Gyarmathy Éva: A jóságos nagymamák országa

Most az van, hogy bárki bármit megtehet, ha kiszolgálja a hatalmat, elég az is, ha propagandistaként jól teljesít, besároz, gyűlöl, uszít az elvárt irányban. Néha azonban stílust kell váltania a kormánynak. Valószínűleg a hangulatjelentésekből kiderült, hogy a gyűlölettel fröcsögő, trágár, nagyhasú férfiakból elege van mindenkinek, a bayerzsoltos gusztustalanságot valamivel higítani kell. A nők könyvtépegetése egy kissé talán kínos.

A biztonságot és (két legyet egy csapásra) a megfélelmlítést az egyenruhások képviselhetik, mindenhol ott vannak már, de erről sem igazán pozitív a néptől jövő visszajelzés. Így a kormánypropaganda eszközévé váltak az idős hölgyek, akik jóságos nagymamákként elaltatják az országot. Megnyugtató, hogy Müller Cecília mindig ott van nekünk, és elmondja, hogy igaz, csúnya a világ, és hullanak az emberek, de én itt vagyok nektek gyerekek, hogy ne sírjatok, ne őrjöngjetek, mossatok szépen kezet és hordjatok maszkot, aludjatok szépen, mi gondoskodunk rólatok. Ja, hogy a betegeket nem látják el megfelelően a kórházak? Nyilván sorosista/megtévedt orvosok terjesztik a rémhíreket, hogy felnyissák a szemeteket, de ti csak aludjatok szépen, közben mi tesszük a dolgunkat, amihez nektek, gyerekek semmi közötök.

Teljesen természetessé vált, hogy következmények nélkül bármi felelőtlent állíthat egy oktatásért felelős elnök is, miközben nem hogy segítenének az oktatásirányítók megoldani az oktatás helyzetét, inkább a pedagógusokat állítják lehetetlen helyzet elé, bűnbakokká lesznek, akár követik az utasításokat, akár nem. Az egyre több tananyagot kevesebb óraszámban kell megtanítani, és most itt van az ország újabb nagymamája Hajnal Gabriella személyében, aki azt mondja, ne terheljük a kamaszokat, kapjanak kevesebb házi feladatot. Propaganda, ami után a pedagógus a rossz tanár, mert a Jóságos Nagymama mondta, hogy ne adjanak sok házifeladatot, és mégis, a csúnya tanár...

Miért nem a jóságos-nagymama elvhez igazították a NAT-ot??? (Költői volt a kérdés.) És egyáltalán, minek még mindig az elavult tanterv? Miért nem kap kész, az életkornak megfelelő kognitív fejlődési rend szerint rendezett anyagokat a projekt- és problémaalapú tanulás biztosításához a pedagógus, hogy dönthessen, hogy kiknek, mikor, mit vesz elő a tanuláshoz? Esetleg digitális formában is. (Mellesleg, hogy a magyar oktatás milyen helyzetben van, arról nemrég kaptunk megint egy kiábrándító tükröt.)

A 21. századi tanulási környezet kialaklításához kevés a propagandahúzás, hogy ingyen internetet adjanak a szolgáltatók (más zsebe, nem nekünk fáj most, de majd begyűrűzik), amit éppen csak azok nem tudnak használni, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Miért azt hallani mindenhol, hogy a pedagógus a felkészületlen a távoktatásra, mikor a magyar oktatási rendszer felkészületlen, ahogyan a magyar egészségügyi rendszer felkészületlen?

Kiváló szakemberek törnek bele a lehetetlen helyzetbe, és vagy feladják, vagy úgy tesznek, mintha tennének valamit, vagy belegebednek, de a felelősségérzetük viszi őket tovább. Ez utóbbiak miatt nincsen még katasztrófa, de az áldozatok közé sorolható az ő életük és családjuk élete is.

Több, mint négy év nem volt elég a Digitális Oktatási Stratégia bevezetésére. Rendben, mással volt elfoglalva a hatalom, és különben is eldöcögött az oktatás szekere a szereplők türelmén. Hiába visítoztak sokan. Az egészségügy ugyanígy érdemi fejlesztések nélkül tengődött. Nem volt igazi kihívás. Tavasszal azonban egyértelmű üzenetet kaptunk a 21. századtól: készüljünk fel a gyorsan változó világra. A bizonytalanság elkerülhetetlen, de van megoldás. A kanadai favágók úgy fogalmaznak, hogy „élezd meg a fűrészt”.

Kegyelmi állapot volt egy egész tavasz és nyár, hogy a mindenki által bezengett második hullámos járványra megélezzük az egészségügyet és oktatást. Megtörtént a fűrészélezés? Nem, helyette megkaptuk a kábító szövegeket jóságos nagymamákba csomagolva. Gyors, fájdalommentes és olcsó megoldás, de mint tudjuk a „könnyű út a sötét út” (Yoda mester, a Nagy Tanító a Star Wars-ból).

A lelkiismeretesség kevés, eszközök hiányában, a problémák megoldását akadályozó keretek között reménytelen helyzetben vannak a terepen dolgozó szakemberek.

Az egészségügy elmaradottsága azonnal szedi az áldozatokat, és a járvány ezt most hatványozza, kikiáltatja, nyilvánossá teszi, hogy „meztelen a király”. Az oktatás lepusztításának eredménye viszont szépen fokozatosan fogja éreztetni a hatását. Hamarosan az autonóm, tanulni, fejlődni, problémákat megoldani képes, kreatív fiatalok helyett sunnyogó, megnyomorított lelkű, felkészületlen tömegek állnak a rajtvonalon. Miért? Mert a diákok leképezik a nevelőiket. Ha az elvárás a sunnyogás, minthogy a túlzott terhekkel, lehetetlen helyzetekkel nem lehet megfelelően dolgozni, ha a minősítésekkel a nyomorgatás, és nem az autonóm szakmiság az eszköz, akkor ezt tudják továbbadni a pedagógusok a tanítványaiknak.

Hány jó ész lett vaddá,
Hogy nem mívelték?
Hány polgár búnyikká?
Hogy jóba nem nevelték!
Dudva lenne a dudvák
Közt az ananász:

Kanász marad akinek
A nevelője kanász.
Hát már, hogy

A Somogy
Íly tudatlan,
Formálatlan,
Kié a hiba?

(Csokonai Vitéz Mihály: Jövendölés az első oskoláról a Somogyban)

A szerző Prima-díjas pszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítója, az MTA tudományos főmunkatársa.