„Van minősítés, van tanfelügyelet, most harmadiknak jön egy ilyen új értékelési rendszer, ami irgalmatlan, teljesíthetetlen mértékű adminisztrációval jár” – foglalta össze lapunknak a véleményét egy iskolaigazgató arról a ma minden tanár által kézhez kapott levélről, amelyben Pintér Sándor belügyminiszter tájékoztatta a pedagógusokat a teljesítményértékelés új, évente kötelező rendszeréről.
Hogy van egy ilyet terve a Belügyminisztériumnak, arról már szivárogtak ki információk, de most már ez „hivatalos”: minden pedagógus és intézményvezető a saját képernyőjén olvasgathatja azt a 14 oldalas dokumentumot, amely részletesen bemutatja, miről is van szó. A különböző intézménytípusokban dolgozók (középiskola, általános iskola, szakszolgálatok, óvoda) különböző, de egymáshoz nagyon hasonló silabuszt kapott. (Nyilván az általános iskolában nem lehet érettségi eredményekről beszélni, vagy más célokat kell kijelölni egy óvodapedagógusnak, mint egy középiskolai tanárnak, stb., de az értékelés koncepciója mindenütt ugyanaz.) Az új értékelési rendszer nem terjed ki a nevelő-oktató munkát segítő (NOKS) dolgozókra, mivel „a legtöbb munkakör esetében nem áll rendelkezésre a teljesítményükre nézve olyan jellegű adat, mint a pedagógusok esetén”.
BM: Egyeztettünk, egyeztetni fogunk
A dokumentumhoz írt „Belügyminisztérium” aláírású levélben emlékeztetik a tanárokat arra, hogy tavaly szeptemberben volt lehetőségük a tervezett pedagógus-teljesítményértékelésről véleményt formálni, és 35 ezren éltek is a lehetőséggel. Arra is kitérnek, hogy több szakmai szervezetet vontak be a koncepció kidolgozásába.
„Már előre szeretnénk jelezni, hogy hamarosan lehetőséget biztosítunk egy kérdőíves felmérés keretében arra, hogy a teljesítményértékelési koncepcióról elmondhassák a véleményüket” – teszik hozzá. Hogy lesznek ilyen vélemények, az biztos, de hogy azokat mennyiben veszik majd figyelembe, az már kérdéses, már csak azért is, mert az évek óta aktív szakmai szervezetek nem tudnak a levélben írt egyeztetésről, azt sem tudni, hogy mely szervezetek vettek azon részt.
Tanév eleji célkitűző beszélgetések
A dokumentum szerint a tanárok és az igazgatók minden tanév elején három (az igazgatók négy) számszerűsíthető teljesítménycélt tűznek ki a vezetőjükkel (az igazgatók esetén a fenntartóval) egyeztetve.
Ezekre az egyéni célokra példákat is ad a minisztériumi dokumentum (de ezektől el lehet térni). Olyanokat, mint hogy „A következő tanítási évben legalább X fő tanulóját indítsa el országos szervezésű tanulmányi versenyben, és legalább Y fő tanuló érje el a regionális fordulót. Fordítson legalább Z db tanórát a tanévben a versenyzők felkészítésére” vagy „A tanulók szövegértési eredményeinek javítása érdekében egy általa tanított csoportra vonatkozóan dolgozzon ki fejlesztési tervet a bemeneti mérés eredményei alapján”, de lehet vállalni programok szervezését, egyéni fejlesztési terv kidolgozását a felzárkózást igénylő diákiok számára, stb.
Az iskolavezetőknek pedig olyan ajánlott célokat ír le a dokumentum, mint hogy csökkenti a lemorzsolódást x százalékkal, vagy hogy növeli az előrehozott érettségizők arányát.
