szerző:
Daczi Dóra
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Tűz pattog a kandallóban, puha párnák várnak a kanapén, köztük hősnő és hős, minden kiszámítható, a nézői pulzusszámot 70 fölé pumpáló véletlenek sehol, és persze mindig esik a hó – hát, van megnyugtatóbb, kellemesebb a karácsonyi filmeknél? Van: ahogyan a mozivászonra kerülő enteriőröket berendezik.

Most figyeljen mindenki, aki a Holiday című, Nancy Meyers által írt és rendezett, Kate Winslet, Cameron Diaz, Jude Law és Jack Black főszereplésével forgatott (ma már) klasszikus karácsonyi film láttán azonnal rákeresett a neten az abban látható cotswoldsi házra, majd arcán sztoikus mosollyal dőlt hátra: hát, persze hogy ennyire tökéletes cottage csak a filmekben létezik! Az ünnepi hangulatért felelős épület ugyanis valójában egy mező közepére felhúzott díszlet volt, a szobáit pedig stúdióban alakították ki.

Mivel az ábrándozás királynőjeként ismert Meyers következetesen, minden filmjében úgy építi fel a belső tereket, hogy azok azonnal beszippantsák a nézőit, sok millió ember nevében tesszük most fel a kérdést: miért akar mindenki Meyers-házban élni?

IMDb

Meyers enteriőrjeiben rutinosan rendezi össze az otthonosság sztereotip elemeit, és csak olyan mértékben használ fel hozzá luxustermékeket, hogy felkeltse vágyainkat. Nem elérhetetlen távolba tolja, mindössze annyira pozicionálja a nézőhöz képest a berendezést, hogy utóbbi azt érezze: némi szerencsével és pénzmaggal neki is lehetne ilyen nappalija. Meyers egyensúlyérzéket egy pillanatra sem elveszítve mozog azon a keskeny mezsgyén, ahová még beférnek érdekes bútorok, különleges kiegészítők, de nem válnak eklektikussá a szobabelsők – nehogy véletlenül pár millió néző komfortzónáján kívül essenek.

IMDb

A légvárépítő eszképizmusra hangolt, szinte viszketegen pedáns terek, friss huzatba csomagolt, kamaszlányos vágyakozásokra ihlető kanapék és a mindenen eluralkodó pasztellárnyalatok hatására úgy olvad az egyszeri néző, mint teavaj a kandallótűz mellett. A krémes színek szintén azt az illúziót erősítik, hogy a vásznon látottakat ő is könnyedén alkalmazni tudja otthonában; mégis milyen nehéz lehet egy tojáshéj színű fal elé tolni egy bézs kanapét, majd fonott kosárba pakolni néhány farönköt? Nos, azt elérni, hogy az eredmény belsőépítészeti szempontokból is értékelhető legyen, nehezebb, mint elsőre gondolnánk, ahhoz pedig, hogy kasszasiker mozifilm díszlete váljon belőle, Nancy Meyersnek kell születni.

IMDb

A Pinterest-érát kiszolgáló és alakító Meyers munkamódszere egyébként a lakberendezőkéhez hasonló: moodboardokat, azaz hangulatmontázsokat épít fel pinelhető képekből, majd patikamérlegen kalkulálja ki az ügyfél (esetében a több száz millió mozinéző) igényeinek megfelelő kombinációt. A Pinterest népe pedig nem is lehetne hálásabb: filmes enteriőrjei számos pintáblát inspiráltak, a Minden végzet nehéz című filmben szereplő fehér konyhát pedig – amely egyébként meghökkentően hasonlít Meyers saját, valódi főzőhelyiségére – a világ legtöbbet másolt konyhájának kiáltották ki. Innen nézve talán az is bocsánatos bűn, hogy a Holiday-ből nem a kandalló mellett kényelmes fotelban, feldíszített karácsonyfa és egy puha szőrű kutya társaságában olvasgató Cameron Diaz képe égett bele a retinámba, hanem ahogy Kate Winslet a benapozott Los Angeles-i házban egy king size méretű ágyba, ropogós hófehér ágyneműk közé heveredik, majd gombnyomásra teljes sötétséget varázsol a black out redőnyök segítségével. Végül is a karácsonyi szünethez egy kiadós alvás is hozzátartozik, igaz?

IMDb

A téli ünnepeket sokan a Reszkessetek, betörők! nélkül sem tudják elképzelni, csakhogy itt a megfelelő dopaminfröccsöt egészen más hatásmechanizmusokkal dolgozó enteriőrök adagolják a nézőknek, a színeket pedig maga a főszereplő inspirálta. „Macaulay Culkin nagyon hasonlított arra a kisfiúra a Rockwell-festményen” – nyilatkozta Eve Cauley díszletépítész a telített árnyalatokkal előszeretettel dolgozó Norman Rockwell amerikai festőre utalva. A rendező, Chris Colombus viszont aggódott, vajon hogyan fogadják majd a nézők a klasszikus karácsonyi színeket, abban az évben ugyanis Cauley visszaemlékezése szerint a kék és a szürkésrózsaszín dekor számított trendinek.

IMDb

A díszletépítész végül azzal győzte meg a rendezőt, hogy a hó fehérségének ellensúlyozására szükség lesz meleg árnyalatokra a térben. Azt már jótékony homály fedi, mit szólt a rendező, mikor Cauley kezében annyira megszaladt a ceruza, hogy a karácsonyi színek repetitív használatával önnön karikatúrájává változtatta a házat, amely egyébként valóban létezik, belsejében azonban sosem forgattak, a szobákat stúdióban építették meg.

IMDb

„Amikor elmentem az üzletbe, hogy mélyzöld, piros és arany bútorokat keressek, semmit nem találtam. Egyszerűen nem voltak divatosak ezek a színek, így minden bútort át kellett kárpitoztatni” – emlékezett vissza Cauley. Mentőövként egyedül F. Schumacher és Ralph Lauren klasszikusabb színű és vonalvezetésű bútorai, kiegészítői szolgáltak, a díszlettervező ezek segítségével alakította ki a szobák időtlen hangulatát. Az előszoba hírhedt piros-zöld tapétáját viszont le kellett gyártatni, a termék eredetileg kék-arany színben volt kapható. Annak érdekében, hogy az akkor oly divatos kéket is becsempésszék a díszletbe, Cauley a párizsi lakást öltöztette hideg árnyalatokba, utalva egyúttal a szétszakadt család lelkiállapotára is.

IMDb

A hollywoodi sablonokat döccenőkkel, de igyekezve soroló első magyar karácsonyi romantikus vígjáték, a Nagykarácsony (a hvg.hu kritikája itt) a díszlet terén sem félt a tengerentúlról meríteni: a hős tűzoltó egyébként hangulatosan berendezett otthonában például mélyzöld a kanapé és pirosak a hatalmas ülőpárnák. A zárójelenetben látható – máskülönben a Pinterestre kívánkozó és a történetet szépen lekerekítő – karácsonyfának feldíszített létra mögött felaranyló méregdrága tapéta azonban még ennél is díszletszerűbbnek hat; karácsonyi jókívánságnak sem utolsó, hogy bárcsak minden tűzoltó otthonának falát Fornasetti Mediterranea, vagy legalábbis egy ennek megfelelő árkategóriájú tapéta díszítené.

InterCom

Az elmúlt évtizedekben az ünnepekre gyártott amerikai filmek hűen leképezik azt a valóságban is megjelenő, rágógumiszerűen nyúló, időben és térben is kiterjesztett karácsonyi hangulatot, amely nemcsak annak köszönhető, hogy a tengerentúlon a hagyományok átalakulásával sokan már Halloween után felállítják a fát. A karácsonybiznisz által termelt dekorációmennyiség ugyanis a lelkes fogyasztóknak köszönhetően kibuggyant az otthonokból és felfurakodott a házak közösség által is látható (de általuk nem birtokba vehető, egyfajta karácsonyi kirakatként funkcionáló) elemeire, például a tetőre és a kertekbe. Nem volt ez mindig így sem az életben, sem a vásznon; a számtalanszor a világ legszebb karácsonyi filmjének választott 1946-os Az élet csodaszép-ben (It’s a Wonderful Life) Frank Capra író-rendező vajmi kevés hangsúlyt helyezett arra, hogy a belső terek segítségével rajzolja aprólékosabbra a karakterek lelkiállapotát.

IMDb

Capra filmjében a természet (avagy annak díszletmása) segíti a színész munkáját; a főhős virágok közt állva esik szerelembe a hősnővel, de már kavargó hóviharban, vadul zúgó folyó fölött készül az öngyilkosságra, a családi otthonban játszódó zárójelenetben pedig a közösségi összefogás erejét demonstráló statisztatömeg gyakorlatilag kitakarja a karácsonyfát.

Aki mégis úgy dönt, hogy az újabb filmekben látottakból merítve teremtené meg otthon a karácsonyi légkört, hamar ráébred: az Isten pénze nem elég, hogy a fia születésének ünnepére akár csak megközelítőleg is hasonló mennyiségű és minőségű dekort vegyen. De hála neki, az igazi hangulatról egy szál gyertya is gondoskodik – minden másra pedig ott vannak nekünk az amerikai karácsonyi filmek.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!