A magyar idő szerint hétfő hajnalban közvetített Oscar-gála vitán felül legmaradandóbb pillanata az a botrány volt, amely talán még azt a pár évvel ezelőtti blamázst is lekörözi, amikor véletlenül rossz filmcímet olvastak fel a színpadon a legjobb film kategória győzteseként: Will Smith felsétált a színpadra, és ököllel megütötte Chris Rockot, amiért az azt mondta a feleségére, nagyon várja a G. I. Jane második részét. Jada Pinkett Smith ugyanis kopasz, de nem önszántából, mint Demi Moore a G. I. Jane-ben: egy autoimmun betegség miatt hullott ki a haja.

Mivel színészekről van szó, akik elvileg bármit képesek eljátszani, mivel az Oscar-gála szervezői évek óta folyamatosan azon vekengenek, hogyan is tehetnék izgalmasabbá és nézettebbé a műsort, és mivel az eseményt elvileg az utolsó mozdulatig előre lepróbálják – még a viccek és a viccek közben eleresztett dadogások is ott vannak előre a súgógépen –, sokan azonnal kijelentették: a pofon is biztosan csak egy erkölcstelen, béna kamu volt, amit azért találtak ki, hogy többen beszéljenek a gáláról, ahol amúgy szinte minden díj csak a papírformát hozta, így enélkül hamar el is felejtettük volna.

Az elejétől a végéig végignézve a gálát azonban ez mégis nagyon valószínűtlennek tűnik.

Soroljuk az érveket.

• Az „úgyis mindent előre lepróbáltak” érvet kapásból borítja is a Kaliforniai álom és a Holdfény 2017-es esete: a díj átadói, Faye Dunaway és Warren Beatty véletlenül rossz borítékot kaptak, amivel pár másodpercig nem tudtak mit kezdeni, majd mégis felolvasták a Kaliforniai álom címét, noha fölötte nem az állt, hogy „a legjobb film”. Tehát akármilyen nagyszabású rendezvényről is van szó, igenis becsúszhatnak váratlan helyzetek.
• Érdemes megnézni a pofon körülményeit. A sztárokat addigra pár perce már szivató Chris Rock többi beszólásán kényszeredetten (vagy őszintén) még nevettek a megszólítottak, hiszen egy ilyen műsorban ennek ez a menete: ha rajtad csattan a poén, illedelmesen nevetsz. Így tett Will Smith is, amikor a feleségén csattant az ostor: a közvetítés jól elkapta a pillanatot, amikor Will Smith kötelességtudóan kacag, mellette a feleségén viszont az látszik, hogy mélyen megbántja a betegségén való poénkodás. A kamera ekkor visszatért Chris Rockra, és pár másodperccel később már csak azt láttuk, hogy Will Smith már a színpadon van, és Rock felé sétál, majd megüti. Ha egy előre kitalált, megrendezett jelenetről lett volna szó, aligha valószínű egyrészt, hogy a nagy ütésre készülő Smith először még jóízűen kacag a poénon, másrészt az, hogy a kamera ne mutatta volna Smith arcát azután, hogy mégis felháborodott, ahogy eldöntötte, hogy feláll, ahogy végigfutottak rajta az érzelmek. Hiszen egy előre megrendezett jelenetben az a rész lett volna az egyik legizgalmasabb. (Itt látható a közvetítés adott részlete a némítással, itt pedig a vágatlan verzió a japán tévéből.)
• Az az érv sem igazán stimmel, hogy „a színészek úgyis mindent el tudnak játszani”, hiszen Chris Rock látványosan nem tudta lereagálni a sztorit, és pár másodperc se nem vicces, se nem látványos reakció után inkább úgy döntött, folytatja a műsort, mintha mi se történt volna. Megrendezett jelenet esetén alighanem írtak volna neki is valami jó reakciót. Ráadásul maga a „poén” sem volt alkalmas arra, hogy a nagyközönséget „szórakoztassa”: a G. I. Jane egy 25 éves film, alig emlékszik már rá valaki, az utólagos reakciókból is jól látható, hogy sokan azt feltételezik, Rock biztos valamiképp arra utalt, hogy Jada Pinkett Smith is nagy harcos, sokan nem is emlékeznek már arra, hogy Demi Moore kopaszsága a közös pont. Hollywoodban a közönségcsalogatásra ennél egyértelműbb poénokat használnak. (Még az is lehet, azért engedték Chris Rocknak, hogy ezzel poénkodjon, mert a szöveg potenciális cenzora sem értette eléggé, vagy látta át, milyen sértő lehet.)
• Majd az eset után lekeverték a hangot, miközben Smith káromkodásokat kiabált Rock felé („Ne vedd a kib*szott szádra a feleségemet!”), amitől először a világ minden tévénézője azt hitte, hogy hiba van az adásban, és elment a hang, hiszen a lehető legegyszerűbb módon kikapcsolták a hangot, még a taps vagy más zajok se hallatszottak, nem kifütyülésről volt szó. Ráadásul a keményen szabályozott amerikai tévézésben az is elég valószínűtlen, hogy a főműsoridőben, több tízmillió nézőnek sugárzott adásba a készítők súlyos büntetéseket kockáztatva pont a „fuck” szó ismételgetését írták volna bele; még azzal is rosszul járhatnak, hogy Smith szájáról leolvasható volt a káromkodás.
• Bár az persze igaz, hogy Hollywoodban bármit megtennének a nézettségért, akkor is a lehető legkevésbé valószínű, hogy pont ezt az eseménysort találták volna ki. Hollywoodban 2022-ben azért nagyon ügyelnek a politikai korrektségre. Egy pár évvel ezelőtti botrányban rasszistának bélyegzett gála készítői, akik ellen hangos kampány zajlott #oscarssowhite („túl fehér az Oscar”) jelszóval, aligha két színes bőrű férfi kárára akartak volna nézettséget szerezni, ráadásul öt évvel a nők médiareprezentációját átformáló #metoo után épp egy színes bőrű nő betegségét kipellengérezve. Ennél azért millió kevésbé kockázatos módja lenne a nézettségnövelésnek, és a legtöbb olyan lenne, ami miatt nem fog a történtekről elítélően nyilatkozni minden erőszakellenes szervezet. A gála után a rendőrség is kiszállt a helyszínre, megkérdezni Chris Rockot, akar-e feljelentést tenni; ha a ceremónia szervezői bármit meg is tennének a több nézőért, hogy ehhez a Los Angeles-i rendőrség is asszisztáljon, már eggyel nehezebb elképzelni.
• És végül Will Smith beszéde, miután átvette az Oscar-díját a legjobb férfi alakításért. Itt persze már állhat, hogy egy színész bármit el tud játszani, tud sírni és zaklatottnak tűnni a színpadon, de akkor is: a beszéd összeszedetlen, csapongó és furcsa volt, Smith hol Istent, hol az ördögöt, hol az otthon kötögető anyukáját emlegette, aztán összefüggés nélkül tért vissza újra meg újra szerettei megvédéséhez, majd a bocsánatkéréshez. Nyilván nem lehet kizárni, hogy egy szövegíró ennyire ügyesen imitálta volna a szétesettséget, de hogy általában nem így hangzik egy előre megírt, szenzációhajhász beszéd, azt nyugodtan ki lehet jelenteni.

Szóval persze, Hollywoodban minden elképzelhető, és mindennek az ellenkezője is, de az a két dolog mégis nehezen fér össze egymással, hogy egyrészt a gála szervezői ördögi módon mindent tökéletesen elterveztek az utolsó könnycseppig, másrészt viszont mégis annyira hülyék legyenek, hogy ezt választották volna a soron következő szenzációnak.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: