtek, amelyek nyomot hagytak a Ray of Light lemezen: anya lett; elkezdett foglalkozni a keleti miszticizmussal, ami egyértelműen megjelent a klipben; illetve főszerepet játszott az Evitában. A videó is nagyot futott: az elhagyatott Mojave-sivatagban sötét madárcsapattá vagy fekete kutyává változó Madonna képe örökre beégett.

Ray of Light (1998)

Az 1998-as Ray of Light ultraenergikus, technoalapra épített örömzene, amelyet eredetileg egy tízperces poposított révületnek szántak. Az előtte az Evitán edződött Madonna új hangmagasságokba jutott a Ray of Light felvételekor, a szám és szövege pedig tökéletesen passzolt az akkori lelkiállapotához is, mert ebben az időben kezdte beleásni magát a kabbala tanaiba. A kliphez a time lapse felvételeket 14 napon át forgatták Las Vegasban, Svédországban és New Yorkban. A dal valójában egy feldolgozás, eredetijét Curtiss Maldoon és Dave Curtis írták.

Don’t Cry for Me Argentina (1996)

Az Evitát valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, de ha valaki mégsem ismerné Evita Perón történetét, biztos, hogy akkor is hallotta már ezt a dalt. Tim Rice és Andrew Lloyd Webber igaz történet alapján íródott musicale még 1976-ban készült, a nagy sikert azonban az 1996-os film hozta meg a darab számára. Madonna rengeteg énekórát vett a filmhez, és valljuk be, csodásan énekel benne. Nem is fáradozott hiába: alakításáért a következő évben megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjat.

Justify My Love (1990)

Valószínűleg a legerotikusabb Madonna-szám evör. A klipben az akkor 32 éves popsztár a pasijával, Tony Warddal évődik, a simogatós, félmeztelen jelenetek pedig annyira szexuálisan túlfűtöttek lettek, hogy kicsapták a biztosítékot az MTV-nél, amely csak a késő esti sávban merte leadni a videót. A szám producere Lenny Kravitz volt, alapja pedig a Public Enemy Security of The First World című számból lehet ismerős. A Public Enemy állítólag csak azért nem perelt plagizálásért, mert ők meg egy 1974-es zenéből „vették kölcsön” a beateket.

Hanky Panky (1990)

Nem maradhat le a listánkról a szinte komikus stílusban előadott Hanky Panky sem. De ki kell mondanunk azt is, hogy a Dick Tracy című filmhez készült swing-jazz dalban az elfenekelős szexről énekel Madonna. Néhány országban komoly kritikákat kapott a dal szövege miatt, különböző női csoportok egyenesen károsnak titulálták, de Madonna rövidesen tisztázta, hogy a szöveg csak vicc. A zenekritikusoktól egyértelműen pozitív kritikákat kapott a dal, de Madonna csak két koncertturméját lépett fel vele. A Hanky Pankyt számos tehetségkutatóban feldolgozták, Magyarország sem maradt ki a sorból: Csobot Adél énekelte néhány fellépésén.

Music (2000)

Gondolná, hogy már a Music is 18 éves dal? Egyébként Madonna elmondása szerint a számot egy Sting-koncert inspirálta. Részt vett egyszer az énekes egyik New York-i koncertjén, ahol a közönség nagyon illemtudóan viselkedett, egészen addig, amíg Sting el nem kezdte játszani a Police régi slágereit. „Az emberek hirtelen levetkőzték a gátlásaikat, és befejezték az udvariaskodást, mindenki a magasba emelte a kezét. Nagyon megérintett a dolog. Arra gondoltam, ez az, ezt csinálja az emberekkel a zene.”

The Power of Good-Bye (1998)

A zenekritikusok a Frozen mellett ezt találták a Ray of Light másik erős dalának, kiemelve az elektronikus hangszerelését. Itt Madonna arról énekel, hogy milyen felszabadító erejű tud lenni, ha véget vetünk egy párkapcsolatnak. A videóban ugyanaz a kékes-feketés színvilág köszön vissza, amit a Frozenben látunk, csak vegyül bele már némi olajos zöld is. A klip a sakk párkapcsolati szimbolikájára épít: az énekesnő a horvát színésszel, Goran Višnjićcsal játszik egy partit, aztán borít mindent. Madonna vonglása éneklés közben viszont itt már kezd sok lenni.

Take A Bow (1994)

Amikor Madonna a Bedtime Stories albumot készítette, tudatos koncepció volt, hogy az előző lemez, az Erotica határozottan szexuális perszonájából visszavegyen. A Take a Bow-nak már a hangszerelése is ezt a váltást tükrözi, a teljes szimfonikus zenekarral kísért ballada olyan, mintha a kínai operából szólna – ami illik is a viszonzatlan szerelembe belefáradt lírai én búcsújához. A klipet a spanyolországi Ronda városában forgatták, Madonna itt egy torreádor érzelmileg elhanyagolt kedveseként tűnik fel. A férfit egy igazi torreádor, Emilio Muñoz alakítja, akit a You’ll See videójában is láthatunk.

Love Profusion (2003)

Talán Madonna egyik legvisszafogottabb száma a Love Profusion, amelyet akusztikus gitár és egyszerű ritmusok jellemeznek. A klipben (amelyet Luc Besson rendezett) Madonna egy egyszerű ruhában különböző utakon halad, hol egy amerikai utcán, hol az égben, egy virágokból álló ösvényen, aztán egy tengerpart szerű, szürreális helyen. A videó végén a város elpusztul, de a másik dimenzióban körbeveszik a tündérek és békére lel – nem mondanánk feltétlenül izgalmasnak, de a dalt talán pont az egyszerűségéért szeretjük. Sokan egy Guy Ritchie-nek írt szerelmes levélnek tartják a Love Profusiont.

Human Nature (1994)

Madonnának 1994-re elege lett abból, hogy a média gyakorlatilag megkövezi őt merész, szexualitását vállaló megnyilatkozásaiért. Úgy érezte, hogy a Sex című könyve, az Erotica című albuma és a Body of Evidence című erotikus thrillerben vállalt szerepe miatt a sajtó elítéli őt, megpróbálja beskatulyázni, el akarja hallgattatni. Erre adta válaszként a Human Nature-t, amelyben latexben áll ki önmagáért, és nem kér bocsánatot. A szexualitást még mindig tabuként kezelő média azonban cinikusabb volt nála: a rádiók cenzúrázták az „I’m not your bitch” kezdetű sorát.

4 minutes (2008)

Tick tock, tick tock! Madonna tizenegyedik stúdióalbumán, a Hard Candy-n kooperált Justin Timberlake-kel és Timbalanddel, és milyen jól tette! Timberlake előtte a FutureSex/LoveSounds-zal dobott óriásit, később pedig részt vett Madonna turnéjának néhány állomásán is. Szeretjük az ilyen találkozásokat, Madonna Britney Spears-szel közös száma is nagy durranás volt. Madonna a 4 minutes-nél már ötvenéves volt, de ez nem zavarta abban, hogy őrülten szexin táncoljon az autók tetején vagy a szupermarketben. A dal pozitív kritikákat kapott, több mint 21 országban első lett a slágerlistákon.

Like a Virgin (1984)

Igazi diszkókba szánt popsláger az azonos című második albumról – ez Madonna egyik legikonikusabb száma. Az énekesnő botrányai közül ehhez kapcsolódik az, mikor a koncerteken maszturbálást színlelve adta elő a dalt. Ezért a torontói rendőrség például megfenyegette, hogy ha ott is megismétli a performanszt, letartóztatják szeméremsértésért. Madonna természetesen fütyült rájuk, letartóztatni viszont nem sikerült. A szám revüsítve hallható volt a Moulin Rouge! című filmben, ahol a mulató vezetője énekli a hercegnek azt illusztrálva, mennyire oda van érte (nem) Nicole Kidman karaktere.

Papa Don't Preach (1986)

Ismét egy botrányos darab, ezúttal a harmadik, True Blue albumról. A dalszöveg a tinédzserterhességgel és az abortusszal kérdésével foglalkozik, amiért Madonna heves viták gyújtópontjába került. Nőjogi szervezetek azért támadták, mert szerintük ez a szám a tinédzserterhességet támogatja, az abortuszellenesek pedig a pro-life üzenetet véltek felfedezni benne. Ekkor támadt az első konfliktusa is a Vatikánnal, II. János Pál pápa ugyanis felszólította az olasz rajongókat, hogy bojkottálják az 1987-es Who's That Girl World turnét.

Jump (2006)

Madonna önbizalommal teli, bátor tettekre motiváló dala igazi klubhimnusz lett, hiszen az ibizai technobulikat szándékosan megidéző Jumpban a nyolcvanas évek diszkólázának energiája is benne van. A dal a magyar rádiókban is nagyot futott, felkerült a toplisták első helyére. A Vogue után pedig a meleg szubkultúra ezt a számot is sajátjának tekintette, mivel a dal önmagunk felvállalásának üzenete is egyben. A kritikusok a Confessions on a Dance Floor albumról általában a Hung Upot és a Sorryt szokták kiemelni, de szerintünk ez a tuti befutó.