Szász Júlia: Reggelig fogok táncolni, ha százszázalékosan gyógyultnak nyilvánítanak

Még erősödnöm kell, főleg a lábamnak, de a lelkemnek is. Hullámzó a hangulatom, vannak flashbackjeim a balesetről, de összességében talán már jól vagyok. Kérdezgetik tőlem, mikorra tervezem a visszatérést, de még a gyógyulásra fókuszálok

– mondta Szász Júlia az ELLE magazinnak a Nemzeti Színházban elszenvedett balesetével kapcsolatban. A színésznő tavaly novemberben sérült meg súlyosan kollégájával, Horváth Lajos Ottóval együtt, amikor a Rómeó és Júlia előadása közben leestek a díszlet vastraverzekkel szerelt felső emeletéről.

Habár a gyógyulása még zajlik, Szász most már sokkal jobban van, a lakásában mankó nélkül közlekedik, és ha kimegy, akkor is csak egyet használ. „Az orvosok a baleset után azt mondták, legalább fél év a gyógyulás, de valószínűleg egy év múlva is fogom még érezni, hogy itt-ott szúr, zsibbad, érzékenyebb. De most nem sietek sehová” – mondta.

A színésznő lába két helyen tört el, a szárkapocscsontnál és a lábszárcsontnál, ezeket vassal, velőűrszegezéssel rögzítették. Három bordája is eltört, egy pedig megrepedt. Valószínűleg emiatt alakult ki nála légmell, ami miatt visszakerült a kórházba. „Nagy valószínűséggel a bordám felsértette a tüdőmet. Volt időszak, amikor minden egyes nap megröntgeneztek, amit elég nehezen éltem meg, stresszes volt, hogy vajon mit lát az orvos, rosszabbodott-e az állapotom, be kell-e csövezni újra, kell-e műteni a tüdőmet. Szerencsére ezekre végül nem került sor” – emlékezett vissza a kórházban töltött napokra.

Szász Júlia azt mondta, sorsszerűnek érzi a balesetét. Előtte nagyon intenzív éveken volt túl, és egy kiégésközeli állapotba került, annak ellenére, hogy egyébként szenvedélyesen szereti, amit csinál. „Ideje volt, hogy kiszálljak a mókuskerékből, megálljak és újratervezzek”, tette hozzá. „Azon, hogy mi lesz, még napi szinten agyalok.” Azt azonban már most tudja, hogy nem szeretne annyit és úgy dolgozni, mint korábban: „Csak olyan munkákat szeretnék vállalni, amelyekben maximálisan tudok hinni, és visszatöltenek.”

A Nemzetiben eltöltött éveiről azt mondta: „A kőszínházi rendszerből adódóan néha meg van kötve az ember keze, nem rendelkezik a saját idejével, olykor áldozatokat kell hoznia. Sokszor az anyaszínházam mellett kellett döntenem más lehetőségek rovására. Forgatni szívesen forgatnék, boldog lennék, ha lenne rá lehetőségem. A besúgó óta nem forgattam, ami már több mint három éve volt.”

A gyógyulással és a pihenés fontosságával kapcsolatban a szakmában tapasztalható hozzáállásra is kitért:

Ebben a szakmában vannak olyan berögzült mondatok, amelyekkel egy kezdő színész már egyetemistaként találkozik: aki beteg, menjen betegnek, aki színész, menjen színésznek, fáradt színész jó színész, éhes színész jó színész stb. Persze ezeket nem kell szó szerint érteni, de ha az ember arra van kondicionálva, hogy nyomja el az alapvető szükségleteit, saját magát, mindezt a szorgalom, az alázat félreértelmezéseként, az nem jó irányba vezet.

Arra a kérdésre pedig, hogy miként fogja megünnepelni, ha százszázalékosan gyógyultnak nyilvánítják, azt válaszolta: „reggelig fogok táncolni”.

Hiába telt el a baleset óta közel fél év, még tavasszal is arról szóltak a hírek, hogy sem Szász, sem Horváth nem kapott kártérítést, ami miatt ügyvédhez fordultak. A színház igazgatója, Vidnyánszky Attila akkor elmondta, hogy a balesettel kapcsolatos ügyek még folyamatban vannak, ez vonatkozik a rendőrségi vizsgálatra és a sérült művészek biztosítására is.

A napokban arról szóltak a hírek, hogy Udvaros Dorottya 22 év után elhagyja a Nemzeti társulatát, ennek kapcsán pedig az Index úgy értesült, hogy Szász és Horváth sem tér vissza a balesetük után. Úgy tudni, hogy rajtuk kívül még számos színész dönthetett így.

Szász Júliával tavasszal mi is készítettünk interjút, amely itt olvasható: