„Imádok tanítani, de elkezdek az életem hátralévő részére máshol munkát keresni”

„Vegzálják a pedagógusokat… Ha így megy tovább, ép elméjű ember nem akarja, hogy a gyermeke tanár legyen, és ép elméjű ember nem akarja a pedagógushivatást választani” – kezdi posztját Katanics Sándor, a veszprémi Lovassy László Gimnázium Lovassy Gimnázium matematika-fizika szakos tanára, az intézmény volt igazgatója.

Mint írja, szerdán két olyan e-mail is landolt a postaládájába, amitől rendesen felment a vérnyomása. „Az egyikben elmagyarázzák, miről is fog szólni a teljesítményalapú értékelésem. Ha hagyom.” Szerinte ezt „a zagyvaságot, ostoba pontozásos rendszert” nem akarta normális ember, hiába állítja a minisztérium, hogy arról konzultált a szakmával. Úgy véli, éveken belül nem 6–10 ezer pedagógus, hanem 20 ezer fog hiányozni a rendszerből.

Jelenleg Magyarországot gátlástalan, hatalommániás emberek vezetik, és totálisan szétverik pár év leforgása alatt a közoktatásban mindazt, ami még működik. Az egészségügyben már elvégezték a munka dandárját. Nyugi, elitiskolák azért majd lesznek, de abba csak a verítékünkön meggazdagodó, magas tandíjakat befizetni képes pártelit és kitartott klientúrája tudja majd a gyermekeit felkészíttetni

– írja.

Megjegyzi: a mostani után még három tanéve van, de most elkezdett gondolkodni rajta, hogy bár imád tanítani, de elkezd az élete hátralévő részére máshol munkát keresni.

A másik levélben azzal vegzálták, hogy írja meg a portfóliót, mert eddig nem volt hajlandó. „Minek? Nem érvényes a diplomám? Bruttó pár ezer forint többletért több tucat oldalon keresztül bizonyítgassam azt, hogy tudom, mit csinálok napról napra a tanóráimon?” – teszi fel a kérdést.

„Normális gondolkodású kollégák tömkelege ismeri el a szíve mélyén, kisebb közösségekben beszélgetések során, hogy szó szerint semmit nem ért a minősítési eljárása, akár a nevetséges önértékelési procedúrák, amin rendszeresen át kell esni, pedig merő időpocsékolás. Most meg majd jön a teljesítménymérés, ami szintén papíron elférő hazugsághalmaz lesz csupán. Tiszta ötvenes évek.”

Végül leszögezi, nem hajlandó bohócot csinálni magából.

„Millió módon lehet a munkámat értékelni. Nem fogok vállalásokat megfogalmazni. Nem fogom az ostobák és az aljasok diktatúráját eltűrni. Csupán dolgozni fogok addig, amíg hagynak. S az utolsó pillanatig kiállok és harcolok a vélemény- és a szólás szabadságáért.”