Amikor sportorvosi feladat volt pucér sportolónők szemrevételezése – az 1960-as években így zajlott a versenyek előtti szexkontroll –, akkor még minden egyszerűnek tűnt. Logikusnak látszott, hogy ránézésre megállapítható, valóban nő-e valaki.

Ma viszont, úgy tűnik, vitás esetekben ez egyáltalán nem állapítható meg, még a legkorszerűbb tudományos módszerekkel sem. Caster Semenya dél-afrikai futónő évek óta húzódó esetének újabb fordulatai is jelzik annak a szakmai álláspontnak az igazságát, amely szerint a férfi-nő skála két végpontja között rengeteg állapot létezik.

Korábban hermafroditákként emlegették azokat, akiknek a teste jól láthatóan férfi és női jegyeket is visel, ma interszexuálisokról beszélünk, és az e körbe tartozóknak csak az egyik, viszonylag kisebb csoportja a klasszikus hermafroditáké. Használatos a szexuális fejlődési rendellenességeket takaró angol DSD rövidítés is, bár ezzel szemben kifogás lehet, hogy orvosi állapotnak tüntet fel olyasmit, ami nem betegség.

Fontos tudni, hogy mindez pusztán biológiai tulajdonságokról szól, és csak közvetve a társadalmi nemről, a genderről. Az interszexualitás nem függ össze a szexuális irányultsággal sem: az érintettek lehetnek hetero-, homo-, biszexuálisok vagy mások.

A sportban annyival egyszerűbb a helyzet, hogy nem kell pontosan megmondani, melyik fokozatot foglalja el valaki a férfi-nő skálán. A feladat „csak” azok kiszűrése, akikről azt gondolják, hogy igazságtalan előnyük van a mezőny többi tagjával szemben. Miután az említett szemrevételezés sem árult el mindent, és a genetikai vizsgálat is bizonytalanságokat rejtett magában, újabban a férfihormonként is emlegetett tesztoszteron szintjét vélik mérvadónak. A mesterségesen bevitt tesztoszteron amúgy is tilalmas teljesítményfokozónak számít.

Ám a tesztoszteronmérés mindenhatóságát már az is megkérdőjelezi, hogy vannak nők, akikben a rejtve maradó herék sok tesztoszteront termelnek, ám más szokatlanság miatt ez a hormon nem vagy alig fejti ki a hatását: olyan, mintha nem is lenne. De ha a „férfias” tesztoszteronszint érvényesül is, egyelőre nem tudni, hogy ez valóban növeli-e a női sportolók teljesítményét, és ha igen, mennyire. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) mindenesetre egy általa megrendelt tanulmány alapján arra hivatkozik, hogy létezik ilyen hatás.

A Semenya-ügyről, az élsportolók interszexualitásából fakadó kérdésekről az e heti HVG-ben olvashatnak.

HVG