Pintér Sándor nyolc pontja
Az egyéni célok tehát a végső értékelésben maximum 30 százalékkal számítanak majd. A nagyobb részt a másik pillér adja, ami meghatározott szempontok alapján méri fel a munkavégzést. Ezeket pedagógusok esetében tíz, vezetők esetében nyolc pontban foglalja össze a koncepció, melyből kilenc (illetve vezetőknél hét) egységes, és van egyetlen szempont, ami intézményi szinten határozható meg.
A központi szempontok között a legnagyobb súlyban az „eredményesség, hatékonyság” szerepel, amit a kompetenciamérések, érettségi eredményekből, továbbá a tanár által adott érdemjegyek és a bukások alakulásából és egyéb speciális kimeneti mutatókból kalkulálnak ki. De fontos szempont még a „munkaterhelés, terhelhetőség” is (ebbe a tanítással töltött órák száma, a felkészülési idő, a helyettesítések, túlórák, mellett iskolán kívüli programok szervezése is beleszámít, stb.).
Kicsit kevesebb pontot lehet kapni a „szakmai minőség” (például az élményalapú tudásátadás, a digitális technológiák felhasználása, innováció), a „tanulók értékelésének rendszeressége, megfelelősége”, a „munkafegyelem, határidők betartása”, a „kommunikáció, szakmai együttműködés”, a „tehetséggondozás, felzárkóztatás”, a „kapcsolat a szülőkkel, családokkal” területekre.
És ide tartozik a „motiváció, elkötelezettség, etikus magatartás” is. Ez utóbbiban többek között olyan – nem túl konkrét – területeket kell majd pontoznia az igazgatónak, hogy mennyiben tartja be az adott tanár az etikai kódexet, vagy hogy mennyiben erősíti az intézmény jó hírnevét a kommunikációjában és a viselkedésével.
Iskolavezetők esetében szintén az eredményességet fogják vizsgálni, emellett az „erőforrásokkal való gazdálkodást”, a „stratégiai szemléletet”. A vezetőknél 40 pont jár a személyes célokra, és 60 ezekre a központilag előírt területekre.
A legjobbak pluszpénzt kapnak, a rosszabbaknak sem csökken a fizetése
„Az értékelés célja, hogy az adott intézményen belül ösztönözzön a minőségi munkavégzésre. Nem cél, hogy más intézményekhez hasonlítsa az értékelő a teljesítményeket, hiszen az eredmények nem is feltétlenül összevethetőek. Ezért a pedagógusok esetében alkalmazandó értékelési kategóriák az intézményi mediánhoz igazítva, az adott intézményen belüli sorrendiséget tükrözik:
- átlag feletti teljesítmény (legjobb 25%),
- átlagos teljesítmény (középső 50%),
- átlag alatti teljesítmény (alsó 25%).”
Az átlag feletti teljesítményt nyújtók esetén kötelező többletjuttatást adni, az átlagos teljesítményt nyújtóknál egyedi indoklás alapján van lehetőség erre, de csak ha az érintett pedagógus elérte legalább a megszerezhető pontszám 70 százalékát.
Hogy a többletpénz honnan lesz, arra nem tér ki a koncepció. Nem lehet tudni, hogy a mostani bértömeghez hozzáteszi-e az állam a plusz (minimum) 25 százalékot, vagy esetleg a most rendelkezésre álló bérpótlék rovására történik mindez. (Ez esetben az általunk megkérdezett igazgatók szerint a tanárok fele azonnal felállna.)
Az átlag alatti teljesítményt nyújtók esetén viszont többletjuttatás nem adható, igaz, nem is írja a koncepció, hogy csökkentik a fizetését az e kategóriába esőknél. Az ő esetükben „a fejlesztés eszközeit az értékelőnek az értékelttel közösen meg kell fogalmaznia és rögzítenie (pl. továbbképzésen való részvétel, óralátogatások)”.
A nagy beszélgetések ideje
A tanároknak kiküldött koncepció az értékelés folyamatát is leírja. E szerint az a személyes teljesítménycélok kijelölésével kezdődik. Ezt először a fenntartó végzi el az intézményvezetővel augusztusban. A tanárok pedig az egyéni beszélgetéseken szeptemberben tesznek javaslatot az igazgatóval közösen a saját céljaikra. Mindezt rögzíteni a Kréta rendszerben is.
Az általunk megkérdezett intézményvezetők a teljesítményértékelés új rendszerében a tengernyi adminisztrációs teher mellett épp azt kifogásolták leginkább, hogy nem lesz lehetőségük szeptemberben leülni minden egyes tanárral megbeszélni a célokat, hiszen egy nagyobb iskolában ez akár több mint száz egyéni megbeszélést jelent. Azaz, ha naponta öt tanárral meg tudja beszélni ezt az igazgató, akkor sem biztos, hogy mindenki sor kerül szeptemberben. És akkor a tanév beindításáról, a tanórák megtartásáról még nem is beszéltünk.
Év végén, június-júliusban kerül sor a pedagógus és az intézményvezető értékelésére. A pedagógusokat az intézményvezető értékeli, de abba be kell vonnia az adott pedagógus munkájára rálátással bíró munkaközösség vezetőjét, vagy tagintézmény-vezetőket is. Az intézményvezetőt a fenntartó értékeli.
A végleges értékelésre szintén személyes beszélgetés keretében kerül sor, a koncepció szerint júniusban és júliusban. (A középiskolákban júniusban érettségik zajlanak, júliusban pedig szabadságon vannak a tanárok, így ez sem könnyen kivitelezhető.) Pedig ezeken a beszélgetéseken kell meghatározni a béreket is. „Az intézményvezető tesz javaslatot az értékelésre, amit a munkáltató tankerület vezetője hagy jóvá.”
Volna egy sokkal egyszerűbb módja is az értékelésnek
„Én most is meg tudom mondani, ki az a 25 százalék, akit szívesen premizálnék a tantestületből” – mondja egy vidéki gimnáziumigazgató, aki úgy véli, rá kellene bízni az iskolavezetőkre a minőségi munka értékelését.
„Minden tanárnak jelentősen, minimum 30-40 százalékkal meg kellene emelni a bérét, az igazgatóknak ezen felül rendelkezésre kellene bocsátani azt a pénzt, amit a minőségi munka jutalmazására használhatna” – ad tanácsot egy sokkal egyszerűbb, kevesebb adminisztrációval elvégezhető bérdifferenciálásra.
Egy másik iskolavezető szerint rengeteg kérdést vet fel a koncepció. Elsősorban azt, hogy honnan lesz előteremtve a rendszerre a pluszpénz, de ezen felül egy sor olyan kérdés sem egyértelmű, hogy mi számít túlmunkának, helyettesítésnek. De szerinte a vállalásos rendszer is nehezen értelmezhető, hiszen nem mindenkinek van lehetősége mindenféle tevékenységekre, a közoktatás működtetését egyre több esetben kényszerpályák határozzák meg. „Vállalhatom én, hogy matekszakkört tartok, de ha nincs fizikatanár, engem fognak beküldeni az összes fizikaórát megtartani” – mond egy példát egy pedagógus.
„Azt is megígérheti egy tanár, hogy tíz százalékkal javítja az osztálya átlageredményét, és papíron ezt könnyen el is tudja érni, vagy az online értékelésnél meg tudja súgni egy-egy példa megoldását, de nem biztos, hogy a gyerekek többet fognak tudni” – teszi hozzá.
Az értékelési rendszerben van továbbá egy sor olyan gumiszabály, többek között a pedagógus viselkedésére, kommunikációjára vonatkozó passzusok, amit elég nehéz objektíven mérhetőnek tekinteni.
A szerdai levélben nem tér ki arra, hogy mikortól vezetik be az új teljesítményértékelési rendszert, de a korábbi hírek szerint – egy 40-50 iskolát érintő tavaszi pilotidőszak után – a következő tanévtől már élesedik.