Végre felsejlik, mennyi fájdalom van Colin Kaepernick világraszóló térdelése mögött
Az amerikai futballista Colin Kaepernick tinédzserkora a drámához és az ismeretterjesztéshez is rengeteg alapanyagot szolgáltat. Most készült egy sorozat az életéről, amely legalább annyira hat az értelemre, mint az érzelmekre.
Colin Kaepernick neve több irányból is ismerős lehet. Az amerikai futball iránt érdeklődők beazonosítják benne a San Francisco 49ers egykori Super Bowl-döntős quarterbackjét. Azok, akik nemcsak sport-, hanem közéleti híreket is fogyasztanak, feltehetően hallottak a politikai/emberi jogi aktivista munkásságáról, különös tekintettel a térdelő protest gesztusára, amely neki a sportolói karrierjébe került, a Black Lives Matter tüntetéseknek viszont az egyik központi eleme lett.
Kaepernick térdelését annak idején könnyű volt félremagyarázni, és ezt sokan meg is tették. A sportolót hazafiatlannak nevezték, aki nem tiszteli az amerikai himnuszt és a zászlót, vagyis a nemzeti értékeket is semmibe veszi, és még az amerikai futball sem szent neki. George Floyd halála után azonban Kaepernick térdelése olyan történelmi, társadalmi jelentéstartalommal súlyosbodott, aminek a megértéséhez és a feldolgozásához még hozzákezdeni is nehéz, viszont Amerika nem engedhette meg magának, hogy ezt ne kezdje el.
Kaepernick most 34 éves, nem úgy néz ki, hogy még visszatérne az amerikaifutball-pályára, talált viszont magának egy másik pályát, ahol legalább annyira kemények az ütközések: aktivistaháborút indított a rasszizmus ellen, az emberi jogok, a feketék egyenlősége mellett. És ezen a pályán egyelőre nagyobb visszhangot tud kelteni, mint a labdával a kezében bármikor.
Ebből a visszhangból táplálkozik a sportoló Netflixen látható, Ava DuVernay rendezővel közösen jegyzett életrajzi sorozata, a Colin Kaepernick: Feketén-fehéren (Colin in Black and White), amely azonban legfeljebb egy felütés erejéig érinti a térdelést, majd annak az utóéletét, és inkább az előéletébe merül alá: Colin Kaepernick gimnáziumi éveibe, amikor egyszerre kergette az amerikai futballista álmait, és kergették őt az amerikai társadalom faji előítéletei.
Az alkotók ehhez egy nehezen behatárolható, komplex műfajt választottak, pontosabban műfajokat kevertek össze, így előállt egy olyan hatszor félórás sorozat, amely részben dokumentumfilm, dramatizált felnövéstörténet, TED-előadáshoz hasonlatos eszmefuttatás és illusztrált történelmi explainer-videók néhol megbicsakló, ám alapvetően nagyon jól működő keveréke. Mindehhez egy újszerű díszletet is megálmodtak, amelyben Colin Kaepernick tekintélyes afrofrizurával, talpig feketében tölti be a narrátori szerepet, miközben a saját fiatalkorának a jeleneteit nézi. A Star Trek és a TED-előadások díszletére vagy épp egy múzeum belső terére egyaránt emlékeztető háttér multifunkcionális: nemcsak a narrátor-főszereplőnek ad teret, hanem a vászonként szolgál a tinidrámához és kiindulópontként a történelmi-társadalmi-kulturális ismeretterjesztő videókhoz.
Kaepernick tinédzserkora pedig a drámához és az ismeretterjesztéshez is rengeteg alapanyagot szolgáltat.
Egyrészt ott a sportolói vonal: a fiatal Colin tehetsége nem korlátozódik egyetlen sportágra, baseballban például annyira jó, hogy kapkodnak utána és ösztöndíjakkal szórják meg az egyetemek. Csakhogy Colin amerikai futballban is jó, és ha a lelke mélyére ás, érzi és tudja, hogy neki ott a helye, mégpedig quarterbackként – például azért is, mert az amerikai futballban talál sok magához hasonló fekete sportolót, míg a baseball ebből a szempontból nem túl otthonos közeg számára, konkrétan mindenhol kilóg a bőrszíne miatt, bármennyire is nagy tehetség.
