Johnny Depp: "23 éves korom óta úgy érzem, hogy vadásznak rám”

A színész-rendező, a hosszú pereskedés után (amit megnyert, volt feleségét 10 millió dollár megfizetésére ítélték) királyként tért vissza a filmvászonra (már Cannes-ban óriási sikerrel): a Maïwenn által rendezett Jeanne du Barry – A szerető című francia történelmi filmdrámában ő alakítja XV. Lajost. Ennek mozibemutatója apropóján adott interjút Depp az olasz Corriere-nek.

Ebben kifejti, nem gondolja „visszatérésnek” a szerepet. „Nem tudom, miért hívják így. Ha eltöröm a gerincem, és évek múlva hirtelen a felugrok a színpadra szteppelni, akkor mondhatjuk, hogy az visszatérés. Vagy ha meghalok és feltámadok, az is egy kib*szott visszatérés."

Cannes magasról tesz a #metoo-ra

Kezdetét vette a 76. cannes-i filmfesztivál és helyszíni tudósítóink idén is podcast formájában osztják meg benyomásaikat a világ filmtermésének legjaváról. A nyitógálán Michael Douglast ünnepelték, majd Johnny Depp főszereplésével mutatták be a Jeanne du Barry című történelmi drámát. Depp jelenléte nyomatékosította, hogy a franciák továbbra is sokkal kevésbé érzékenyek a #metoo botrányokra, mint Hollywood.

De, mint mondja, ő soha nem ment el, mindig is itt volt. Igaz, a telefonja kevesebbet csörgött, mert csak egy pillanat kellett ahhoz, „hogy szörnyeteggé váljak".

2020-ben például kirúgták Deppet a Fantasztikus állatok – Dumbledore titkaiból, a forgatása közben pusztán a volt a felesége megalapozatlan vádjai miatt, akkor a színész úgy érezte, bojkottálja Hollywood. „Azt hiszed, hogy leírtak, hogy innentől kívülállónak számítasz.” Ugyanakkor már nem gondol erre, mert nem is érdekli Hollywood. Az szerinte egy olyan hely, „ahol szeretnél önmagad lenni, de végül nem lehetsz, mert bizonyos pályákon belül kell maradnod. Így akarsz élni? Sok szerencsét hozzá! Én megyek máshova.”

Kifejezetten elégedett, hogy Londonban létrehozta a saját produkciós cégét, egyáltalán nem érzi szükségét, hogy Amerikában dolgozzon. Most épp Modigliani életrajzi filmjét készítik Riccardo Scamarcióval és Al Pacinóval, utóbbi nem csak egy nagy gyűjtőt játszik, hanem a film társproducere is. Az interjúban nincs szó róla, de Depp épp turnézik a filmes munkái mellett a Hollywood Vampires zenekarral, aminek több koncertje – sajtóhírek miatt épp miatta – elmaradt.

Ami az ő új szerepét illeti a francia filmben, Depp azt mondja, szereti a megtört karaktereket. Szerinte ilyen a filmben a francia uralkodó is. Emlékeztet, hogy XV. Lajos nagyon fiatalon lett király, és kizárólag arra nevelték, hogy majd uralkodó lesz. „Arra nevelték, hogy elnyomjon minden érzékenységet és emberséget magában, mert csak így lehet király. Egy hatalmi gépezet foglya, egy merev etiketté, amelyet még a családban és a lányaival szemben is alkalmaznia kell. A szerelembe esés számára a boldogság megélésnek egyetlen esélye."

Kérdésre párhuzamot von Hollywood működése és a korabeli francia hatalmi berendezkedés között. Szerinte előbbi újra és újra csak a sikeresnek tartott, bevált formulát javasolja, ugyanúgy, mint a francia udvar, aki a szokásokat, a törvényeket erőltette.

„De az emberek változnak és mást követelnek. A filmnézők is belefáradtak a megszokott történetekbe, a romantikus vígjátékokba a tetszetős színészpárosokkal. A mai produkciók rövid életűek lesznek, ha nem fektetnek nagyobb hangsúlyt a kreativitásra.”

Szerinte a hollywoodi receptek egyáltalán nem garantálják, hogy egy film jó legyen.

Depp kitért a sztársággal járó mellékhatásokra is. "23 éves korom óta megbélyegeztek az ismertséggel, azóta hotelablakok és repülőgépek ablakai mögött élek. A népszerűség egyszerre átok és ajándék. Magányos leszel attól a kiváltságtól, hogy sok helyet láthatsz, és hogy a művészet által fejezheted ki magad. De az egész egyben őrület is, semmi nem közelíti meg a normalitást. De igazából sosem tartottam magam normálisnak."

Johnny Depp 60 éves lett, és vár egy új esélyre

Hollywood legsokoldalúbb színészének tartják, akivel a szerzői filmes rendezők épp úgy megtalálták a hangot, mint A Karib-tenger kalózait gyártó Disney. Mindig is azok a különc, szürreális figurák álltak neki a legjobban, akik valami sérült, szentimentális és gyermeki lelket takargattak a bizarr külső mögött.