Több mint 15 éve járunk a cannes-i filmfesztiválra és tavaly először podcast formájában hoztuk el a Riviéra pezsgését Magyarországra. Idén folytatjuk a tudósítást és vetítésről vetítésre rohanva osztjuk meg első benyomásainkat. A podcast nulladik részében a 2005-ös első cannes-i élményeinkről nosztalgiázunk, áttekintjük, hogy mire számíthatunk az idei felhozatalt illetően, és megszólaltatjuk az egyetlen magyar rendezőt, akinek idén új filmjét mutatják be Cannes-ban, Buda Flóra Annát.
Utána az első napról készült adásban viszont már belevetjük magunkat az idei fesztivál pörgésébe. A nyitógálán életműdíjat kapott Michael Douglas kapcsán szóba kerül a 31 évvel ezelőtti fesztivált megnyitó Elemi ösztön reneszánsza és a Douglast karrierje során zaklató többi nőstényördög. Douglas egy akadozó, de mégis megható beszéd után Catherine Deneuve-vel együtt nyitotta meg a fesztivált, aki az idei rendezvény poszterarca is és gigantikus molinókon díszíti a fesztiválpalotát.

Nyitófilmnek az utóbbi évekhez hasonlóan egy meglehetősen középszerű francia filmet választottak, ami leginkább amiatt kapott hírverést, hogy egyik főszereplője a házastársi erőszak vádjai miatt Hollywoodban nemkívánatos személlyé vált Johnny Depp, rendezője és címszereplője pedig az a Maïwenn, aki nemrég beismerte, hogy megütött és leköpött egy újságírót.
A #metoo óta egy-egy ilyen ügy simán kerékbe törheti valaki karrierjét, de a franciák immunisak a cancel culture-ra és lelkesen ünnepelték Maïwenn és Depp ördögi párosát. A Jeanne du Barry viszont sohasem tudja igazán eldönteni, hogy tradicionális történelemóra akar lenni, vagy egy hírhedt kurtizánt rehabilitáló modern feminista film.
Még több Kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: