Moldova György özvegye, Palotás Katalin jelenleg a Kútvölgyi-kórház idősek otthonának részlegén él, írja a Blikk.

„A családom, elsősorban a húgom, no, meg a barátaim, mindenekelőtt Iványi Gábor tartja bennem a lelket. A testvérem Szegeden él, de ha lehetősége van rá, meglátogat. A lelkész pedig, akivel együtt dolgozhattam hosszú évekig, s akitől ez a rendszer, amelyben élünk, szinte mindent elvett, figyel rám, beszél hozzám, és megpróbál erőt önteni belém” – mondta el a lapnak az özvegy.

Majd így folytatta: „Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor Iványi Gábor azt kérdezte Gyuritól: és mondd, barátom, mi lesz Katalinnal, ki gondoskodik majd róla, ha te nem leszel? És ez az imádni való ember, aki az élet ajándéka volt a számomra, azt felelte: majd a két lányom segíti őt mindenben. Tévedett. Gyuri gyerekeivel az apjuk halála óta nem beszéltem. Nem keresnek, nem kíváncsiak rám. Én semmit nem örököltem, saját lakásom nincs, s ha nem segítenek a barátaim, ha nem fizetik ki ezt a jelentős összeget ezért a szobáért, akkor nem tudom, most hol laknék. Ez az én életterem, ez az erkélyes szoba, amelyből néha kicsoszogok a folyosóra, mert menni is alig bírok. Fél szememre megvakultam, maréknyi gyógyszert szedek mindennap, és hol a tévét bámulom, hol becsukott szemmel Gyurit látom, s folyton azt mondogatom neki: hamarosan találkozunk! Talán annyi erőm és életkedvem még lesz, hogy be tudom fejezni az életregényemet, amely szorosan kapcsolódna Gyuri utolsó, rólunk szóló könyvéhez.”