Más kérdés, hogy az amerikaifutball-edzők nem ostromolják, és semmi jel – vagy ösztöndíj-lehetőség – nem mutat arra, hogy a baseballal ellentétben neki itt helye lenne. Ő egy kamasz minden eltökéltségével ragaszkodna az álmaihoz, de a határidő közeleg, amikor döntenie kell, és pályaválasztási tanácsadó legyen a talpán az, aki meg tudja mondani neki, mit tegyen.
Kaepernick ragaszkodása az amerikai futballhoz persze nemcsak a sportról szól, és itt már a faji kérdések ingoványos talaján találjuk magunkat, amellyel a fehér szülők által öt hónapos korában adoptált félvér tinédzser (a vér szerinti anyja fehér, az apja afroamerikai) lépten-nyomon szembesülni kényszerül. És azokon a pontokon lesz igazán revelatív a sorozat, ahol a kamasz Colin élettapasztalatai találkoznak az amerikai társadalmi berendezkedéssel.
A szülei, a kaliforniai Turlock túlnyomórészt fehér kisvárosát otthonul választó Rick és Teresa Kaepernick (Nick Offerman, Mary-Louise Parker) nem tudja és mintha nem is akarná venni a jeleket, amelyeket a világ a fekete fiuknak küld, és emiatt Colinnak jegyzőkönyveznie kell magában, hogy az őt rajongásig szerető szüleinek is vannak rasszista megnyilvánulásai.
Az emlékeiből kirajzolódik az úgynevezett mikroagressziók egész láncolata – megjegyzések, gesztusok, poénkodások, ítélkezések –, amelyek egészen fiatalkorától jelezték neki, hogy a környezete másodrendű polgárnak tekinti, és amelyeknek nyilvánvalóan hatásuk van az önképére. A fehér szülők jelenléte mindehhez tanulságos kontrasztot biztosít, mert egyrészt szórakoztató figyelni a környezet megdöbbenését, amikor kiderül, hogy ők egy család, másrészt, szó szerint feketén-fehéren előjön, hogy a környezet, amelyben élnek, ellenségként, potenciális veszélyforrásként tekint a fekete fiúra, vagy csak úgy kipécézi magának, mert fehérként megteheti.
Így fordulhat elő, hogy egy idegen fehér férfi a liftbe belépő család fehér tagjait megkérdezi, hogy minden rendben lesz-e, ha egy fekete fiúval maradnak odabent; hogy a rendőr a fehér apát mindannyiszor elengedi gyorshajtással, de ahogy a fekete fia ül a volánnál, rögtön lekapcsolja őket, és persze azonnal fegyveréhez nyúl, mintha legalábbis egy közveszélyes tömeggyilkos ülne az autóban. Ez a sorozat egyik legerősebb jelenete, és a fiatal Kaepernick bőrébe bújó Michael Jaden elképesztő erővel játssza el a szinte sokkos állapotba kerülő kamasz fiút, aki a rendőr fegyveres fenyegetésére még levegőt venni is elfelejt, miközben a jogosítványát veszi elő az igazoltatáshoz. A szülők minden jel szerint úgy gondolják, csak a fiuk autóvezetői felnőtté válása egyik állomásának voltak a tanúi, de a jelenetet ma, 2021-ben látva nem lehet elvonatkoztatni a feketék elleni rendőri brutalitásról szóló hírektől. Innen nézve pedig kifejezetten mellbevágó, amikor Teresa Kaepernick a hátsó ülésről azzal próbálja meg oldani a közúti igazoltatás feszültségét, hogy elismerően és bátorítóan odaszól a fiának: „sikerült elhajolnod egy golyó elől” („You dodged a bullet”).
Ami pedig közelebbről az álmait illeti, nos, azokat a fehér edzők törik össze újra meg újra, mert a quarterback posztján nem látják benne a „prototípust” – azaz a fehér játékost.
A kis Colin mindezt még inkább egy tinédzser igazságérzetével reagálja le: már látja, hogy lejt a pálya, de talán még nem érti benne a rendszert, és egyébként is, várják az edzések és a lányok. Az őt játszó Michael Jaden pedig meggyőzően játssza el a tinédzserkori sebezhetőséget és menőséget.
A felnőtt Kaepernick pedig, amikor kilép saját életének az albumából, hatásosan fűzi rá a kamaszkori élményeire a történelmi reflexiókat és azokat a korábbi fekete sorsokat, amelyek így vagy úgy ma is hatással vannak a fekete közösségekre, és nem riad vissza attól sem, hogy utalásokat tegyen a profi sport és a rasszizmus összefonódására. Így jön elő Romare Bearden története, akit ma elismert művészként jegyeznek, de ugyanígy lehetett volna elismert baseballjátékos is – Jackie Robinsont beelőzve az első fekete –, ha elfogadja a fehér játékszabályokat. A baseballkarrierjének azt a feltételt szabták ugyanis, hogy fehér játékosként lépjen pályára, amit ő nem fogadott el, helyette inkább a képzőművészet felé fordult. A gondolat, hogy a világ elvárja, hogy a sikerért, az álmaid megvalósításáért saját magadat kell megtagadnod, végighúzódik a sorozaton.
De a sorozat ennél is mélyebbre megy a történelmi analógiákban. Például mekkora szentségtörés az NFL egyik bevett rituáléját, a játékosok toborzásával járó fizikai vizsgálatot a rabszolgavásárok árumustrájához hasonlítani? Az alkotók szerint a párhuzam helyénvalónak tűnt, a felháborodott reakciókból ítélve viszont adott vitatémát a nyilvánosságnak. A jelenet gyomorforgató, Kaepernicknek, aki maga is átélte ezt a méltóságot nem tisztelő vizslatást, első kézből van élménye a folyamat dehumanizáló erejéről. A felháborodás annak szólt, hogy miközben a rabszolgák értelemszerűen nem választhatták meg, hogy ott legyenek-e a vásáron mint termékek vagy sem, addig a fiatal sportolóknak a toborzás egy kapu az álmaik megvalósítása felé.
Kaepernick asszociatív párhuzama mégis működik, és nemcsak azért, mert az amerikai futball túl azon, hogy sport, sok millió dolláros iparág is, ahol a játékosok egyben termékek, hanem azért, mert feketeként – könnyen lehet, hogy egykori rabszolgák leszármazottjaként – egy ilyen helyzet pszichés triggerként, transzgenerációs emlékbetörésként hathat.
És bár az egész sorozatra súlyként nehezedik a történelmi, politikai teher, a történet lezárása a legfelemelőbb happy endeket idéz, olyan életleckékkel, amelyekbe a kamaszként és felnőttként is lehet kapaszkodni: hogy az álmokat nem szabad feladni, még akkor sem, ha azok, akik az álmainkról döntenek, hátrébb sorolnak minket.
A személyiségformáló tinédzserkori évekre visszatekintve az is átérezhetővé válik, hogy Kaepernick mennyit kockáztatott később a térdeléssel: az amerikai futball volt az élete, mindent erre tett fel. De felnőttként már nem tudta annyiban hagyni a felismerést, hogy lejt a pálya. És úgy néz ki, most erre is mindent feltett.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Amerika most döbben rá, mit is jelentett Colin Kaepernick térdelése
Azok után, hogy egy fehér minneapolisi rendőr hosszú perceken át térdelt George Floyd nyakán, aki aztán bele is halt ebbe, Colin Kaepernick négy évvel ezelőtti tiltakozása nemcsak indokoltnak, hanem prófétainak is tűnik. A gesztus ma is ugyanolyan komplex, mint amikor az amerikaifutballista elkezdte a személyes harcát a rasszizmus és a rendőri erőszak ellen, de egyre többén kezdik megérteni, hogy mit is akart üzenni.
Colin Kaepernick addig térdelt, amíg számkivetett lett, most film készül az életéből
A hatrészes sorozatot a Netflix szállítja majd.
