A Párizs-Nanterre-i Egyetem kutatói 16 macskának játszottak le előre felvett mondatokat. Ezeket egyrészt a macskák gazdái mondták fel azzal a hanghordozással, ahogy a cicájukat szólítani szokták (ez jellemzően magasabb, kicsit dallamosabb, becézgető hangon történik), illetve olyan tónusban is, mintha csak közölnének egy információt egy másik emberrel. Másrészt ugyanezeket a mondatokat idegen emberekkel is felvették szintén kétféle tónusban (kedvesen és közömbösen előadva).

A The Guardian szemléje szerint a 16 állatból 10 egyértelmű jelét mutatta annak, hogy a macska felismerte a gazdája hangját, például megváltozott a fülek, a farok tartása, kitágult a pupilla, esetleg a cica hirtelen abbahagyta azt a tevékenységet, amit addig csinált. A macskák viselkedésükkel sem akkor nem jelezték felkeltett figyelmüket, amikor idegen hang szólt hozzájuk (akár a gügyögő, akár a lapos tónusban), sem akkor, amikor a gazdi úgy beszélt, mintha csak egy másik emberhez beszélt volna.

Az Animal Cognitionben publikált tanulmány még egy bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a macskák kevésbé független lények, mint ahogy azt korábban feltételezték róluk. Fontos számukra az emberrel, vagyis a gazdával kialakított erős kapcsolat. Charlotte de Mouzon azt mondja, hogy sokáig élt az a nézet, hogy a macska éppen addig érdeklődik a gazdája iránt, amíg az kaját ad neki, de az a tény, hogy a kutatásban szereplő állatok senki más hangjára nem, kifejezetten csak a gazdi hívó szavára reagáltak, azt mutatja, hogy a cicák is képesek kötődni.

Korábban már megfigyelték azt is, hogy a macskák a dorombolásukkal is több mindent képesek jelezni a gazdájuk irányába. Állítólag van különbség az etetésért könyörgő dorombolás és a simogatást jutalmazó dorombolás között.

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: