Sokan állandó stresszben éljük az életünket, hiszen úgy érezzük, nincs megállás, szinte megszakadunk a munkánkban: a mobilunk nélkül egy tapodtat sem teszünk, folyamatosan elérhetőek vagyunk, még este és hétvégén is. Bár élvezzük a munkánkat, a feladataink azonban nem fogyatkoznak, hanem szaporodnak. Találkozók itt, megoldandó problémák ott. És ott van még a család, a gyerekek, a barátok – egyszerre kellene megfelelni mindenkinek. Nem utolsó sorban saját magunknak: a rohanó tempó ellenére ugyanis szeretnénk egy kicsit sportolni is, meg eljárni ide-oda.

Ám egy idő után veszélyessé válik két végén égetni a gyertyát. Az állandó stressz – anélkül, hogy engedélyeznénk néha magunknak egy szusszanásnyi időt – megbetegít. A krónikus túlterhelésnek ezt az állapotát a viszonylag új kifejezéssel: a „burn on”-nal írják le a szakemberek.

Mi a különbség a burnout és a „burn on” között?

A „burn on” kifejezést Timo Schiele és Bert te Wildt pszichológusok alkották meg egy München melletti pszichoszomatikus betegségekkel foglalkozó klinikán. Mindketten burnout (kiégési) szindrómában szenvedő betegekkel foglalkoznak. Ennek jellemző tünetei a kimerültség, a csökkent teljesítmény, a cinikus hozzáállás vagy a mentális távolságtartás a munkától.  

A burn on tünetei ezzel szemben egészen mások: „Itt az érintettek a munkájukhoz való túlzottan szoros és lelkes kötődésről, esetenként egyfajta ’hiperizgalomról’ számolnak be. Erre a lelki- és tudatállapotra alapul a burn on szindróma leírása” – magyarázta a Deutsche Wellének Timo Schiele.

AFP / Culturacreative / pointstudio

Az érintettek odavannak a munkájukért, ám a folyamatos stressz konstans feszültséghez vezet. Sokan tapasztalnak kezdetben nyaki fájdalmat, hát- és fejfájást, fogcsikorgatást (bruxizmust). A mókuskerékben töltött napjaik elkeserítik őket, elveszítik a reményüket bármiféle változásra, már nem igazán tudnak boldogok lenni, és elkezdenek elgondolkodni az élet értelmén.

„Azt feltételezzük, hogy a jelenséget kísérő, valamint az annak következményeként kialakuló pszichés betegségek, mint a depresszió, a szorongás vagy különböző függőségek mellett az érintettek többféle pszichoszomatikus tünettől is szenvednek, például magas vérnyomástól és annak lehetséges következményeitől. Ez utóbbi pedig jelentősen növeli a szívroham és a stroke kockázatát” – részletezte Schiele.

Melyek a „burn on” leggyakoribb okai?

A legfontosabb, hogy egyre hektikusabbnak érezzük magunk körül a világot. A szakmai siker és környezetünk elismerése létfontosságúnak tűnik. A kiélezett versenyhelyzet, a gazdasági válságok és a megélhetés növekvő költségei pedig tovább fokozzák ezt a stresszt. A burn on-nal kapcsolatban már több felmérést is készítettek: a Pronova nevű németországi egészségbiztosító ügyfelei körében például 2023-ban 20 százalékkal nőtt a kiégésnek ebben a fajtájában szenvedők száma az előző évhez képest. Ráadásul a munkavállalók ötöde tart ettől a szindrómától.

Schiele szerint különösen hajlamosak erre mindazok, akik nemcsak sokat akarnak elvégezni a rohanó hétköznapokban, hanem mindezt a lehető legjobban is akarják csinálni: „Feltételezzük, hogy az érintettek közül sokan maximalisták, vagyis nehezen viselik, ha hibáznak, vagy ha nem tökéletesen sikerülnek a dolgaik”.

AFP / Caia Image / Science Photo Library / New

Schiele szerint az érintettek úgy érzik, hogy bizonyos (anyagi) kényszerítő erők miatt nem nagyon van esélyük másfajta életre. „Ugyanakkor gyakran találkozunk olyan páciensekkel is, akik magukat hozzák szorongatott helyzetbe, például a teljesítménykényszerük, a perfekcionizmusuk által.”

Mi a gyógyír a burn on-ra?

Ahhoz, hogy az állandó stressz mókuskerekéből kilépjünk, először is fel kell ismernünk a helyzetet – magyarázta Schiele: „Vagyis a kezelés első lépése, mint oly gyakran, a probléma tudatosítása. A kiégett emberek gyakran keltik azt a benyomást a környezetükben, hogy még egész jól működnek. Ezért rá vannak utalva családtagjaik vagy más szeretteik visszajelzéseire. Pedig fontos lenne az is, hogy saját maguk meg legyenek győződve az értékeikről.”

Ha valaki szenvedélyesen szereti a munkáját, akkor a stresszes hétköznapokban hajlamos következetesen háttérbe szorítani a személyes igényeit. „Ha ez az állapot hosszan fennáll, egyre elégedetlenebbek leszünk. Ezért fontosnak tűnik, hogy újra és újra megálljunk, és feltegyük magunknak a kérdést: mennyire lényegesek azok a dolgok, amelyekkel kitöltjük a napjainkat? Biztos, hogy a számunkra fontos dolgokra fordítjuk az energiánkat? Ha nem, akkor ideje, hogy valamin változtassunk. Megvizsgáljuk, hogyan tudjuk regenerálni az agyunkat és a lelkünket, és mennyiben tudunk változtatni a feladatainkon, az időbeosztásunkon. Ez nagy lépésnek számít” – állította Timo Schiele.

Hogyan csökkenthetjük az állandó stresszt?

Az, hogy milyen típusú relaxáció tesz jót az embernek, teljesen személyiségfüggő. Van, akit a túrázás tölt fel, másokat a meditáció vagy a jóga. A legfontosabb, hogy lelassuljunk és megnyugodjunk. Sosem árt szakember véleményét is megkérdezni: legyen az orvos vagy pszichoterapeuta.

AFP

Az érintettek számára rendkívül fontos, hogy a tünetegyüttesüket le lehessen írni egy névvel: ez lenne  a „burn on” – magyarázta Schiele. „Az, hogy egy leírt jelenségben felismerik a saját szimptómáikat, sokuk számára már önmagában nagy megkönnyebbülést jelent, és az első lépés lehet a változtatás irányában. Már a puszta tény is reményt ad, hogy az ember nincs egyedül a problémájával”.

Szerző: Alexander Freund. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatók.